Ma megnéztük Cilivel az Alkonyat-Újhold-at, azaz a Twilight Saga második részét, a New Moon-t. Ezen kis programunkat a Sugár Cinemas-ban ejtettük meg, amely nagyon hangulatos mozinak bizonyult – kényelmes ülésekkel, tökéletes rálátással a vászonra és hatásos hangtechnikával.
Apró malőrrel indult felhőtlen szórakozásunk, merthogy az egészségügyi perceket követően szőrén-szálán eltűnt a sapkám és a kesztyűn a kabátom kapucnijából. A közeli kezdés miatt csak a beengedő srácot kérdeztem meg, hogy esetleg tud-e valamit ez ügyben, de miután nemleges választ kaptam tőle, úgy döntöttem, a film utánra hagyom a további nyomozást. (Ha esetleg valakit furdalna a kíváncsiság, hogy mi lett az eltűnt sapka-kesztyű történet vége, azok kedvéért most megírom, hogy valaki megtalálta, leadta a jegypénztárba, ahol a film után készséggel visszaadták nekem! :))
A film megnézését illetően sokkal frissebbek voltunk, mint az első résznél, mert most csak két nap késéssel, míg az Alkonyatot két hónap késéssel néztük meg! Hiába, akkor még csak tudat alatt éreztük, hogy rabjai leszünk valaminek (vagy valakiknek, nem is tudom :)), most pedig már tudatosan mentünk orvosolni közel egyéves elvonási tüneteinket Edward, Bella és Jacob történetének folytatásával! :)
A könyvet kb. februárban olvastam el, így nem állítanám, hogy minden apró részletre kristálytisztán emlékeztem, de a történet fő gerince természetesen megvolt! (OFF: a Saga „kivégzése” után Rob miatt belekezdtem a Harry Potter hét részének olvasásába és megnézésébe. Most éppen a 6. könyvnél, azaz Harry Potter és a Félvér Herceg-nél tartok… és tetszik :); nem hittem volna… no, de erről majd egy másik bejegyzésben… egyszer… valamikor…)
Visszatérve azonban az Újholdra… A véleménynyilvánító fórumokat igyekeztem elkerülni, mert nem akartam, hogy bármerre is befolyásoljanak, de egy-egy véleménybe óhatatlanul bele-belefutottam, ám ezek nem igazán voltak mérvadóak. Az előzetes láttán egyetlen kétségem volt a filmmel kapcsolatban, mégpedig, hogy az emberből farkassá válás hihetőre és meggyőzőre sikerült-e, illetve, hogy a farkasok is olyan élethűek lettek-e, hogy ne csak elfogult jóindulattal kelljen azt mondanom, hogy „hát, igen, végül is hihető, ahogyan és amilyen félelmetes farkasokká váltak…”. A történetben ugyebár, medvéket emlegetnek (hatalmas fekete medve – nagyobb, mint egy grizzly), s ez abszolút érthetővé vált és az összes kétségem szertefoszlott, amikor megjelentek a vásznon, merthogy a filmbéli farkasok tényleg akkorák voltak, mint egy medve, mégis hihetőek és meggyőzőek! Sőt, az átváltozást látva sem a számítógépes trükk jutott az eszembe, hanem hogy hoppá… és húú… és aszta, milyen hatásos és ügyes… Még egy picit a technikai látványnál maradva – az akciójelenetek ezúttal is dermesztően és fájóan életszerűre sikeredtek. Azt gondolom, jót tett a filmnek, hogy a rendezését férfiemberre (Chris Weitz) bízták. Elképzelhető, hogy Catherina (az Alkonyat rendezője) óvatosabban nyúlt volna a durva jelenetekhez?! Habár, máris ellent kell mondanom magamnak, hiszen az Alkonyatban is voltak „nem semmi csihi-puhik”…
Örültem, hogy az Alkonyat legfőbb szereplőit viszontláthattam az Újholdban is. Sajnálatos és nagy butaság lett volna bárkit is lecserélni. Igaz, tudomásom szerint, mindössze egyetlen szereplőt fenyegetett ennek a lehetősége fizikai alkata miatt. Ő a Jacobot alakító Tylor Lautner volt, akitől azért gondoltak megválni, merthogy fiatal kora, de még inkább vékony testalkata miatt nem fogja tudni elég hitelesen alakítani a hatalmas erővel bíró, egy év alatt hirtelen 2x akkorára nőtt indián fiút!? Hálás köszönet azonban Tylor színészkollegáinak és a rajongóknak, hogy a hír kiszivárgása után azonnali hadjáratot indítottak imádott Jacobunk maradása érdekében! Jacob aranyos és kedves személye sokunk számára egybeforrt Tyloréval (hm, szerintem, fordítva sem írtam volna valótlant :)), s akik ismerjük a történet folytatását, Jacob Újhold-béli szereplése csak még inkább meggyőzött bennünket, hogy méltó riválisa lesz Edwardnak (hm, szerény véleményem szerint, Robertnek is :))! Túl a kedves személyiségén, azt gondolom, a gyönyörűen kidolgozott izmok és a kocka has is önmagukért beszélnek, s meglátva őt félmeztelenül, még a legkritikusabbak is csak elismerően csettintenek! (Zárójelben és csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy remélhetőleg, nem vettek igénybe némi kis számítógépes segítséget?! :() Jól értesültek tudni vélték, hogy Tylor sem szerette volna, ha búcsút vesznek tőle, ezért inkább személyedzőt fogadott maga mellé, és éjt nappallá téve edzett, hogy a kívánt eredmény meglegyen. Én teljes mértékben elégedett vagyok a látvánnyal! :)
No, és ha már a látványnál tartunk… Folytatom Edwarddal a beszámolót. Hm, szerintem, többé-kevésbé azt kaptuk, amit vártunk tőle, illetve, amivel az Alkonyatban már sikeresen elkápráztatott bennünket, s részemről ez így majdnem rendben is lett volna. Azt is meg merem kockáztatni, hogy még a hiánya sem volt annyira vészes. Egyrészről Jacob jelenléte kárpótolt minket (is :)), másrészről sikerült a filmeseknek úgy eltalálni az arányt, hogy amikor már épp hiányolni kezdtük volna Edwardot, akkor egyszer csak feltűnt (a vásznon :)). Ha erre gondolok, nem is értem Rob méltatlankodását (ha igazak egyáltalán a hírek), amikor az ebben a részben történő kevés szereplés azt gondoltatta vele, hogy nem is kell különösebben részt vennie a forgatásokon, elég, ha letudja azokat a jeleneteket, amelyekben valójában szerepelnie kell?! Szóval, Edward ezúttal is hódított, de túllépve az őt alakító Rob iránt érzett elfogultságomon, két kritikai észrevétellel mégiscsak élnék a megjelenését illetően, ismerve a könyvből az ő és a Cullen család tulajdonságait. Két szó is az eszembe jutott – az egyik a csalódás, a másik a kiábrándulás. Hogy mire is gondolok? Nos, úgy vélem, ha Tylort mutatósabb felsőtest kidolgozására sarkallták, mindez nem ártott volna Robnak sem. Tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszintén, hogy amikor a volterrai jelenetben félmeztelenül kilépni készül az óratorony alatti sikátor árnyékából a szikrázó napsütésbe, nem feltétlenül egy erőtől duzzadó, márványbőrű, szobortestű szépség tárul elénk, hanem… Igen, tudom, hogy mindannyian tudjuk, hogy kedves Robertünk nem éppen sportszeretetéről híres, de ha már természetes úton ez nem ment, miért nem vetették be a számítógép segítségét?! A másik kritikai észrevételem, merthogy az imént még csak az egyiket említettem meg, tulajdonképpen az elsőből következik. Néhány jelenetet úgy vettek fel Robbal, hogy azokat később lelassították (van erre egy szakmai kifejezés, de… passz…) a még nagyobb hatás kedvéért. Mindezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy ezek a lassítások olyan erősen kihozzák Rob „kardobáló” mozgását, hogy azok ugyancsak kimerítik a fentebb említett két jelző fogalmát. Véleményem szerint, ha ebben az esetben a technika, mint olyan nem jött szóba, akkor mindössze mellkasig kellett volna őt mutatni, mert úgy hatásos is lett volna, hisz mindenki az arcára fókuszált volna, s a kissé idétlen mozgása sem rontott volna az image-én. :)
Bellával kapcsolatban nincs különösebb észrevételem. Mindössze az tűnt fel, hogy most már nem volt akkora különbség közte és a Cullen család tagjainak szépsége között. Egyrészről a történet szempontjából ennek a kiemelése nem tűnt fontosnak, másrészről mintha látványban kezdenének közelíteni Bella majdani külsejéhez. Ja, volt egy jelenet, amely szerintem, kissé nevetségesre sikeredett… Valahogyan másképpen kellett volna megjeleníteni Alice látomását, amellyel meg akarja menteni Bellát és egyúttal biztosítani a Volturikat, hogy Bella idővel halhatatlanná válik. Ebben az Aronak „megmutatott” jövőképben Edward és Bella légiesen és könnyedén szaladnak egy erdőben, amely… hát… kissé megmosolyognivaló volt…
A Mike-ot alakító Michael Welch-t azért említem meg, mert már az Alkonyatban is nagyon szimpatikus volt. Edward „lelépésének” ténye úgy tűnik, végre utat enged Bella szívéhez, de újabb „akadály” jön közbe, Jacob személyében. Nagyon helyesen alakítja a szerepét! :)
A Cullen család további tagjai – Carlisle, Esme, Rosalie, Emmett, Alice és Jasper – még szebbek, még vonzóbbak, még dögösebbek, még szexisebbek… no, szóval változatlanul gyönyörűek, sőt, ha lehet még gyönyörűbbek, mint az Alkonyatban voltak. :)
Jacob vérfarkas rokonai és barátai mindegyike nagyon jó választásnak tűnik. Igaz, a film első megnézése után még nem mindenkit sikerült azonnal beazonosítani, de ez idővel és a film többszöri megnézésével majd biztosan menni fog. :)
A Volturi tagjai… hmmm… nem is tudom… egyelőre nincs különösebb véleményem róluk. Ez az öt vámpírból (Aro – Michael Sheen, Marcus – Christopher Heyerdahl, Caius – Jamie Campbell, Jane – Dakota Fanning és Alec – Cameron Bright) álló társaság egyfajta uralkodócsalád szerepét tölti be a vámpírtársadalomban. Ők hozzák a törvényeket, ők fektetik le a szabályokat, amik alapján a vámpírok élnek, s ők döntenek életről és halálról (de még inkább halálról és halálról). Nem igazán így képzeltem el magamban őket a könyv olvasása közben. Mindenképpen félelmetesek voltak, akikkel nem érdemes ujjat húzni, mégis a külsejüket illetően én másképpen formáltam volna meg őket.
Könyvemlékeink szerint minden fontos jelenetet és momentumot filmre vittek – természetesen figyelembe véve az időkorlátokat, néhol lerövidítve, néhol felgyorsítva a cselekménysort. Amúgy épp ez lehet többeknek negatívum, mert esetleg a túlságosan lerövidített jelenetek érthetetlenné tesznek egy-egy lépést, döntést vagy cselekményt. :(
A film zenéjével kb. már egy hete barátkoztam, több-kevesebb sikerrel. Az első néhány meghallgatás egy kedvenc dalt sem eredményezett, sőt, kissé unalmasnak és egyhangúnak tűnt a lemez így egymás után hallgatva a dalokat. No, de a film során minden dal minden hangja értelmet kapott – egy-egy dalnak már-már komoly esélye van bekerülni a kedvencek kategóriájába.
Összességében tekintve, nekünk tetszett a film. Miképpen az Alkonyatot, úgy ezt is biztosan többször megnézzük majd! :)
A klassz mozit egy fincsi ebéddel zártuk le, amelyet a Mekiben ejtettünk meg, s amelyet a kiszolgáló srác tette még kerekebbé, ugyanis tisztára úgy nézett ki, mint Jacob, azzal a különbséggel, hogy neki barna haja volt! :) Sajnos, a nevét nem néztük meg, de innen is szívből üdvözöljük őt! :)