Elöljáróban csak annyit, hogy pár héttel ezelőttig azt gondoltam, a PETRA egy női név, még a szó jelentését sem ismertem. Később megtudtam, hogy erre a névre hallgat egy amerikai keresztényzenekar is, akik május 5-én a Petőfi Csarnokban lépnek fel, és akik előtt a Cornerstone Club lesz az előzenekar. Miután megismertem a Cornerstone albumát, nagyon szívesen elmentem volna egy fellépésükre, hogy élőben is lássam és hallhassam őket. Utána is néztem a Neten, hogy milyen áron adják a jegyeket, de a 7.200,-Ft-ot kissé húzósnak találtam, ezért lemondtam erről az élményről. Pár nappal később azonban abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy Andrea feltette a kérdést, hogy nem lenne-e kedvem elmenni a koncertre? Múlt hét óta titkon reménykedtem benne, hogy valami módon elhívnak/elvisznek engem a koncertre, ezért azonnal rávágtam az igent, s így én is a szerencsések egyike lehettem. :)
Az esti koncertre ¾ 7 körül indultam el. Andreával azt beszéltük meg, hogy ¼ 8 körül találkozunk az 1-es villamos Erzsébet királyné útjai megállójánál. Épp leszálltam a villamosról, amikor hívott, hogy 70-es trolival jön, és pillanatokon belül leszáll róla, így én is induljak el lassan a Városliget felé…
A PeCsa bejáratához érve Zoli már várt minket a jegyekkel, amellyel rövid biztonsági ellenőrzést követően már be is léphettünk a csarnokba…
A kezdés 8 órára volt hirdetve, de Zoliék kb. ¾ 8-kor már a húrok közé csaptak. (Mint azt utólag megtudtam, ennek az volt az oka, hogy a PETRA még aznap este továbbutazott Svájcba a következő turnéállomásra, s kérték, hogy ők is had kezdhessenek kicsit korábban.) Ádám pár mondatos felvezetője után belekezdtek a fiúk a dalok sorába. A lemezről a következők hangzottak el (a sorrend és a teljesség igénye nélkül): Világbajnok Jézus, Született férjek, Megérkeztem már, Majdnem száz, Ugye, emlékszel?, Hé, fiatalok, Nevet az ég, Mr. Universe, Száguldás. A Majdnem száz-nak örültem, hogy bekerült a koncertprogramba, de picit sajnáltam, hogy nem Zoli énekelte. Persze, nem mintha Ádámmal bármiféle bajom lett volna, sőt… Egy szó, mint száz, örültem, hogy a kedvencem is elhangzott! :) Annak is örültem, hogy Ádám pár szóban ismertette a Nevet az ég c. dal üzenetét, miszerint a 2001. szeptember 11-iki szomorú eseményeknek állít emléket. :( Úgy tűnt, a CD-ről írt beszámolóm kissé „gitár-orientáltra” sikeredett, ezért e koncert kapcsán szeretném a zenekar többi tagjait is magasztalni. Ádám éneklése előtt le a kalappal – a hangok abszolút a helyükön voltak, ami élőben történő éneklés esetén komoly teljesítmény. Furcsa is, mert amíg felvételekről hallgatva Ádám hangja picit harsánynak tűnt számomra, itt a koncerten élveztem a belőle áradó erőt. Greg X Voltz, a PETRA énekese is tökéletes volt, ezt felesleges is vitatni, mégis Ádám hangja inkább bejött – teltebb volt és rockosabb. :) Andreától hallottam, hogy Józsi betegeskedett egy kicsit az elmúlt napokban, de úgy láttam, rendbe jött, mert a mosoly az arcán azt sugallta, jól érezte magát és élvezte a koncertet. :) Hogy azért Zolit is megemlítsem egy mondat erejéig … Andrea megkérdezte, milyen érzés színpadon látni a kollegát? A válaszom ugyan az volt, hogy „érdekes”, de ebben az esetben ezt abszolút pozitívan értettem…ja, amúgy élőben is lenyűgözött a gitárjátéka! :)
Bár, én is csak külső szemlélője voltam a fellépésüknek, mégis jó érzés volt látni a közönség szeretetét! Az első sorokban tomboltak az energiától duzzadó fiatalok, míg mögöttük kissé szolidabban nyilvánítottuk ki tetszésünket mi, a valamivel idősebb korosztály képviselői! Ahova csak néztem vidám, jól szórakozó embereket láttam magam körül! :) A Született férjek és a Száguldás hatalmas siker volt! Biztos vagyok benne, hogy ahogyan én is, úgy mások is kívülről fújták már a szöveget! Hihetetlenül jól sikerült dalok! :)
Sajnos, egyszer azonban minden véget ér… A Cornerstone kb. 50 perces műsora után átadta a színpadot az est főszereplőjének, a PETRÁ-nak… :)
Ahogyan azt már fentebb írtam, a PETRÁ-ról, mint az egyik legsikeresebb együttes a keresztény rock műfaján belül, mindössze néhány napja hallottam először. Némi kis utánanézés után annyi ismerettel bővültek az információim, hogy 1972 óta létező zenekar, amely az idők során többszöri tagváltáson ment át. Mintegy 5 évnyi szünet után újra összeálltak és az egyik leghíresebb felállással (Greg X Voltz – ének; Bob Hartman - gitár, ének; Louie Weaver – dob; John Lawry - billentyűk, ének; Mark Kelly - basszusgitár, ének) indultak koncerturnéra, s a Back to the Rock World Tour keretében léptek fel Budapesten is.
A fentebb írt sorok olvasásakor talán többen nem is számoltak utána, hogy ezek a zenészek bizony már 50-60 év körül járnak! Ennek azonban semmiféle jelét nem tapasztaltuk a színpadon. Hihetetlen energiát sugároztak magukból, s az esti koncert hangulata ott folytatódott, ahol a Cornerstone abbahagyta. A közönséget még a színpadi átállás miatti kis szünet sem eresztette le. Ehhez természetesen hozzájárultak azok a nagyszerű dalok, amelyeket ezek a profi zenészek elhoztak nekünk. Váltották egymást a lassúbb és a pergősebb nóták, de a folyamatos kapcsolat mindvégig megvolt a színpadon lévők és a színpad előtt tomboló közönség között. Nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy ott lehettem ezen az estén! :)
A koncert szinte majd’ pontban 10 órakor ért véget. Amolyan levezetőként kitárgyaltuk a koncert(ek :)) emlékezetes pillanatait, majd lassan a hazaindulás került előtérbe. Verácskával (akivel a szünetben találkoztunk össze) együtt jöttünk el a PeCsából, s hogy mindezt milyen jól időzítettük, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a PETRA énekese, majd őt követve a többiek mellettünk húztak el autóikkal, s akiktől még a nagy rohanásban is futotta egy kedves, baráti integetésre! :)
