Köszönhetően Andreának, aki felhívta rá a figyelmünket, nagy-nagy várakozással és kíváncsian ültünk be a Katona József Színház Musik, Musikk, Musique előadására. Andrea azóta meg is nézte a darabot, s úgy véleményezte, hogy "tetszett neki, ugyanakkor szerinte, több van benne, mint egy laza zenés kis darab". Nos, mondják, hogy "ami késik, az nem múlik"... nekünk egy nap különbséggel egy év kellett ahhoz, hogy a színházi bemutatót követően jegyet váltsunk és megnézzük ezt az érdekes zenei kirándulást. :)
Az ismertetőben az olvasható, hogy ezen előadás során "koncert-színház költözik a Katona színpadára, különleges orfeumi látványvilággal, jelmezekkel, zenekarral, a színészek pedig nem csak táncolnak és énekelnek tíz nyelven, hanem a korabeli varieté-előadókhoz méltóan további meglepetésekkel is szolgálnak". E mondat össze is foglalja a lényeget, de én azért ennél egy kicsit bővebben szeretnék írni az estéről. Úgy képzeltem, hogy egy kis történeten keresztül fogjuk megismerni a 20-as, 30-as évek Európájának kultúráját, zenéjét, szórakozási szokásait, de nem erről volt szó, hanem egy show műsor összeállítást láttunk. Mégsem színházban éreztük magunkat, hanem mintha mi is, a művészekkel együtt, egy tengerjáró hajón utazunk, és az egyik esti programként beülünk szórakozni egy zenés-táncos varietére. Mindezen érzést a színpadi díszlet (Cziegler Balázs munkája) és a színpadon félkörívben elhelyezkedő, hófehér tengerésztiszti egyenruhába öltözött zenészek is sejtetni engedték. Nagyon örültem az élő zenei kíséretnek, nem beszélve arról, hogy nem csak a zenei árokból hallottuk, hanem a színpadon láthattuk is őket. Számomra mindig sokkal meghittebb és élvezetesebb az élő zenei kíséret, mint a CD-ről bejátszott alap. Látva és halva a zenészeket még inkább sikerült beleélnem magam a luxushajón történő utazásba és szórakozásba. :)
Természetesen, a látvány mellett a színészek produkciói érdemelnek nagy-nagy elismerést. Szerény feltételezéseim szerint, a többségük elsősorban prózai színésznek tanult, mégis mindegyikük kiválóan énekelt és táncolt. Az előtt is le a kalappal, hogy az esetleg könnyebbnek tűnő (német, olasz, francia) nyelvek mellett görögül, lengyelül és portugálul is adtak elő dalokat - abszolút laikusként megítélve - tökéletesen. A műsor rendezője, Pelsőczy Réka, ezzel azonban nem érte be, ugyanis komoly felkészülést, ügyességet és rátermettséget kívánó artistamutatványokkal is színesítette a showt, amelyet a darab szereplői - szintén abszolút laikusként megítélve - ugyancsak tökéletesen gyakoroltak be. Mindezen mutatványok érthető módon kellett, hogy bekerüljenek az összeállításba, ugyanis (amint az szintén az ismertetőben olvasható) ezekben az években "sohasem látott népszerűségével beköltözött a szalonokba a cirkusz". :)
Minden bizonnyal nem okozok nagy meglepetést, ha megírom, hogy elsősorban Nagy Ervin miatt váltottunk jegyet az előadásra. Az ő színészi képességeit már ismerni véljük, kitűnő hangjával a Csókol Anyád! című vígjátékban szembesültünk (egy Elvis-hasonmás verseny kapcsán), kiváló mozgásának pedig, egy-két általunk látott darabban lehettünk tanúi (legutóbb például, az Esőember RAIN MAN "tánctanítós" jelenetében). :)
A Farsang megnézése óta másik nagy kedvencünk, Tasnádi Bence. Mindenki csal című magánszámában, bűvészeket meghazudtoló kézügyességgel kápráztatott el minket a világító golyókkal. No, és ahogyan görögül énekelt! Mintha a második anyanyelve lenne! Elképesztően tehetséges és ügyes ez a fiatalember. Játszi könnyedséggel bújik egyik figurából a másik karakterbe, s mindegyik tökéletesen hiteles és meggyőző. Olyannyira felkavarta az érdeklődésemet a színészi játéka, hogy újabb és újabb előadásban szeretném őt megnézni. Mindjárt itt is van az április 26-án bemutatott Marius von Mayenburg: Mártírok című darab, amelyben fő(bb)szerepet játszik. Az biztos, hogy meg fogjuk nézni, de a történetet olvasva, nem éppen tűnik könnyen emészthető darabnak, így erre még kissé hangolódnunk kell. :)
Ónodi Eszterre nagyon kíváncsi voltam. A filmekből nagyon kedvelem őt, de színpadon nem láttam még. Nem okozott csalódást - tehetsége ugyanúgy megmutatkozott és hatott rám a színpadról is. Csinos pofija és aranyos gesztusai mellett elismerés illeti az énekhangját, a tánctudását és azt, amilyen természetes könnyedséggel (lég)tornázott a levegőben lógó hatalmas karikán, miközben énekelt nekünk. :)
Jordán Adél meglepett a hangjával. A legtöbb általa előadott dal nagyon hiteles volt, tökéletesen azonosult velük. Különösen a portugál dal volt emlékezetes, amelyben a külső megjelenés és a dalszöveg mellett, a hangjával történő játékkal is eredeti portugál előadót idézett. :)
Rezes Judit hangja, tánca és mozgása szintén meglepett. Tőle leginkább a franciául énekelt dalt hallgattam szívesen. :)
Kocsis Gergely fizimiskája már a Farsang Dodójaként is tetszett. Most is remekül hozta a különböző karaktereket. Amilyen hiteles volt a konferanszié szerepében, ugyanolyan meggyőzően énekelt lengyelül, még ha a sok mássalhangzós nyelv hallatán mosolyogni is támadt kedvünk. :)
Nagyon kellemes időutazásban volt részünk. Kicsit tartottam az akkori idők dalaitól, zenei stílusától, de ebben a körítésben, ezen szereplők előadásában, minden percét élveztem az estének. :)