Amikor idén nyár elején először megláttuk Cilivel a Kramer kontra Kramer plakátját Szabó Patríciával és Nagy Ervinnel a főszerepben, azonnal tudtuk, hogy ezt a darabot látnunk kell. Elmúlt a nyár, vele együtt az ősz is, majd október közepén csak elkövetkezett a pillanat, hogy végre jegyet is váltottunk az előadásra. Nagy örömömre Andrea is csatlakozott hozzánk, ami azért is volt jó, mert így nem csak e-mailen, hanem személyesen is találkozhattunk és beszélgethettünk egymással! :) Nagyon halvány emlékeink voltak Avery Corman regényének történetéről, ahogyan a regényből készült 1979-es filmről is. Annak idején hatalmas sikernek örvendett az öt Oscar-díjat nyert alkotás Meryl Streeppel és Dustin Hoffmannal a főszerepben. Így tehát, mindössze a 33 évvel ezelőtti film két főszereplőjének személye, illetve a színház honlapján olvasott rövidke tartalom volt minden információnk, amivel szombat délután beültünk e regény színpadi adaptációjára a Belvárosi Színházba. Kiváló helyre sikerült jegyet foglalnunk - a 3. sor közepéről tökéletes rálátásunk volt a színpadra.
A történet fő motívuma Ted és Joanna házasságának zátonyra futása, akiknek van már egy gyermekük is, Billy. Joanna egyszerűen nem bírja tovább a "csupán" házimunkából és gyereknevelésből álló életét, miután sem segítségre, sem társra nem számíthat a kizárólag csak a munkájával törődő Tedtől. Újra dolgozni és kiteljesedni szeretne, ezért összecsomagol és a távozás mezejére lép. Elhagyja férjét és az éppen hat éves fiát, hogy levegőhöz jusson és megvalósítsa önmagát. Idővel mindössze a válóperes papírokat küldi meg férjének, kisfiának pedig egy szeretettel teli levelet ír, de ezen túl a kapcsolattartás bármely egyéb formája elmarad. A kezdetben kétségbeeső és gyakorlatlan apa és a kezdetben anyját hiányoló kisfiú hamar megtalálja az egymáshoz vezető utat, mely során kialakul új, közös életük. Az anya kb. egy évvel a válás kimondása után jelenik meg újra, amikor is finoman közli volt férjével, hogy sikerült megtalálnia önmagát, tervekkel és munkával telve visszaköltözött a városba, ezért elérkezett az ideje, hogy magához (vissza)vegye kisfiát. A közben felelősségteljessé vált és az apaságba kellőképpen beletanuló Ted hallani sem akar minderről, de miután Joanna is elszánt ez ügyben, Ted kénytelen ügyvédhez fordulni. A tárgyalás végén a bíró (azt is hozzátehetnénk, hogy érthetetlen okokból) az anya javára ítéli a gyermeket, s bár a kisfiú felteszi a kérdést, hogy miért nem döntheti el a gyermek, melyik szülőjével szeretne élni, a történetnek itt még koránt sincs vége...
A házaspárt alakító Szabó Patrícia (Joanna) és Nagy Ervin (Ted) tökéletes választásnak bizonyult - részemről legfőképpen azért, mert nagyon-nagyon kedvelem mindkettőjüket. Igaz, Patríciát ez idáig csak filmekben, Ervint azonban a filmeken kívül egy alkalommal már színpadon is (Csókol Anyád!) láttam.
Szabó Patríciát emberként és színésznőként is kedvelem, még ha ezen érzéseimet abból az egy-két filmből szűrtem le, amit láttam vele. Az alakításai mindig meggyőztek... ezúttal sem történt másként. Egy interjúban olvastam, hogy miután nincs gyermeke, az édesanyját hívta segítségül (átvitt értelemben) a szerep megformálásához. A dolog tökéletesen működött. Annyira élethűen formálta meg a szürke és kilátástalannak érzett életébe belefáradt nőt, feleséget és anyát, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok házas és gyermekem sincs, átéreztem a fuldoklását, és mint egy barátnő, a legszívesebben a segítségére siettem volna. Döntése ellenére nem éreztem Joannát rossz anyának, inkább azt gondoltam, hogy amivel látszólag rosszat tett, azzal tett jót - magának, a férjének, és talán, képtelenül hangzik, de a gyermekének is. Látványos volt a különbség a kissé lepukkantan megjelenő nőiességét vesztett nő, szerelmét vesztett feleség és türelmét vesztett anya, illetve az önmagát és hivatását megtaláló, gyönyörűen és magabiztosan visszatérő nő között. :)
Nagy Ervint nagyon tehetséges színésznek gondolom, amely véleményemet már 2000 környékén filmforgalmazói pályafutásom alatt megfogalmaztam, amikor is láttam őt a Nincsen vágyam nekem semmi című Mundruczó Kornél által rendezett filmben. Nem tagadom, helyes pofija is kellőképpen hatott rám, de színészi alakítása még inkább megfogott és lenyűgözött. Ted Kramer szerepében azért is volt érdekes és jó érzés látni őt, mert e szerep egyfajta bepillantást enged Nagy Ervin életébe és gondolataiba is, még úgy is, hogy a két ember (élet)története teljes mértékben eltér egymástól. Ervin "még csak" kb. 2,5 éve élvezi az apai örömöket, tehát, a szülői hivatásnak az elején tart, mégis olyan hihető és tapasztalt reakciói, mozdulatai, gesztusai és pillantásai voltak a különböző váratlan és nehéz helyzetekre, mintha több éve gyakorlott apa lenne. A történések által komoly fejlődésen megy keresztül Ted, amely során láthatjuk, mint apa, hogyan "nő fel" saját gyermekéhez. Tanulságos volt látni, miként ismerik meg egymást és csiszolódnak össze, illetve miként alakul ki egy elválaszthatatlan kötelék "a kis majom és a nagy majom" között. Tündérien vicces és utánozhatatlan jelenete a darabnak, ahogyan Ervin (vagyis hát, Ted) majmosat játszik Billyvel, s Ted (vagyis hát, Ervin) tökéletesen leutánozza egy gorilla mozgását! :) Tanulságos és megható, ahogyan az apa hol a küzdelmekkel és harcokkal teli, hol pedig a gyermekien vicces énjét mutatta meg. :)
A gyermek (Billy) szerepében Házi Zsombort láttuk. Amellett, hogy Zsombor tündérien helyes kisfiú, nagyon tehetséges is. Igazán ígéretes reménysége a felnövekvő színésznemzedéknek. Nagyon ügyesen alakította Billyt. :)
Cseh Judit neve ez idáig ismeretlen volt a számomra. Thelmát, Kramerék szomszédasszonyát alakítja. Joanna távozása után ő segít be Tednek a gyereknevelésbe, s ha egy alkalommal ennél több is lesz kettejük között, kapcsolatuk megmarad a jó szomszédi viszonynál. Színre lépésének első perceiben valamiért nem volt szimpatikus, de később nagyon is azzá vált - ahogyan a karakter, úgy maga a színésznő is. Megkedveltem, és szívesen megnézném őt más előadásban is. :)
E darab további szereplői tekintetében az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy ember több karaktert is megformált. Egri Márta hangja ismerősebb volt, mint az arca, de örültem, hogy a kedvelt hanghoz végre az arcot is megismerhettem. Anyát és anyóst játszik, de leginkább az ügyvédnő alakításával nyerte el a tetszésemet. :) Ficzere Béla inkább a TV-ből volt ismerős, mint a színházból. Ted haverját, majd főnökét alakítja, valamint ő a bíró a gyermek-elhelyezési tárgyaláson. Nagyon "édesen" alakít egy osztályvezetőt Ted leendő új munkahelyén lila ingben és néhány "kecses" mozdulattal megfűszerezve. :)
Nagyon tetszett a színpad azon megoldása, hogy helyszínként, hol egy lakást, hol egy irodát, hol egy tárgyalótermet látunk éppen úgy, hogy a berendezések helye közben nem változik. Ennek értelmében a díszletek egyike-másika is több funkciót tölt be - az ebédlőasztalból a következő jelenetben egy bárpult, majd azt követően bírói pulpitus lesz. Mindezen átmenetek olyan gördülékenyen és természetes módon történnek, hogy egyáltalán nem zavaróak, ahogyan az sem, ha két ember, bár, egymástól több száz kilométerre vannak, mégis a nappali díványán ülve beszélnek egymással telefonon.
Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk, hogy a válások száma növekszik, míg a gyermekszületések száma csökken. Még ha e történet felnőtt szereplői nem is javítanak a válási statisztikán, azt gondolom, mindenképpen érdemes megnézni ezt a darabot. Azoknak is, akik hasonló cipőben járnak, mert kialakult vagy kialakulni látszódó helyzetükre talán még idejekorán megoldást találnak, és azoknak is, akik házasság vagy gyermekvállalás előtt vannak, mert tanulhatnak és okulhatnak belőle Ted, Joanna vagy éppen Billy gondolatai révén. :)
Ízelítőül és kedvcsinálónak következzék egy kis werkfilm az előadás létrejöttéről:
