Emlékmorzsák

Miközben a szeptemberi Il Divo koncertre néztünk jegyeket (e koncert időközben rejtélyes okok miatt elmaradt?!), bukkantunk rá eme előadásra, amelyet a korábbi sikerekről hallva semmiféleképpen nem hagyhattunk ki.

Amint azt az ismertetőben is olvashattuk: Az Attraction Látványszínházat Szűcs Zoltán, a Hip Hop Boyz együttes korábbi tagja hozta létre 2004-ben. A csapat a Csillag születik című műsorban mutatkozott be, de a valódi népszerűséget és elismerést az angol tehetségkutató, a Britain's Got Talent 2013-as megnyerése hozta el számukra. Ezzel a győzelemmel történelmet írtak, hiszen ők voltak az első olyan produkció, aki külföldiként meg tudta nyerni ezt a világversenyt. 2016-ban mutatták be első egészestés műsorukat a London Palladium Színházban fergeteges sikert aratva, ezt turnészereplések követték világszerte. A Pekingi Operaház például repertoárba vette produkciójukat. 2018-ban közönségszavazat alapján a Britain’s Got Talent történetének legsikeresebb produkciójának választották meg őket, és ugyanebben az évben beválasztották őket a világ összes GOT TALENT produkciói közül a legjobb 15 előadó közé, így az America’s Got Talent The Champions műsorban is hatalmas sikerrel szerepeltek.

Sikerük azóta is töretlen, az emberek testéből alkotott árnyékképekkel elmesélt, az érzelmek széles skálájára ható történeteikkel felléptek uralkodó családok, elnökök, hírességek legfontosabb eseményein, bejárták az egész világot és idén ősszel, most először a magyar közönséget is ámulatban ejtik produkciójukkal.

A társulatot a táncműfaj széles skáláját művelő előadóművészek alkotják. A fizika törvényszerűségeit semmibe véve lebegnek a levegőben, tárgyakat, jeleneteket keltenek életre. Az előadás, az emberi szem számára láthatatlan és látható táncművészek összehangolt csapatmunkája révén alkotott képi világ, ahol a látvány és a zenei hangzás teljes összhangban vannak.

A non-verbális, határokon átívelő, fantasztikus látványú és koreográfiájú, show-elemekben gazdag táncszínházi előadás egy egyedi, különleges világba repíti a közönséget, mely egy szórakoztató, vadonatúj színházi, zenei és vizuális élményt nyújt számos meglepetést és izgalmas jelenetet tartogatva. Az Attraction egy egyedi és varázslatos produkció, amit nem érdemes kihagyni!

Az est egy pár perces videóval indult, amelyből megismerhettük Szűcs Zoltán karrierjének főbb állomásait, illetve az általa létrehozott, és ebben az évben már 20 éves(!!!) Attraction sikerútját.

Ezt követően bemutatkozott az Attraction Juniors is Szűcs Zoltán fia, Szűcs Márton vezetésével és Az álmok tényleg valóra válnak című jelenetük Taylor Swift The Lucky One című dalára készített koreográfiájukkal.

Ami pedig a főszereplő, Attraction Látványszínház előadását illeti - lenyűgöző, magával ragadó, érzelmekkel teli, ahol a megkomponált mozdulatok tökéletes összhangban és harmóniában vannak a tökéletesen kiválasztott aláfestő zenével.

A fenti sorokban tulajdonképpen minden benne van, amit szavakkal le lehet írni erről a produkcióról. Örülhetünk, és azok, akik ott voltunk, szerencséseknek érezhetjük magunkat, hogy az Attraction igazán sűrű programjai közepette sikerült találni végre egy napot, és bemutatni ezt az elképesztő csodalátvány előadást!

Szűcs Zoli csapata záró akkordként a Tavaszi szél (Havasi Balázs általi verzió) dallamaira egy különleges, csupa magyar jelképekből álló összeállítással koronázta meg számunkra ezt a fantasztikus estét!

Rákász Gergely Lords of the Organ VIII. orgonakoncertjének helyszíne a Pozsonyi úti Református templomban már ismerős helyszín volt számunkra, így ügyesen odataláltunk. Időben azonban kicsit későn (bár, a kezdéshez képest időben) érkeztünk, ugyanis helyet az elől lévő sorokban már nem igazán találtunk, így a színpadra történő rálátásunk kissé korlátozott volt, de azért a kivetítőnek hála, nem maradtunk le semmilyen fontos pillanatról/mozzanatról.

Gergő egy rövid köszöntés után megkezdte a koncertet.

Elsőként a 150 éve született angol komponista Gustav Holst héttételes A bolygók szvitjéből a kiáradó, a teremtő, az Istenek ura, a legnagyobb bolygó, a Jupiter tétel szólalt meg. Megtudtuk, hogy ez a szerzemény számos hollywoodi legendás filmzenét ihletett, úgy a Csillagok Háborúját, mint a Gladiátort. A Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában készült videóba bele is hallgathatunk.

A folytatásban Vivaldi A Négy Évszak című  művének negyedik, az időskor bölcsességét idéző Tél című tétele hangzott el. Bár, eredetileg hegedűre íródott a darab, a három tételes, gyors-lassú-gyors elrendezésű szerzemény orgonán is csodálatosan szólt, s ahogyan az a műsorismertetőben olvashattuk: Vivaldi gyönyörű harmóniái ezúttal is mélyebb szellemi, lelki rétegeket is megmozgatott bennünk hallgatókban.

Bach hosszú lipcsei tartózkodása alatt már ritkán látott el orgonista feladatot az istentiszteleteken, ezért lényegesen kevesebb orgonaművet írt, mint előtte. A 18 kompozícióból álló Lipcsei korálok című gyűjteményének legtöbb darabja már korábban megszületett, így az 1724-ben, vagyis éppen 300 éve írt Ékesítsd magad ó kedves lélek című népéneke/korálja, amely ugyancsak intim és felemelő muzsikával szolgált. Az orgonára íródott Schmücke dich, o liebe Seele (Ékítsd magad, kedves lélek) korálfeldolgozás (BWV 654) egyedülálló szépsége, mélysége már Schumannt is lenyűgözte. Mendelssohnt – aki orgonistaként játszotta is a kompozíciót – ekképpen vélekedett: „Ha az élet megfosztana minden reménytől és hittől, e páratlan korál visszaadná mindkettőt.” Gergő orgonajátékához a Rákász Gergely Alapítvány újabb tehetséges növendéke, Dénes Dorottya csatlakozott csellón. 

A Rákász Gergely Alapítvány által felkarolt tehetségek közül még egy ígéretes muzsikust ismerhettünk meg ma este Szigeti Bence személyében, aki klasszikus gitáron, kiegészülve Dénes Dorottya cselló játékával egy brazil zeneművet adtak elő.

A Lords of the Organ sorozat VIII. koncertjén a hangszer legnagyobb szerzőinek örökéletű műalkotásait élvezhettük Gergő orgonajátékában. Eddig is cikáztunk a zenei korszakokban - először 150, majd 300 évet utaztunk vissza az időben, a koncert vége felé közeledve pedig a 100 évvel ezelőtti New Yorkba repültünk vissza az amerikai zeneszerző, George Gershwin legnépszerűbb szerzeménye, a Kék rapszódia (Rhapsody in Blue) dallamain keresztül. A mű eredetileg zongorára és szimfonikus zenekarra íródott, egyesítve a dzsesszt és a klasszikus zenét. A műsorismertető szerint: születésének közegeként az első világháború utáni évek hisztérikus Amerikáját kell magunk előtt látnunk. A közönség féktelen felszabadulni, szórakozni vágyásában mindig újabb műveket, rekordokat várt, és Gershwin azok közé tartozott, akik okosan kiszolgálták, de ugyanakkor irányították is az átlagízlést. A szabadság, a fiatalság, az életöröm, a ritmus, a zene és a nagyváros hangjai, zajai a Kék Rapszódia lelke.

Az ezt követő műveket már ráadásként kaptuk Gergőtől. Az orgonaművész idei legújabb Lords of the Organ IV. albumáról meghallgattuk a Hector Berlioz által feldolgozott Rákóczi-indulót és Gustav Holst szvitjéből a Vénuszt.

A legvégére Gergő meglepett minket egy, nos, orgonaművésztől nem feltétlenül várt zenemű eljátszásával. Henry Mancini amerikai zeneszerző a Rózsaszín Párduc c. rajzfilmsorozathoz írt népszerű dallamokból álló jazz kompozíciójából adott elő egy Rózsaszín Párduc-fantáziát.

Mindent összevetve – fogalmaz Gergő – hozom a Lords of the Organ sorozat szokásos arculatát! Változatos muzsikák, erő és alázat, mélységek és magasságok, mindez Látványkoncert formában, lenyűgöző művészi grafikákkal kiegészítve a zenét, hiszen a koncert Gershwinhez és Vivaldihoz hasonlóan nem csak kiszolgálni, de formálni is igyekszik a közízlést!

Kb. 2 hónappal ezelőtt értesültem Rákász Gergely Karácsonyi Orgonakoncertjéről, amelyre természetesen, nem volt kérdés, hogy elmegyünk. Mikor írtam ezt a kis beszámolót, utánanéztem, hogy 2017 júliusában élveztük először Gergő orgonajátékát.

E koncert helyszínéül a Pozsonyi úti Református templom szolgált, amelyet ügyesen és hamar megtaláltunk. A koncertkezdéshez képest kb. 1 órával hamarabb értünk a helyszínre, ekkor még csak néhányan várakoztak a bejáratnál. Tettünk egy kört a Pozsonyi út–Gogol utca–Dunapart–Garam utca által körülhatárolt templom körül, visszaérve pedig, épp láttuk Gergőt megérkezni, majd pár perc múlva be is ülhettünk a templom padsoraiba. A korai érkezésnek köszönhetően bőven válogathattunk az ülőhelyekben (tekintve, hogy a helyfoglalás érkezési sorrendben történt), így mi a baloldalon a 2. sor jobb szélén (minél közelebb rálátással az orgonára) foglaltunk helyet. Tökéletesen láttunk mindent, amelyhez a dobogón lévő színpad, illetve a kivetítő is nagyban hozzájárult.

Amint azt a 2017-es koncerten megtapasztaltuk, Gergő is az a művész, aki szívesen osztja meg gondolatait, és segít elkalauzolni történelmileg, zeneileg és művészileg is a műsorban elhangzó zeneművek kapcsán.

A műsorismertetőből megtudtuk, hogy Gergő 30 éve van színpadon. Az adventi és karácsonyi koncertek műsorát olyan alkotók remekműveiből állította össze, akik nagy hatással voltak rá, és formálták a játékát, az előadói attitűdjét, a világnézetét.

Ma este velünk volt Charles-Marie Widor, akitől az erős barátságról, az okos és kemény munkáról és a minden körülmények között megtartott emberségről tanulhatunk. V. szimfónia (Toccata)

Antonio Vivalditól Gergő azt tanulta meg, hogy milyen a jó kapcsolat Közönség és Alkotó között. Vivaldi mindent megtett, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, a hallgatósággal. Nemcsak jó zenéket írt, hanem azokat jegyzetekkel/magyarázatokkal látta el, hogy ne csak élvezzük, hanem értsük is, amit hallunk. Gergő is ezért mesél/beszél az előadott művek kapcsán. Ősz 3 tételben

Edvard Grieg naplóját Gergő fiatalon olvasta, amelyből kiderült, hogy a norvég zeneszerző és zongoraművész hasonlóan állt hozzá az intézményes oktatáshoz, merthogy tanulóéveiről nemes egyszerűséggel csak úgy nyilatkozott, hogy „pontosan olyan bután jöttem haza az iskolából, amilyen bután odamentem”. Zenei próbálkozásaiban elsősorban kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét.  A kulturális élet számos vezetőjével találkozott, köztük Liszt Ferenccel és Henrik Ibsennel. Ibsen levelében felkérte Grieget Peer Gynt című drámájának megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra. Ebből a műből ma este Solvejg dalát hallgattuk meg. Gergő mellett harmonikán közreműködött a Rákász Gergely Alapítvány ifjú tehetsége, Kiss Péter. Péter harmonikajátékát még egy mű erejéig élvezhettük - nevezetesen, egy ukrán zeneszerző Merülés című darabja kapcsán, amely a plátói szerelemről szól.

Louis-Claude Daquin a barokk legtehetségesebb francia zeneszerzője, aki 6 évesen a Napkirálynak (XVI. Lajos) játszott, 8 évesen saját kórusművét vezényelte, és akit 12 évesen templomi orgonistává neveztek ki. Írt egy karácsonyi dalokból álló sorozatot, amelynek Noël étranger (Idegen karácsony) című dalát játszotta el nekünk Gergő, amely dal minden bizonnyal nem karácsonyi dal, hanem egy spanyol vagy olasz tánc.

Liszt Ferenc, Jacob Arcadelt németalföldi zeneszerző egyik madrigáljának átiratával, az Ave Mariaval egyszerre utaztunk a romantika közepébe és a Cinquecento reneszánsz világába.

No, és persze, ha orgona, akkor Bach kihagyhatatlan. A barokk kori német zeneszerzőről Gergő így ír a koncertismertetőben: Bach olyan teljes képet mutat nekünk, amilyen a muzsikája. Életvidám, életigenlő, bátor, mindenekfelett precíz ember, aki érti a teremtést, és ismeri benne a helyét. Gergő egyik kedvenc műve, az A-moll prelúdium és fúga került be a koncert programjába. A mű elhangzása előtt Gergő rövid szakmai ismertetőjéből megtudtuk, hogy a prelúdium előjátékot jelent, amely felkészít az attrakcióra, az attrakció pedig, maga a fúga, amely mindig egy témát dolgoz fel. E kapcsán az aranymetszés fogalmával is megismerkedtünk, amely azt mondja ki, hogy két részből a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbik részhez, mint a nagyobbik rész a teljes egészhez.

Ráadásként és a koncert befejezéseként két mű hangzott el. Az előbbiről sajnos, nem tudok információval szolgálni; a másik azonban, Xavertól már jól ismert és kedvelt Antalffy-Zsiross Dezső: Karácsonyi harangok című szerzeménye.

Gergő több évi kísérletező munkájával született meg a látványkoncert műfaja, ami alatt azt kell érteni, hogy az elhangzó műveknek - ügyelve az arányokra, amolyan magyarázó, segítő jelleggel - Papp Norbert festőművész munkája adja a képi illusztrációt.

A legvégére egy személyes megállapítás. Jacob Arcadelt kapcsán Gergő elmondta, hogy a németalföldi zeneszerző olyan népszerű volt a maga korában, mint napjainkban … itt pár másodperc szünetet tartott … Azahriah, majd hozzátette: ezt még kimondani is szörnyű. Gergő hangjából némi gúnyt/lenézést véltem kiérezni, amit nem igazán tudok értelmezni. Úgy gondolom, aki létrehoz vagy alkot valamit, és az a mű, az a produktum tetszést vált ki másokból, sőt, örömöt szerez, az alkotója ugyanolyan értékekkel bíró  művész, mint aki hangszeren játszik, képet fest, házat tervez, tortát készít, szobrot farag stb…

A HAVASI Symphonic idei felvonásában folytatódott a hihetetlen zenei utazás. Amint az a koncertajánlóban olvasható a modern klasszikus zeneszerző műveire épülő koncertshow 2009-ben mutatkozott be a Zeneakadémia nagytermében. Az évről évre fejlődő produkció azóta már 25 alkalommal töltötte meg a Budapest Sportarénát, és külföldön is hatalmas sikert aratott.

Nekünk az esti 19:30 órai kezdésre volt jegyünk, amelyet a Budapest Aréna 212-es szektorának tetejéről élvezhettünk végig. Bár a tavalyi ülőhelyhez képest az idén egy szektorral arrébb ültünk, innen is tökéletes rálátásunk volt a színpadra, a koncertshow pedig idén is sok-sok újítással és látvánnyal szolgált.

Ahogyan azt már Balázstól megszokhattuk, még pontosabban a HAVASI Symphonictól, a fény- és a látványtechnikáért felelős stáb csak még inkább élménytelibbé és magával ragadóbbá varázsolta a színpadon felsorakozó kiváló művészek/zenészek csodálatos zenei produkcióját.

A korábbi évek menetrendjéhez képest, ezúttal két részben (közte szünet) ment le a műsor – az első résznek a zenei újdonságok, míg a második résznek a már jól ismert és igencsak kedvelt zenei tételek voltak a főszereplői.

A koncertshow ütős és hatásos dallamokkal indult (ami persze, nem meglepő), Balázs pedig fantasztikus új szerzeményeket hozott számunkra (a felvételeket Voenkor-TV Daily Stream készítette, én csak „kölcsönvettem” a linkeket):

• Intro 1; Intro 2;
• A hős útja (amely nehézségeken, megpróbáltatásokon és kihívásokon keresztül vezet);
• Home/Otthon+Hazatérés (klasszikusabb hangulat zongora+vonós zenekar - újra együtt azokkal, akik már nem lehetnek velünk, akik a földi életünkben nagyon hiányoznak nekünk);
• Cselló+Hegedű (valami vagy valaki hiányzik);
• Zongorabeálláskor született új dallam (a zeneszerzés körülményeinek misztikuma);
• Eliottal közösen előadott dal (íródott már dal a feleségének, a gyönyörű kislányának, és valahogy így született ez a dal is, amikor is kisfia azt mondta: „Apa játsszál valamit, amire tudok dobolni!”);
• Bár, nem újdonság, de a méltán nagy népszerűségnek örvendő Petőfi-Magyar Szimfónia 4 tételével zárult az első rész.

A koncertshow második részében a már jól ismert és kedvelt nagy-nagy kedvencek következtek sorban egymás után:

• Freedom
• Drum & Piano
• Run
• The Force
• The Prayer
• Storm (e szerzemény kapcsán Balázs nosztalgiázott: Pályája legeslegelején felesége szervezte a fellépéseket. A vidéki művelődési ház 20 fős termébe 13 fő váltott jegyet. Balázs optimista volt, és úgy gondolkodott, hogy ez a 13 ember majd elmeséli másoknak zenei koncertélményét, és legközelebb már többen jönnek el. A kitartás meghozta gyümölcsét, és Balázs mára közel egymillió eladott koncertjeggyel büszkélkedhet. Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik. Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik. És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben. – idézet az Elizabeth: Az aranykor c. filmből. Balázs is így szárnyalt a viharban, a viharral, a vihar szárnyain.);
• The Duel (ez az a szerzemény, amely alatt a korábbi koncerteken Endi a dobokkal együtt fordult meg.);
• You Can’t Stop Us (velünk, a közönséggel együtt tapsolással hangzott el eme zeneszám);
• Miami Fever (e szám hangulata méltóképpen festette alá azon közreműködők bemutatását, akik nélkül ez a produkció nem jöhetett volna létre: cselló és basszusgitár – Simkó-Várnagy Mihály + akusztikus és elektromos gitár - Horváth András Ádám + billentyűk és hangszerelés – Grósz Arthur + VoiceStation kórus és a Budapest Art Orchestra + ütősök - Dzhanda Vitaliy és Varga Zoltán + dob és gyerekkori jóbarát – Kiss Endre Endi + a fény- és hangpult mögötti technikai stáb + hegedű, ének és zeneszerzés - Szirtes Edina Mókus + Show Dance Company

Ahogyan Balázs fogalmazott: jó társaságban repül az idő! Így volt ez most is, merthogy vészesen közeledett a koncert vége. Balázs mindannyiuk nevében Boldog Karácsonyt kívánt, és örömmel osztotta meg velünk a jó hírt, hogy mától már meg lehet vásárolni a jövő évi koncertshowra a jegyeket!

Balázs megköszönte, hogy ismét megtöltve az Arénát, elmentünk a koncertre! Gyerekkorában arról álmodott, hogy egy ilyen színpadon fog állni, a zenéjét játssza és boldoggá teszi az embereket. Úgy érzi, ma este (is) az álma valóra vált! Vele együtt örültünk, tapsoltunk és táncoltunk! Legvégül pedig, az elmaradhatatlan Tavaszi széllel búcsúzott tőlünk. Egy év múlva találkozunk!

A végére pedig egy (számomra) szomorúsággal és csalódottsággal teli megjegyzés. Ahogyan Stallone mondta abban a bizonyos filmben (Oscar?!?!): Tudtam, csak nem sejtettem! Mármint, voltak apró jelek, leginkább a 2019-es augusztus 20-ai tűzijáték aláfestő zenéje kapcsán merült fel bennem a gyanú. Ám, amikor ez év október környékén több média is hírül adta, hogy a Szerencsejáték Zrt. több NER-közeli cégnek adott támogatást, köztük Havasi Balázs zongorista többségi, 70 százalékos tulajdonában álló vállalkozásának, a Symphonic Concert Management Kft.-nek, nos, kissé elbizonytalanodtam. Szomorú vagyok, és igen, csalódott! Szomorú, mert amikor csak sejt valamit az ember, akkor még ott van az a kis remény, hogy talán, annyira mégsem komoly és elkötelezett, és különben is, az a fontos és mindenekelőtt, hogy, amit csinál, a művészete tökéletes és egyedülálló! No, de amikor már konkrétan hallja az ember, és olyan összefüggésben, amelyet már nem lehet különösebben szépíteni/árnyalni, akkor beárnyékolja az addigi derűs képet, és a csodálatot a csalódottság érzése váltja fel. Igen, tudom, hogy külön kellene választani a kettőt, és van olyan művész, akivel kapcsolatban ez sikerült is, mert bár, tudott róla, hogy melyik oldallal szimpatizál, de ennyire (még) nem kapcsolódott össze a neve. :(

Erről a különleges előadásról a Madách Színház július közepén érkezett hírleveléből értesültem, amelyben az állt, hogy megismétlik a 20 éves Fantom jubileumi előadását a nagy érdeklődés miatt. 2023. november 3-án volt Az Operaház Fantomja 20. születésnapja, amely előadásra nagyon gyorsan elfogyott minden jegy, ezért úgy döntött a Színház, hogy az ünnepi előadást teljes egészében megismétlik november 19-én este 19.00 órától. Igyekeztem résen lenni az online történő jegyvásárláskor, és sikerült is megcsípni két jegyet az emelet bal oldalának első sorába, így pedig részesei lehettünk e kivételes musical 20. Madách színházi (ráadás)születésnapjának megünneplésében! :)

A Madách Színház 2003. május 30-án mutatta be Andrew Lloyd Webber Az Operaház Fantomja című musicaljét, Szirtes Tamás rendezésében. 17 évvel az ősbemutató után került a Fantom Magyarországra. A musical jogáért három színház versengett, végül a Madách Színház kreatív csapatát és Szirtes Tamás rendezőt érte a megtiszteltetés, hogy a világon először saját felfogásban, vagyis non-replica változatban vigye színre a világhírű darabot. Az elmúlt két évtizedben Az Operaház Fantomja eddigi 921 előadását 736 667 néző látta. A kőszínházi előadások mellett a musical koncertváltozatát vidéki nagyvárosok sportcsarnokaiban, illetve a Szegedi Szabadtéri Játékokon is bemutatták.

A történet röviden: 1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.

Korán érkeztünk a színházhoz, de szerencsére, már be lehetett menni, sőt, az emeleti „társalgóban” leülve várhattuk meg a nézőtérre történő beengedést. Helyünket elfoglalva izgatottan vártuk az ünnepi előadást.

Látszólag ugyanúgy indult a darab, mint ahogyan máskor is, azonban az árveréses jelenet után egy kisfilm összeállítással felidézte a színház a kezdeteket, az első sajtótájékoztatótól a bemutatóig tartó időszakot, és az azóta eltelt két évtized jelentős eseményeit. Fantasztikus örömhír, hogy Andrew Lloyd Webber gratuláló levelet írt a Madách Színháznak Az Operaház Fantomja huszadik évfordulójához. :) A darab második felvonásának elején Szirtes Tamás (színház)igazgató úr is elmondta gondolatait e szép kerek évforduló kapcsán. :) 

A jubileumi előadás főbb szerepeiben újra színpadra léptek mindazok, akik az elmúlt 20 évben sikerre vitték a Fantom romantikus történetét. Többen közülük mára el is köszöntek a szereptől, így pl. Fonyó Barbara, Krassy Renáta, Mahó Andrea – Christine; Homonnay Zsolt – Raoul; Bajza Viktória, Bencze Ilona – Madame Giry. 

Hat alkalommal (legutóbb 2012-ben) láttuk ezt a darabot, de valahogy a ma esti előadást nézve és hallgatva döbbentem rá, hogy nem is olyan könnyű befogadni ezt a művet. Oké, elhangzik benne néhány fülbemászó dal, amelynek már a szövegét is kívülről fújjuk, mégis, összességében zeneileg meglehetősen eklektikus, többféle zenei műfaj is megtalálható a darabban.

A Fantomot alakító Csengeri Attila, Posta Victor és Sasvári Sándor kiváló alakítást nyújtottak, és a hangjuk is ebben a sorrendben nyerte el a tetszésemet. :) A Christine-t alakító Fonyó Barbara, Krassy Renáta és Mahó Andrea méltán feladták a leckét csilingelő, kristálytiszta hangjukkal az őket követő színésznőknek. :) Raoul-ból csak kettő lépett színpadra, Homonnay Zsolt és Solti Ádám, akik ugyancsak tökéletesek voltak. :) A darab díszlete (Kentaur) és a jelmezek (Vágó Nelly) változatlanul lenyűgözőek és csodálatosak. :)

A legújabb, 2023. május 13-ai Hollywood az Arénában – Filmzene koncertre februárban - köszönhetően a szervező TraumLive-nak - Valentin-napi kedvezménnyel vettem meg a jegyeket. Május 5-én azonban az alábbi e-mail érkezett a jegyirodától: Tájékoztatjuk Tisztelt Közönségünket, hogy megváltozott a Hollywood az Arénában Filmzenekoncert időpontja. Az eredetileg május 13-ra tervezett koncertet, nem tudjuk megtartani a kitűzött időpontban. A fellépő zenészekkel, énekesekkel és közreműködőkkel együtt mi is nagyon vártuk, hogy színpadra kerülhessen a produkció, de el kell halasztanunk egy későbbi időpontra. Nem szeretnénk azonban csalódást okozni azoknak, akik megvásárolták a jegyüket, ezért egy új időpontban, november 13-án pótoljuk, amelyre a most megváltott jegyek természetesen érvényesek lesznek. Tisztelettel: A szervezők

Tekintettel arra, hogy mindig nagyon szívesen utazunk a filmzenék világába, bíztunk benne, hogy a késő őszi koncertig semmi olyasmi nem történik, ami akadályozná a részvételünket. Nem is jött közbe semmi, így kényelmesen megérkeztünk a helyszínre. Elfoglaltuk helyünket a lelátón, s az ülésen még egy programfüzet is várt bennünket!

A Budapest Sportarénában immár harmadik alkalommal élveztük a TraumLive által szervezett filmzenei válogatást szimfonikus nagyzenekari hangzásban az Alex Johansson által vezényelt Győri Filharmonikus Zenekar és a VoiceStation közreműködésével. A dalszöveget is tartalmazó filmdalokat ezúttal is a nagyszerű énekes, Wolf Kati  adta elő, akihez Kocsis Tibor is csatlakozott egy fantasztikus duett (Come What May – MOULIN ROUGE) erejéig. Az est műsorvezetőjének szerepét pedig újra a 007-es ügynök kedvelt magyar hangja, Kautzky Armand töltötte be. :)

Az este folyamán - most is témába rendezve - olyan zeneszerzők darabjai szólaltak meg, mint John Williams, Hans Zimmer, James Horner, Alan Silvestri és Brian Tyler:

ROMANTIC

• Hans Zimmer: Tennessee – PEARL HARBOR
• Philip Noll: Traumfabrik – ÁLOMGYÁR
• James Horner: Alfred, Tristan, The Colonel… - SZENVEDÉLYEK VIHARÁBAN
• Hans Zimmer: One Day – A KARIB-TENGER KALÓZAI
• David Baerwald, Kevin Gilbert: Come What May – MOULIN ROUGE

 SKY AND BEYOND

• John Powell: Coming Back Around – ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT
• Michael Giacchino: Enterprising Young Men – STAR TREK
• Jerry Goldsmith: Main Title – STAR TREK
• John Williams: The Throne Room/End Title – STAR WARS
• Adele Adkins, Paul Epworth: Skyfall – SKYFALL
• John Williams: The Imperial March – STAR WARS

 ---szünet---

 HEROES vs. SUPERHEROES

• Steve Jablonsky: Arrival to Earth – TRANSFORMERS
• James Horner: The Mask of Zorro Suite – ZORRO ÁLARCA
• John Williams: Main Theme – SUPERMAN
• Trevor Rabin: Theme from Armageddon – ARMAGEDDON
• Alan Silvestri: Captain Amerika March – AMERIKA KAPITÁNY
• Diane Warren: There You’ll Be – PEARL HARBOR
• Patrick Doyle: Earth to Asgard – THOR
• Brian Tyler: Thor: The Dark World – THOR: SÖTÉT VILÁG
• Hans Zimmer: Gladiator Suite – GLADIÁTOR
• Alan Silvestri: The Avengers – BOSSZÚÁLLÓK
• Michael Kamen: Robin Hood Suite – ROBIN HOOD
• Brian Tyler: Iron Man 3 Theme – VASEMBER 3.

Pár nappal később a TraumLive feltette a YouTube-ra a ma esti válogatásból a kedvencemet:

Alapvetően tényleg szeretjük, és szívesen hallgatjuk a filmzenéket, pláne szimfonikus köntösben és kórushangzással díszítve - ezúttal sem volt ez másképp. Ami azonban a filmzeneválasztásokat illeti (és ezt már a tavaly decemberi koncert kapcsán is megjegyeztem) kicsit kevésbé élvezem, hogy bár, nagyszerű filmek kerültek terítékre, de a bennük elhangzó filmzene talán mégsem lett olyan ismert és népszerű, mint maga a film. Meglehet, hogy ezen véleményemmel többen nem értenek egyet, és azt is elfogadom, hogy egy filmzene koncert programja nem mindig állhat össze ugyanannak a 4-5 sikerfilmnek/sorozatnak a zenéjéből. Mégis, szívese(bbe)n hallgatnám a talán már unásig játszott filmzenéket, amelyek társaságában szívese(bbe)n fogadok be kevésbé ismerteket és nem agyonjátszottakat, mert való igaz, hogy így is gyöngyszemre lehet bukkani! :) Mindettől függetlenül, ha lesz még, mi biztosan ott leszünk a következő Hollywood az Arénában – Filmzene koncerten. Aki amúgy szereti a filmzenéket, de esetleg még bizonytalankodik, az nézze meg a karácsonyi koncert témák szerinti összefoglalóját a Youtube-on - Scores from 90’s, Love, Strings, Animation és Énekes produkciók. Hiszem, hogy nem lesz benne további kétely, miszerint, ott a helye a következő filmzene koncerten! ;)

Erről a koncertről – szokatlan módon – hírlevélből értesültem, és nem közvetlenül Xavertól egy koncerten). Siettem is a jegyvétellel, mert Xaverról lévén szó, könnyen lemarad(hat) az ember. Bár, voltak még szabad helyek, azért elmolyoltam az online jegyoldalon, hova is vegyem meg a jegyeket. Miután a tavalyi koncertet kényelmesen néztük és hallgattuk végig az I. emeleti oldalerkélyről, gondoltam, nem fogunk nagyon mellé, ha ugyancsak az erkélyre veszek jegyet, csak éppen egy szinttel feljebbre, a II. emeleti pódiumerkélyre. Kiváló választásnak bizonyult, sőt, még talán, kényelmesebb is volt! Innen például azt is láttuk (amiben nem gyakran van részünk), hogy Xaver miként és hogyan szólaltatja meg ezt a csodálatos hangszert, vagyis hogy a billentyűkkel és pedálokkal - hol a kezével, hol a lábával, hol mindkettővel – hogyan bírta hangadásra az orgonasípokat. :)

Xaver Chopin c-moll prelűdjével nyitotta meg a koncertet, amellyel kapcsolatban csak annyit jegyzett meg, hogy nehéz elhinni, hogy Chopin ezt nem orgonán szerette volna megszólaltani. Ezt követően Schubert: Minden szentek litániája csendült fel. E két mű meg is alapozta a délután hangulatát. :)

A folytatásban Xaver két csodálatos művésszel osztotta meg a színpadot: Molnár Piroskával és Szacsvay Lászlóval, akik a Nemzet Színészei és a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai. :)

Mielőtt belekezdtek volna a műsorba, Xaver megosztotta velünk régóta érvényben lévő teológiai nézetét, mely szerint, amióta ember él a Földön, Isten háromszor szólalt – 1. Jézus Krisztus, 2. William Shakespeare és 3. Johann Sebastian Bach által. Ezen nézetének megosztásával választ/magyarázatot kaptunk a ma délutáni koncert alcímére is, azaz, hogy miként kapcsolódik össze Bach zenéje és Shakespeare szonettjei. :)

Amúgy, a jövőre induló tavaszi fesztivál programja, miszerint Xaver Bachot játszik, amely alatt és közben elismert művészek Shakespeare-t szavalnak, úgy tekinthetjük, hogy a ma délutáni MüPa-előadás volt a főpróbája. :) E főpróbán pedig a két művészeti ág (zene és irodalom) hangbéli koreográfiája akként alakult, hogy meghallgattunk egy robosztusabb Bach-művet, majd következett egy nagyon halk, visszafogott Bach-mű, amely alatt elhangzott egy-egy szonett: XXIII., IV., XXIX., LXXV., LXVI., LXXIII. Ezt a blokkot a d-moll toccata és fúga zárta. :)

A szünet után megtudtuk Xavertól, hogy a 2013-ban a Berlini Dómban adott telt házas Bach-koncertjét ez idáig 15 millióan nézték meg a YouTube-on, így mára hivatalosan is a zenetörténet legnézettebb orgonafilmje lett, és hogy a mezőlaki templomot, abból a jogdíjból vette meg és újította fel, amit a YouTube fizetett. (Amúgy Xaver YouTube csatornája {youtube.com/xavervarnus} közel 35 milliós nézettséggel büszkélkedhet.) :)

A Magyar Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjével kitüntetett Varnus Xaver Berlini Dómbeli játékáról így írt Dr. Solymosi Tari Emőke, a Zeneakadémia Széchenyi-díjas zenetudósa: Volt, aki csukott szemmel hallgatta. Volt, aki a zene ritmusára egész testével izgett-mozgott. Volt, aki könnyezett, és volt, aki egy templomi díszre meredt, mosolygó arccal, csillogó szemmel. Ez nem egy orgonakoncert volt a sok közül. Ez csoda volt, melyet oly ritkán élhetünk meg, szertartás, amelyen a tehetséggel megáldott ember titkokba avat be minket, elbűvöl, fölemel, kiteljesít, újjávarázsol. Ilyenkor részesei lehetünk egy hatalmas, csodálatos erő működésének, mely erőt csak bámulni tudjuk, és a hatalmába kerülni, birtokolni nem. Varnus Xaver a Mátyás-templomban Bachot játszott. Bachot, olyan méltósággal és természetességgel, olyan lenyűgözően, hogy az embernek eszébe sem jutott, hogy ezt másképp is lehetne. Időhöz és térhez nem kötött, örök szellemi-lelki áramlatok érintését érezhettük. Ebben a muzsikálásban olyan rend volt, mint a világmindenségben, úgy következtek a hangok egymás után, ahogyan a bolygók haladnak a pályájukon. Neki megadatott, hogy megteremtse azt a bizonyos szent percet, amikor a művész körül megáll a levegő.

Még egy nagyon érdekes és izgalmas hírrel szolgált Xaver, amiről már olvastam Xaver egyik Fb-posztjában. Magyarország egyik legnagyobb utazási irodája, az OTP Travel a jövő nyártól kezdődően Kulturális és zenei utazás Varnus Xaverral a kelet-kanadai óceánparton címmel társasutat szervez, amelynek keretében pl. részesei lehetünk egy orgonakoncertnek Xaver új-skóciai templomának koncerttermében. :) 

A koncert második felében az improvizációé volt a főszerep. A pár nappal ezelőtti halottak napja alkalmából Xaver az elmentek emlékére Lamennais abbé Les Morts (A halottak) című költeményére – amelyet Szacsvay László olvasott fel – improvizált egy gyászódát.

Ezt követően Xaver eljátszotta Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című háromfelvonásos operájának nyitányát, amelyet elmondása szerint, nagyon szeret, és bár Wagner ezt a művét nagyzenekarra komponálta, Xaver szerint, orgonaszerű is, amely felsorakoztat minden olyan zenei motívumot, ami az operában megtalálható.

Az eddigi esetleges szomorú hangvételű dallamok után, és hogy ráhangolódjunk az előttünk álló karácsonyra, Xaver az egyik legnépszerűbb karácsonyi dalra, a Hull a pelyhes c. dalra improvizált, amelyet a végén el is énekeltünk együtt. :)

A koncert lezárásaképpen, Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau ritmusaival és a közös tapsolással vettünk búcsút egymástól. :)

A ráadás vicces volt, és nem tudni miért esett a választás erre a dalra, de az 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmből a Köszönöm, hogy imádott… c. dal dallamaival köszönt el Xaver a MüPa ma délutáni közönségétől. :)

Újabb megnézésre kinézett ExperiDance produkció – FERGETEGES–Sissi legendája – jött „házhoz” a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ színháztermében, amelyre kb. 1 hónappal ezelőtt vettem meg a jegyeket a 3. sor közepe környékére.

Már évekkel ezelőtt a RaM Colosseumban, illetve legutóbb ez év augusztusában a Margitszigeten terveztük megnézni az előadást, de nem (úgy) jött össze. Ráadásul a margitszigeti előadásnak különös jelentősége (is) volt, ugyanis a produkcióra jegyet váltók minden jegy árából 1500 forinttal támogatták a Tóth Nikolett táncművész megsegítésére létrehozott alapítványt. A Fergeteges című produkció plakátján szereplő csodálatosan szép táncosnő, Tóth Nikolett, aki balesete előtt Sissi szerepét táncolta az előadásban. Nikolett még 2022. június 27-én szenvedett súlyos koponya- és gerincsérülést, amikor a Jókai utcán keresztül a munkahelyére tartott, és akkor a művésznőre omlott egy lakóház épületrésze. :(

A 10 éves jubileumot ünneplő produkció alkotóinak elképzelése, mely szerint a 100 Tagú Cigányzenekar negyven roma muzsikusa és az ExperiDance társulata közös produkcióval színesítsék a magyar színházi palettát, 2013-ban született meg, és eredetileg a Fergeteges – A királyné, a gróf és a cigánylány címet kapta. A darabban olyan klasszikus dallamok kelnek életre, mint Brahms magyar táncai, Liszt rapszódiái, Monti csárdása, Strauss keringői és a Pacsirta. Meskó Zsolt író - rendező története alapján, a mindenki által jól ismert muzsikára épülő, Román Sándor által koreografált, egyedi megjelenésű táncok valóban fergeteges hangulatot varázsoltak a színpadra és a nézőtérre egyaránt. :)

Feltételezett történelmi háttér információ a darabhoz: a Sissiként ismert Erzsébet királyné, I. Ferenc József császár felesége 1854-ben, 16 éves korában vált az Osztrák Birodalom első asszonyává. A gyönyörű, érzékeny és vadóc nő egész életében a szerepével járó fullasztó kötöttségek elől menekült. A boldogságot és a szerelmet Magyarországon találta meg, ahol a nemesi udvar rajongott érte, különösen az ország legszebb férfijának tartott Gróf Andrássy Gyula. Vonzalmuk azonban soha nem teljesülhetett be…

Az ismertető szerint a beteljesületlen szerelmi vágyaktól izzó fergeteges bál éjszakájának meseszerű történéseit Sissi és Andrássy gróf legendája ihlette. A történet hősei egy gyönyörű királyné, egy daliás gróf, egy csodaszép cigánylány és egy magyar herceg, akik eltáncolják a mindenki által egyszer már biztosan megélt, soha be nem teljesülő szenvedély felfokozott, gyötrelmes majd belenyugvó pillanatait.

Így olvasva, nem is tűnt bonyolultnak a sztori, ám, a cselekmény előrehaladtával egyre inkább nyomon követhetetlenné vált számomra, és végül az előadás közepe táján el is vesztettem a fonalat. Később, amikor utána olvastam a darabnak, kristályosodott ki, és kaptam meg a választ kérdéseimre a két főszereplőtől, miszerint: Andrássy gróf szerelmes a cigánylányba, amikor Sissi nincsen épp az udvarban. Sissi azonban Andrássy grófért van oda, s amikor egy bálon azt látja, hogy a gróf és a cigánylány között kölcsönös a vonzalom, azon van, hogy a cigánylányt elválassza szerelmétől, legyen az bárki másé, csak Andrássy grófé nem. Természetesen, a darab végére minden jóra fordul, akarom mondani, ahogyan az egy romantikus történethez illik, mindenki megtalálja a boldogságot a maga kedvese mellett és oldalán. :)

A fentiekben írt „fonalvesztés”-től függetlenül valóban fergeteges(!!!) produkcióban volt részünk! Az ExperiDance táncosai ezen az estén sem okoztak csalódást! Most is öröm és jó érzés volt látni a mosolyt a táncosok arcán, akik a magyar táncokat népszerű, nemzetközi és modern irányzatokkal fűszerezték, elképesztően látványos előadást varázsolva a színpadra.

A szerepeket Kapitány Dorottya – Sissi; Vincze Levente Gergely – Andrássy gróf, Rimár Izabella – cigánylány, Benkő Dávid – magyar herceg, Petrovics Petra – grófnő, Veres Tamás – bajor követ, Lugosi Fábián – orosz követ és Barna István – lakáj alakította.

Majd’ egy évvel ezelőtt (2022 decemberében) figyeltem fel a Two Steps From Hell koncertshowjára, amikor is belehallgatva a turné előzetesébe, úgy éreztem, ott a helyünk. Meg is vettem a jegyeket…

Ez év szeptember elején érkezett egy infó az Eventimtől, miszerint, technikai okokból át kellett helyezniük a már megvásárolt belépőjegyeinket másik ülőhelyre. Nem mondom, hogy nagyon örültem neki, mert bizonyos szempontok alapján szoktunk helyet választani, de kárpótolt bennünket, hogy az elérhető legjobb ülésre kerültünk átültetésre jobb árkategórián belül.

Elfoglalva helyünket a lelátón (végül is nem volt rossz, de azért hmmm…) nagy-nagy várakozással voltunk a produkció iránt. Az igazat megvallva, semmiféle információval nem bírtunk Thomas Bergersen & Nick Phoenix alkotta Two Steps From Hellt illetően, de a műsorismertetőből megtudtuk, hogy a két zeneszerző 2006-ban alkotta meg e formációt, szerzeményeikkel pedig filmekben, filmelőzetesekben, reklámokban, televízió műsorokban, vagy éppen sportversenyeken találkozhat(t)unk aláfestő (ún. epikus) zeneként. (Az epikus zene amúgy egy olyan zenetípus, amely felidéző ​​és szuggesztív témákat igényel, de azonnali hatást érnek el.)

Műveik egyre kedveltebbek lettek, ezért 2010 májusában úgy döntöttek, hogy legnagyobb slágereiket összegyűjtve albumot adnak ki. Ezt az albumot sorban követte a többi, melyek népszerűsége egyre inkább koncertturnét kívánt. A 2022-es sikerturnéjuk után, legnagyobb örömünkre, a 2023. évi élő koncertshowjuk európai helyszínei közé Budapestet is beválasztották. :)

Amint azt fentebb írtam, nem ismertük a két fiatalember munkásságát, nem úgy, mint a közönség nagy hányada, akik üdvrivalgással és kitörő vastapssal fogadtak egy-egy műsorszámot. Nem értettük, mindez hogyan és mi módon maradt ki az életünkből, holott igencsak fogékonyak vagyunk a hatásos filmzenékre vagy fülbemászó reklámzenékre!? A Two Steps From Hell - Live epikus koncertshowja nagyszerű és felemelő élmény volt. Különböző zenei témákat vonultattak fel, néhol kelta hangzással, rock és metál beütésekkel vagy filmes dallamokkal tarkítva. Thomas és Nick zongorán, hegedűn, illetve ütőhangszereken irányították/vezényelték a showt, amelyet a fantasztikus Odesa Opera Orchestra és a csodálatos ReChoir lengyel kórus közreműködése varázsolta teljessé. Az est végén egy magával ragadó zenei koncertélménnyel a lelkünkben indultunk hazafelé. :)

Amikor a fenti szösszenetet „fabrikáltam” a laptopomon, rátaláltam a www.filmzene.net oldalon Selley Csaba beszámolójára, amelyet érdemes elolvasni a még pontosabb és részletesebb információk miatt. Remélhetőleg, nem veszi zokon az ajánlást, de ha mégis, kérem, mihamarabb jelezze! :)

(A most következő észrevétel már nem közvetlenül a koncerttel kapcsolatos, inkább a körülöttünk, még pontosabban a mögöttünk ülő nézők némelyikével kapcsolatos… Fel nem fogom, hogy egyesek miért pont a koncert ideje alatt éreznek késztetést, hogy a bennük lévő – feltehetően magvas és életbevágó – gondolatokat pont akkor fejtsék ki hosszasan, persze, túlkiabálva a színpadról jövő hangerőt?!)