Rendben megérkeztünk a Madách Színházba, amikor el is foglaltuk helyünket az 5. sorban. Nagy-nagy izgalommal vártam az előadást – leginkább Victor színre lépését! :) József szerepében ezúttal Nagy Sanyit láttuk, Narrátorként pedig, Gallusz Nikit.Nagy Sanyi nagy-nagy meglepetéssel szolgált, ugyanis olyan erővel és energiával énekelte el a Börtöndalt, hogy az nagyon ütős volt. Szombat este hol volt ennek a srácnak a hangja? – kérdeztem magamtól, és csak lassan-lassan ocsúdtam fel. Kíváncsi voltam, vajon a második felvonás végén történő újbóli eléneklés során is ilyen hatással lesz rám, és hát, jelentem, így volt! Fantasztikus érzés volt hallgatni őt! No, azért Serbi az igazi, mert ahogyan ő énekli, azzal senki föl nem ér, de Sanyi, a tőle eddig megismert hangjához képest, lenyűgöző volt! :) A fináléban bemutatott táncmozgása ugyancsak figyelemre méltó volt – szívesen felperdültem volna melléje a színpadra! Hanem, egy aranyos jelenetet is sikerült elcsípnem a finálé alatt. Sanyi a közönségnek háttal, szembe vele pedig, Vajk táncolt – mosolyogtak egymásra, majd Sanyi egyszer csak rákacsintott Vajkra, Vajk pedig, vissza! :) Jó volt látni ezt, mert ebben a pár pillanatban benne volt, hogy jól érzik magukat a színpadon, jókedvűek, és szívből élvezik, amit csinálnak! :)Jaj, hát, Victor!... Nem találok szavakat az alakítására! Imádom ezt a srácot! Olyan tökéletességgel hozta a figurát, hogy azt elmondani, sem leírni nem lehet! Búgott a hangja, ahogyan Elvisnek, táncolt, ahogyan azt a Király is tette, no és azok az arcok!... Szeretném még őt sokszor látni ebben a szerepben (is)! :)
