Feri san reggel kb. 7 óra körül jelzett, és kb. 20 perc múlva Zsuzsival és Gabival meg is érkeztek. A nagy indulás előtt beugrottunk a közértbe egy kis csokifélét venni a gyerkőcöknek, de azután irány Salzburg. Az első állomás Hegyeshalom volt, ide kb. ¼ 11 körül érkeztünk meg. Nem lehetett okunk panaszra, sem az időjárásra, sem a forgalomra. A nap szikrázóan sütött, az utakon pedig elfogadható mennyiségű autó volt. A határon is szinte percek alatt átértünk, ez kb. ½ 11 körül történt meg. Bécset kb. 12 – ½ 1 körül érintettük, majd Linz után kb. 3 óra körül érkeztünk meg Salzburgba. :)
A panziót is viszonylag könnyen megtaláltuk. A recepción egy kedves lány fogadott bennünket; még az is kiderült, hogy ő is megy este a koncertre (megkérdezve tőle ugyanis az utat derült ki mindez). :)
A panzió nagyon díszes volt, kicsit a régi kor hangulatát idézte, de nekem tetszett. A költségmegtakarítás végett mind a négyen egy szobában szálltunk meg. Egyetlen problémánk volt, ami nyomban kiderült, ahogy beléptünk a szobába… ment a fűtés, mégis meglehetősen hideg volt. A további programot illetően, bár, nagyon szépen sütött a nap és sétálásra hívogatott az idő, szervezetünk kívánalmainak eleget téve inkább ejtőztünk két-három órácskát. :)
Pihi után szépen összekészülődtünk, majd ½ 8 körül elindultunk az Salzburgarena-ba. A lányok nagyon dilemmáztak azon, hogy hozzanak-e fényképezőgépet, de miután a jegyre rá volt írva ennek megtiltása, valamint azt sem szerették volna, ha visznek, és a bejáratnál elveszik tőlük, így úgy döntöttek, hogy a gép nem jön a koncertre. A recepciós lány is épp akkor indult, így úgy terveztük, hogy követjük őt, de miután számunkra más irányba indult el, ezért maradtunk a saját elképzelésünk és a korábban tőle kapott instrukciók mellett. Először rossz utcácskán fordultunk be, de megjárva valamiféle kertészetet, végül hamar ráakadtunk a helyes irányra. Valóban néhány perc alatt a helyszínre érkeztünk. Leraktuk az autót a parkolóba, majd igyekeztünk mihamarabb bejutni az Arénába.
A bejáratnál az ég-világon nem ellenőriztek semmit, már úgy értem, a jegyen kívül. Gabi és Zsuzsi bosszankodtak egy cseppet, hogy nem hozták a masinákat, de hát... jobb félni, mint megijedni! Megkerestük a helyünket, majd szépen leültünk (Feri san, Zsuzsi, én, Gabi). Az első benyomások igen kedvezőek voltak a helyet illetően, és miután a többiek is pozitív véleményen voltak, így teljesen megnyugodhattam, hogy sikerült jó helyre venni a jegyeket. Se nem túl alacsony, se nem túl magas! Az aréna mellesleg nagyon hasonló a miénkhez képest, csak ez talán a fele, ha nem a harmada a budapestinek.
A program pontban 8 órakor elkezdődött, mégpedig egy jazz-féle stílust játszó amerikai zenekarral. Kb. 35-40 percet zenéltek (egész élvezhető volt), majd kb. 20 perc technikai szünet következett, ami után kb. 9-kor Sting elkezdte koncertjét. :)
Élveztem a műsort, de arra nem vállalkoztam, hogy lemenjek a küzdőtérre a tömegbe. Én inkább a helyemen ülve hallgattam és néztem végig a koncertet, ellenben a többiek a koncert közepén – nem bírva tovább magukkal – lemerészkedtem az „arénába”. Mint az a koncert végén kiderült, ők is nagyon jól érezték ott magukat. A koncert – az alapos ráadásokkal együtt – kb. 11 óráig tartott. Nem bántam meg, hogy eljöttem, de nem is fájt volna a szívem, ha kihagyom. Hiába, Sting nem igazán az én zenei világom. :(
A parkolóból kijutni kicsit hosszabb ideig tartott, mint bejutni, de azután már csak percek kérdése volt és visszaérkeztünk a szállásunkra. Azt már említettem, hogy hideg volt, de a nagyobb probléma az volt, hogy a fűtés ezúttal szinte egyáltalán nem ment, amiből következően még hidegebb volt. Feri sannak sem kellett ötletért a szomszédba menni, miután a recepció már zárva volt, a mi épületünk alagsorában nézett körül használható, meleget adó eszközök után kutatva. Talált is egy rozoga hősugárzót, ami még működött is! Gyertyákat is talált, csak éppen tűz csiholására alkalmas eszközt nem, így a hangulatvilágítás elmaradt, ellenben kezdett bemelegedni a szoba! :)