¾ 7 körül elindultam a Puskás Ferenc Stadionba. Akadálytalanul elhömpölyögtem a tömeggel a stadion főbejáratáig, ahol azonban a fokozott ellenőrzés miatt kissé lelassultunk. Ellenőrizték a jegy valódiságát, valamint a (főleg) hölgyeknél lévő kistáskába is előszeretettel pillantottak bele a biztonsági őrök. Szilva kérdezte, hogy viszek-e fényképezőgépet, de nem mertem kockáztatni, hogy esetleg elveszik…
¼ 8 körül elfoglaltam helyemet a küzdőtéren, a hatalmas színpad közepével szemben. Nem törekedtem, hogy minél közelebb álljak a színpadhoz, sőt, inkább minél hátrább igyekeztem letáborozni…
½ 8 körül az elő-zenekarként felkért Club 54 nevű formáció adott egy félórás koncertet. Meg kell mondjam, igazán jó hangja van a csapat énekesnőjének, Gallusz Nikinek! Előadtak egy-két híres külföldi slágert, majd bemutattak néhány saját nótát is. A közönség jól fogadta őket, amiért hálásak is voltak. Gondolom, azért is örültek a kedvező fogadtatásnak, mert mindössze előző nap kérték fel őket erre a nem mindennapi fellépésre, ami bizonyára, nem szerzett felhőtlen éjszakát számukra…
A Club 54 levonulása után az illetékesek leszerelték a színpadot (ez apró kis szelete volt a George Michael számára épített színpadnak!). A várakozás közepette nem volt más dolgom, mint az embereket nézegetni, hátha valamiféle csoda folytán ismerős (netán ismerősök) bukkan(nak) fel. Hát, ha közvetlen ismerősök nem is, de amolyan magyar hírességek annál inkább. Legelőször az Irigy Hónaljmirigy csapatából jelent meg három tag, majd Tóth Verát fedeztem fel egy-két méterrel magam előtt, később pedig, a Jóban Rosszban sorozat Dávidjával akadt össze a tekintetünk. Tovább nem is kételkedtem abban, hogy jó helyen álltam-e meg, hisz ha ők is ott táboroztak le, akkor bizonyára, én is jól döntöttem. A színpadon dolgozó műszaki emberek, valamint a színpaddal szemközti két állványon dolgozó kamerások elhelyezkedése után, egész pontosan 20 óra 50 perckor George Michael megkezdte 25LIVE című koncertműsorát. Az amúgy is monumentális méretekkel bíró színpad két oldalán elhelyezett, ugyancsak nagy méretekkel rendelkező kivetítő csodás közelségbe hozta számunkra George-ot. Az előttem hullámzó tömegben a legtöbben hamar megtalálták a helyüket, így bizonyos pillanatokban, élőben is láthattam őt a színpadon. George hangja kristálytiszta, a színpad közepén felállított (mondanom sem kell, hogy hatalmas) LED-fal pedig, lenyűgöző volt! Hihetetlen hatással és élményfokozással bírt ez a csodálatos színekkel, ábrákkal és képekkel háttért adó szerkezet! A program során lassú és gyors számok váltogatták egymást. A teljes profizmust a fantasztikus hangzás is bizonyította. Szavakkal képtelenség visszaadni a koncert hangulatát! Az mindenképpen nagy hatással volt rám, hogy egy-egy lassú dal éneklése közben George arcát annyira közel hozták a kivetítők, hogy azon minden rezdülés látható volt; már-már olyan érzésem volt (persze némi túlzással), mintha csak nekem énekelt volna. Némi meglepetést okozott, amikor 21 óra körül váratlanul megjelent a LED-falon, hogy 20 perc szünet következik!?... Pár másodperc döbbenet után felocsúdtunk, és más megoldás nem lévén, türelmesen vártuk a folytatást… George a koncertet kb. 23 óra körül fejezte be, ezt két ráadás követett, de azután könyörtelenül véget ért ez a fantasztikus est. George közeli képein azt is nagyon jó érzés volt látni, hogy ő ugyanúgy örül, és már majdhogynem el sem hiszi, hogy a közönség valóban ennyire szereti őt és a zenéjét. Jópofa megoldás volt, hogy George színpadról történő lemenetele után egyszer csak megjelent a stáblista a LED-falon (akár egy film végén), a zenekar aláfestő zenéjével! A legvégén a zenekar is megköszönte a közönségnek a fantasztikus közreműködést! Azt gondolom, nagyon bántam volna, ha nem jövök el erre a koncertre! Nagy élmény volt! Végül pedig, íme a koncerten elhangzott dalok sorrendje:
- Waiting (Reprise)
- Flawless
- Fast Love
- Precious Box
- Father Figure
- Everything She Wants
- Ticking
- Praying For Time
- Too Funky
- Star People
- Shoot The Dog
- Faith
- Spinning The Wheel
- Easier Affair
- Jesus To A Child
- Amazing
- I'm Your Man
- Outside
- Careless Whisper
A stadionból kicsit döcögősen, de rendben kijutottam. Az utolsó buszt már biztos volt, hogy lekéstem, de úgy gondoltam, hogy az 1-es villamossal még esélyem lehet. Többen reménykedve álldogáltak a megállóban, de a kiírás semmi jóval nem kecsegtetett. Ezért inkább azokhoz csatlakoztam, akik gyalog indultak neki. Így hát, a Kőbányai útig a vállalkozó szelleműekkel haladtam együtt, de onnantól egyedül kellett folytatnom utamat. Néhányan álldogáltak a 9-es busz megállójában, de ott is áttanulmányozva a menetrendtáblázatot, újfent a gyaloglás mellett döntöttem. Így kissé kalandosra sikeredett a hazamenetel, de szerencsésen hazaértem, és még az éjszakai busz megérkezése előtt a lakásban voltam…
