Rákász Gergely Lords of the Organ VIII. orgonakoncertjének helyszíne a Pozsonyi úti Református templomban már ismerős helyszín volt számunkra, így ügyesen odataláltunk. Időben azonban kicsit későn (bár, a kezdéshez képest időben) érkeztünk, ugyanis helyet az elől lévő sorokban már nem igazán találtunk, így a színpadra történő rálátásunk kissé korlátozott volt, de azért a kivetítőnek hála, nem maradtunk le semmilyen fontos pillanatról/mozzanatról.
Gergő egy rövid köszöntés után megkezdte a koncertet.
Elsőként a 150 éve született angol komponista Gustav Holst héttételes A bolygók szvitjéből a kiáradó, a teremtő, az Istenek ura, a legnagyobb bolygó, a Jupiter tétel szólalt meg. Megtudtuk, hogy ez a szerzemény számos hollywoodi legendás filmzenét ihletett, úgy a Csillagok Háborúját, mint a Gladiátort. A Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában készült videóba bele is hallgathatunk.
A folytatásban Vivaldi A Négy Évszak című művének negyedik, az időskor bölcsességét idéző Tél című tétele hangzott el. Bár, eredetileg hegedűre íródott a darab, a három tételes, gyors-lassú-gyors elrendezésű szerzemény orgonán is csodálatosan szólt, s ahogyan az a műsorismertetőben olvashattuk: Vivaldi gyönyörű harmóniái ezúttal is mélyebb szellemi, lelki rétegeket is megmozgatott bennünk hallgatókban.
Bach hosszú lipcsei tartózkodása alatt már ritkán látott el orgonista feladatot az istentiszteleteken, ezért lényegesen kevesebb orgonaművet írt, mint előtte. A 18 kompozícióból álló Lipcsei korálok című gyűjteményének legtöbb darabja már korábban megszületett, így az 1724-ben, vagyis éppen 300 éve írt Ékesítsd magad ó kedves lélek című népéneke/korálja, amely ugyancsak intim és felemelő muzsikával szolgált. Az orgonára íródott Schmücke dich, o liebe Seele (Ékítsd magad, kedves lélek) korálfeldolgozás (BWV 654) egyedülálló szépsége, mélysége már Schumannt is lenyűgözte. Mendelssohnt – aki orgonistaként játszotta is a kompozíciót – ekképpen vélekedett: „Ha az élet megfosztana minden reménytől és hittől, e páratlan korál visszaadná mindkettőt.” Gergő orgonajátékához a Rákász Gergely Alapítvány újabb tehetséges növendéke, Dénes Dorottya csatlakozott csellón.
A Rákász Gergely Alapítvány által felkarolt tehetségek közül még egy ígéretes muzsikust ismerhettünk meg ma este Szigeti Bence személyében, aki klasszikus gitáron, kiegészülve Dénes Dorottya cselló játékával egy brazil zeneművet adtak elő.
A Lords of the Organ sorozat VIII. koncertjén a hangszer legnagyobb szerzőinek örökéletű műalkotásait élvezhettük Gergő orgonajátékában. Eddig is cikáztunk a zenei korszakokban - először 150, majd 300 évet utaztunk vissza az időben, a koncert vége felé közeledve pedig a 100 évvel ezelőtti New Yorkba repültünk vissza az amerikai zeneszerző, George Gershwin legnépszerűbb szerzeménye, a Kék rapszódia (Rhapsody in Blue) dallamain keresztül. A mű eredetileg zongorára és szimfonikus zenekarra íródott, egyesítve a dzsesszt és a klasszikus zenét. A műsorismertető szerint: születésének közegeként az első világháború utáni évek hisztérikus Amerikáját kell magunk előtt látnunk. A közönség féktelen felszabadulni, szórakozni vágyásában mindig újabb műveket, rekordokat várt, és Gershwin azok közé tartozott, akik okosan kiszolgálták, de ugyanakkor irányították is az átlagízlést. A szabadság, a fiatalság, az életöröm, a ritmus, a zene és a nagyváros hangjai, zajai a Kék Rapszódia lelke.
Az ezt követő műveket már ráadásként kaptuk Gergőtől. Az orgonaművész idei legújabb Lords of the Organ IV. albumáról meghallgattuk a Hector Berlioz által feldolgozott Rákóczi-indulót és Gustav Holst szvitjéből a Vénuszt.
A legvégére Gergő meglepett minket egy, nos, orgonaművésztől nem feltétlenül várt zenemű eljátszásával. Henry Mancini amerikai zeneszerző a Rózsaszín Párduc c. rajzfilmsorozathoz írt népszerű dallamokból álló jazz kompozíciójából adott elő egy Rózsaszín Párduc-fantáziát.
Mindent összevetve – fogalmaz Gergő – hozom a Lords of the Organ sorozat szokásos arculatát! Változatos muzsikák, erő és alázat, mélységek és magasságok, mindez Látványkoncert formában, lenyűgöző művészi grafikákkal kiegészítve a zenét, hiszen a koncert Gershwinhez és Vivaldihoz hasonlóan nem csak kiszolgálni, de formálni is igyekszik a közízlést!
