Kényelmesen, ¼ 8 körül megérkeztünk a színházba. Közeledve az épület felé szép kis tömeg gyűlt már össze odakint. Jó érzés töltött el, hogy részesei lehetünk a bemutató előadások egyikének! : )
A színházba lépve kellemes időjárás fogadott, és lassan, de biztosan elfoglaltuk helyünket az emeleten. Ezúttal is úgy ítéltük meg, hogy a lehetőségekhez mérten jól fogunk látni mindent! Két ismert arcot fedeztünk fel a nézőközönség között – Kárász Dani táncost és Pachman Péter műsorvezetőt.
½ 8 után pár perccel végre kezdetét vette az előadás!...
Első momentumként a zenekar amolyan egyveleget adott elő a darabban felcsendülő dalokból, majd megjelent a színpadon egy gyermekkórus-csapat, akik mintha történelemórán lennének, el kezdték hallgatni Polyák Lilla narrátor elmesélésében József történetét, amely idővel képekben és jelenetekben is megjelent a színpadon.
A szereplőkre történő áttérés előtt a díszletről és a jelmezekről írnék. Kentaur elképzeléseit a díszletekben, Rományi Nóra ötleteit a jelmezekben csodálhattuk meg – fantasztikusat alkottak, és azt gondolom, a lehető legtöbbet hozták ki a lehetőségek tárházából!...
Lenyűgöző az a kreativitás, ahogyan Kentaur megálmodta a végtelen homoksivatagot, az abban el-elhaladó tevekaravánt, magát a tevéket és a „beszélő” kígyót! Ötletesen megoldotta a külső és belső jelenetek váltakozását, és hatásosan jelenítette meg az egyiptomi fáraó, illetve annak főemberének (Putifar) aranyban „fürdő” gazdagságát!...
Rományi Nóra jelmezkölteményei – legfőképpen az egyiptomi jelenetekben – csodálatosak, ahogyan a Fáraó Elvis-ruhája is!
A legnagyobb kreativitás abban a jelenetben mutatkozott meg, amelyben a testvérek a Fáraó elé járulnak, hogy eltűnt testvérük ügyében segítséget kérjenek (ezt igazából nem sikerült eldöntenünk, hogy Kentaur vagy R. Nóra munkáját dicséri)!
A szereplők közül Gesztesi Károly, Szente Vajk és Serbán Attila nevét említeném meg. Gesztesi Károly szimpatikusan hozta a Fáraó szerepét, bár, volt, hogy hangilag úgy éreztem, nem biztos, hogy az ő szereplését erőltetni kellett volna, de összességében jó volt!
Szente Vajk szereplésének nagyon örültem – nagyon hiányzott volna a testvérek közül; szóval, maximálisan hozta a formáját! :)
Serbán Attila előadása, de leginkább énekhangja a székbe szögezett! Valami olyan csodálatosan énekelte el a börtöndalt, hogy azt szavakkal és jelzőkkel illetni nem lehet… Kristálytiszta hangja érzelmekkel és mondanivalóval volt átitatva – hihetetlen érzés volt hallgatni őt! :)
Mind az első, mind a második felvonás végén részesültünk ráadásban, amit nem tudtunk, hogy a bemutatónak szól, avagy a későbbi előadásokon is számíthatunk-e rá!? A finálé végén kihúztak egy színes szélesvásznat a nézőtér felett, gondolom, ezzel jelképezve azt, hogy mindenki részese egy ilyen álomkabátnak; sőt, ezüst konfetti eső hullott a színpadra, megadva ezzel a fényét ennek az estnek!