Az esti közönségtalálkozó előtt elnéztem a Ruttkai Éva Színházba, hogy jegyeket vegyek a december 4-én megrendezésre kerülő …hol nem volt! című zenés prózai estre. Szerencsével jártam, mert a már csak néhány szabad jegyből a 4. sorba még sikerült vennem két jegyet. Nagyon jónak ígérkezik az előadás (a résztvevők névsora abszolút garancia: Kata, Ágota, Géza és Sanyi! :)), ahogyan jónak és legfőképpen izgalmasnak ígérkezett a ma este 7 órára meghirdetett Szentivánéji álom közönségtalálkozó az Alexandra Irodalmi Kávézóban.
Kb. 6 óra körül értem oda, amikor is egy okos gondolattól vezérelve felsétáltam a helyszínre. Azt gondolom, még időben sikerült érkeznem, mert bár a helység ekkor már totálisan tele volt, akadt még 5-10 szabad puff a kávézó hátsó végében. Kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnőt, arra letelepedtem, majd várakozási álláspontra helyezkedtem… Dolhai Attilát láttam megérkezni és átviharzani a kávézón, de később kiderült, hogy a többiek akkorra már megérkeztek. Nem néztem az órára, hogy végül is mikor kezdődött el a találkozó, de hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni, olyan sok érdeklődő jött össze, az tuti biztos! :) Nagyon örültem, mert a nagy tömeg ellenére a lehető legjobb helyre sikerült leülnöm, KERO®-t, Szakcsit, Szilt és Attilát tökéletesen, míg a többieket pici helyezkedéssel, de szintén sikerült látnom!
Csáki Judit újságíró vezette le a beszélgetést, amelyre eljött a librettót író és a produkciót rendező Kerényi Miklós Gábor, a zeneszerző Szakcsi Lakatos Béla, valamint a művészek közül Janza Kata (Titánia), Vágó Bernadett (Hermia), Bereczki Zoltán (Zuboly), Kerényi Miklós Máté (Puck), Dolhai Attila (Lysander) és Szabó P. Szilveszter (Oberon). Meg kell említenem Pirgel Dávidot és Kovács Szilárdot (Puck haverjai), akik ugyan „szóhoz nem jutottak”, de részvételükkel és Puck dalában történő közreműködésükkel ugyancsak emelték az est fényét. :)
A találkozó elsődleges célja az volt, hogy még több információt és kulisszatitkot tudjunk meg a darabbal kapcsolatban, de nagyon sok érdekességet megtudtunk a művészekkel kapcsolatban is.
Kata például elmesélte, hogy őt egy különleges kapcsolat fűzi a darabhoz. Édesanyja, aki ma már ügyvéd, színésznő szeretett volna lenni, és az első komolyabb megmérettetése a Szentivánéji álom Titániájaként volt. Amikor Kata elmesélte otthon, hogy a következő szerepében Shakespeare tündérkirálynője lesz, édesanyja az akkor készült fényképet elővette és megmutatta Katának. Kata úgy érzi, ezzel a szerepével édesanyja álmát is megvalósította, ami mindkettőjüknek nagy öröm. :)
Attiláról megtudtuk, hogy végzettségét illetően tanárember, és megtudtuk azt is – még ha kicsit erőltetni is kellett –, hogyan került a zenés színház közelébe. Egy nap Attila fülébe jutott, hogy meghallgatást tartanak az Elisabeth című musical szereplőinek (Rudolf szerepe érdekelte volna), de miután ezek a dolgok akkoriban eléggé zárt ajtók mögött zajlottak, ő pedig, meglehetősen hiányában volt az információknak, azt javasolták neki, hogy keresse meg Kerényi Miklós Gábort az Erkel Színházban. Attila így is tett, „tábort ütött” a színház bejáratánál, és várta, hogy megjelenjen a direktor úr, és csak várt, és várt, és várt… Míg nem egyszer csak elsétált előtte Kerényi úr, akit már majdnem el is nyelt a színház mélye, amikor Attila észbe kapott, hogy miért is jött és vár már, ki tudja mióta! Kellőképpen zavarban volt, amelyen a tanár úr kérdései és mondatai sem tudták átsegíteni – miszerint énekeljen valamit!, kottát hozott?, alapot hozott?, a Himnuszt csak el tudja énekelni! – hiszen Attila mindössze annyit szeretett volna csak megtudni, hol és miként lehet jelentkezni a meghallgatásra! A találkozás így azzal ért véget, hogy az igazgató úr mondta Attilának, jöjjön vissza akkor, amikor egy-két dalt be is tudna mutatni. Pár nap múlva Attila – ezúttal már felkészülten – ismét megkereste a tanár urat, akinek az első kérdése az volt, hogy „magnót hozott?”, de ahogy meghallotta Attilát énekelni, rögtön tudta, hogy egy nagyszerű énekesre bukkant! :)
Mátéval kapcsolatban szinte elkerülhetetlen volt, hogy szóba ne kerüljön édesapjával és egyben színigazgatójával való kapcsolata. Csáki Judit azon kérdésére, hogy megkapta-e már másoktól, hogy ’na ja, a Kerényi fia’, Máté azonnal rávágta, hogy ’persze, minden nap’! Persze, legnagyobb örömére ezt a színházban nem tapasztalja, hiszen – elmondása szerint – színésztársaival családias a viszony. Érzése szerint, semmiféle tekintetben nem élvez kivételezettséget a többieknél, hiszen ő is ugyanúgy megkapja, ha valamit nem jól csinál. Annyiban talán előnyt élvez, hogy egy-egy szerep kiosztásakor óhatatlanul hamarabb kerül a rendező eszébe és látóterébe. Igaz, Máté már elköltözött otthonról, de ha haza is megy, igyekszik nem a színházról beszélgetni az édesapjával, az maradjon a dolgos napokra, amikor úgy sem tehetnek mást. :)
Az előadással kapcsolatban Kerényi Miklós Gábor elmesélte, hogy 14 perccel rövidebb a szegedi előadáshoz képest, amit utólag nézve jót is tett a darabnak, mert ezáltal még érthetőbbé vált. Vannak eltérések az eredeti művel kapcsolatban, mint például Lysander és Oberon találkozása, miután mindketten más-más idősíkban vannak jelen. Ugyanez a helyzet Hermia és Oberon kettősénél, amikor Oberon megmenti Hermiát, hogy szerelmi bánata miatt az öngyilkosságba menekülve ne vesse le magát a szikláról. Oberon és Titánia örökös civódását, ha lehet, Shakespeare még inkább elmérgesíti színműve végén, míg a darabban minden jóra fordul. :)
Szó esett a rendező felelősségéről a szerepekre történő színészek kiválasztását, valamint egy-egy dal vagy jelenet hosszának, eléneklésének és eljátszásának milyenségét és hogyanságát illetően. Az tény, hogy a rendező viszi a vállán az egész produkciót, de ha nagyszerűbbnél nagyszerűbb színészekből „építkezik”, egyszerűen nem lehet probléma! Állítólag a darab jóformán még sehol sem tartott, de az már biztos volt, hogy Oberon szerepét Szilveszter, Titánia szerepét Kata játssza majd. Ennek kapcsán felmerült az is, hogy a színészeket zavarja-e, avagy nem foglalkoznak vele, hogy előadás alatt a rendező „mindenhol ott van és a szeme mindent lát”? BeZo erre csak annyit mondott, hogy nekik nem az a dolguk, hogy a rendező helyzetét figyelgessék, játszaniuk kell a szerepet a színpadon és egymásra, illetve a jelenetekre figyelniük. Azt is nagyon érdekes volt hallgatni, hogyan is épül fel egy előadás, azaz milyen út vezet az alkotói elgondolástól a bemutató megvalósulásáig.
Zolit megkérdezték a szamárjelmez viseléséről. Zoli elgondolkodott, majd így szólt: erről a jelmezről mindenekelőtt azt kell elmondani – kis szünetet tartott –, hogy ez a Szörnyeteg nyári kollekciója, így próbálok méltó lenni Szilveszterhez. Persze, nagy derültség, mire Szilveszter reakciója: akkor hadd szóljak én is, mint téli kollekció. Újabb hatalmas derültség a teremben. :)
Zoli arról is mesélt nekünk, hogy legtöbbjüknek megvannak a maga rituáléi az előadás előtt, alatt és után. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az előadás alatt bármennyire is hosszú szünete legyen valakinek a következő jelenetig, nem ülnek be a büfébe szendvicset enni és trécselni, mert attól biztos, hogy kizökkennének az előadás hangulatából, menetéből és lendületéből. Szilveszter például, elmondta, hogy számára minden előadásnak megvan a maga „koreográfiája”, honnan hova sétál át a takarásban, oda mikor kell megérkeznie stb… :) Attilának – elmondása szerint – nincsenek rituáléi, de azt elmesélte, hogy teljesen lelassul az előadás végére, hosszú percekig a darab hatása alatt van még, az öltöztetők és a sminkesek legnagyobb „örömére”, akik mihamarabb mennének már haza. :)
Természetesen nem maradtunk dal és zene nélkül. Pár perc beszélgetés után elsőként Attila lépett színre és énekelte el nekünk Lysander dalát, a Puctal-t. Igaz, a mikrofonnal volt némi probléma, de Attila nem jött zavarba, mikrofon nélkül eresztette ki a hangját, amitől (legalábbis nagyon ilyen hangok hallatszottak) el is repedt egy-két pohár! Ezen ő is meglepődött egy kicsit, majd amolyan elégedett mosoly ült ki az arcára, ami persze, hogy nagy sikert aratott! J És, ha lehet, most még mulatósabban, még hangulatosabban szólt a dal, mint az előadáson. Olyannyira, hogy felkapott egy lányt az első sorból, hogy együtt ropják a táncot… Hát, ez nem jött össze azonnal, mire Attila gyorstalpaló tánciskolát tartott a lánynak: kettőt jobbra, kettőt balra! A folytatás ekkor is csak egy nagy összegabalyodás volt, mire jött Attila újabb instrukciója: de ami nekem jobbra, az neked balra! Helyesek voltak! :)
Kis beszélgetés után Kata és Szilveszter adta elő Titánia és Oberon kettősét – természetesen elviccelve az egészet! Szilveszter szinte folyamatosan utánozta Kata mozdulatait, nagyon helyesek szerintem! Fergeteges volt, amit műveltek, és eszméletlenül aranyosak együtt! Páratlan párost alkotnak! :)
A találkozó zárásaként Máté énekelte és táncolta el Puck dalát, a Csiribáj-t Dávid és Szilárd társaságában. Hát, ő sem fukarkodott a humorral: "Oberon a haverom, a tündérkirály" – énekelte és megsimogatta Szil arcát. :)
Nagyon-nagyon helyesek és aranyosak voltak mindannyian. Szilveszter hozta a tőle megszokott komoly, egy pillanatra sem elmosolyodó figuráját… Oké, ez így most nem igaz, mert bizony-bizony, a szemfülesebbek elkaphattak egy-egy mosolyt Szil arcán, a sziporkáiról már nem is beszélve. Az azonban tény, hogy Attila végig mosolyogta a beszélgetést, ami nagyon szimpatikus volt számomra. Persze, miután nagyon jó hangulatban telt az este, ez ugyanúgy elmondható a többiekről is, de Attila akkor is mosolygott, amikor nem ő beszélt, és poén sem hallatszott! :)
