Cili ¾ 2 körül érkezett meg hozzám, s pár perc múlva útnak is indultunk, hogy elsétálva a pár száz méterre lévő Szent László Templomba, meghallgassuk Varnus Xaver ½ 3-ra hirdetett Karácsonyi Orgonahangversenyét. Öt és fél év után Xaver 2. alkalommal gondolta, hogy ebbe a gyönyörű templomba hívja el az orgonamuzsika kedvelőit. :)
Miután a helyfoglalás érkezési sorrendben történt, sejtettem, hogy nem árt időben, pontosabban a koncert kezdési időpontjához képest jóval előbb odamennünk a helyszínre, hogy legyen helyünk. Nos, ¼ 3-ra értünk oda, de ez a jónak mondható helyfoglalás szempontjából sajnos, nem volt elég, így az addigra már zsúfolásig megtelt templom bal oldalának már csak az utolsó oszlopánál találtunk üres helyeket, ahova gyorsan le is ültünk. Ha úgy vesszük,mégiscsak időben érkeztünk, ugyanis épp csak kényelembe helyeztük magunkat, amikor már talpalatnyi üres helyet sem láttunk magunk körül. Miközben várakoztunk a koncert kezdetére, kivetítőket fedeztünk fel a templom elejében (onnan, ahol ültünk, kettőre is ráláttunk), amelyeken Xaver játékát láthattuk, de a többi szereplőt csak hangban hallhattuk.
Valamivel ½ 3 után kezdetét vette a koncert. Az orgona hangjainak felcsendülése előtt valaki köszöntött bennünket és nagyon kellemes szórakozást ígért, de sajnos, a templom azon részében, ahol mi ültünk, sem ebből, sem Xaver későbbi mondataiból semmit sem lehetett érteni. :(
Kárpótlásul következzék egy rövid idézet egy Fb-bejegyzésből, amelyet Xaver írt a profiljára pár nappal a koncert előtt: Barátaim, sok esztendővel ezelőtt megszakadt hagyományt elevenítek fel december 8-án, vasárnap délután fél háromkor. Nagyszabású karácsonyi koncertet adunk szülő-kerületemben, a kőbányai Szent László műemléktemplomban, amely számomra Budapest talán legszebb szecessziós épülete, Lechner Ödön Zsolnay-porcelánból épített pazar műremeke. S a rendkívüli helyszínt a magyar jazz-muzsikusok legjavának közreműködésével tiszteljük meg, akik frontálisan ütköztetik majd a jazzt a nagy Johann Sebastian Bach páratlan muzsikájával. Hosszú esztendők után most énekel majd először együtt hazánk két nagy jazz-dívája, Szulák Andrea és Falusi Mariann, a nemzetközi hírű Barcza Horváth József bőgőzik, s a Zeneakadémia ifjú csodagyereke, Czirják Tamás dobol majd. Megszólaltatom a templom ritka szépségű nagyorgonáját, amely a magyar romantikus orgonaépítészet egyik utolsó remeke.
Nos, tehát, ez a délutáni orgonahangverseny a jazz jegyében telt el. Önmagában ezzel nem is lett volna semmi probléma, mégis vegyes érzelmekkel jöttünk el a koncertről. Élmény volt hallgatni, ahogyan Xaver játszott az orgonán, s az is nagyon jól szólt, amikor Andrea és Mariann a Mennyből az angyalt énekelte Xaver orgonajátékára, ahogyan a fentebb említett zenészek jazzjátéka is élvezetes volt! Mégis... Számunkra... még pontosabban a fülünk számára nem mindegyik darab harmonizált a jazz műfaj sajátosságaival. Bizonyára nem értünk hozzá, no meg, lehet, hogy a technika is felelős, de nem egy zenei mű során nyomta el a nagybőgő és a jazzének az orgona hangját. Szulák Andrea és Falusi Mariann hangi adottságaihoz és tehetségéhez kétség sem fér, mégis, Bach csodálatos Air című művét ezúttal nagyon furcsa volt hallani jazzénekkel. Sajnálom, de ebben a formában nem igazán tetszett. Akkor már inkább tetszett Bach és a jazz az a fajta lágy és érzéki vegyítése, amelyet Xaver 2013.05.07-i MüPa-beli koncertjén hallottunk, amikor is Szőke Nikoletta énekesnő visszafogott finomsággal énekelt rá ugyancsak erre a műre. :) Ami azonban nagyon-nagyon tetszett - ha már "jazz és orgona" -, az a Rhoda Scott stílusában előadott darab! Sajnos, pontosan nem tudom, melyik lehetett ez (ezúton is elnézést kérek a tudatlanságomért), de még az is meglehet, hogy Xaver magától, Rhoda Scott-tól játszotta el ezt a számot! A lényeg, hogy ez nagyon-nagyon jó volt! :)
A koncert végének közeledtével Xaver mondott búcsúzóul még néhány mondatot, amelyben a jövőre esedékes 5-ös számmal kezdődő szülinapjáról is szó esett (remélhetőleg, egy fergeteges koncert tervéről beszélt), majd pedig, 2x-i ráadással kedveskedett nekünk. Az elsőben a délután szereplői mindannyian együtt újra előadták a Mennyből az angyal-t, a második ráadásban pedig, meghallgattuk a már szinte elmaradhatatlan "búcsúdalt", Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeményét. Ez utóbbiból a közönség is kivette a részét az ütemes taps megfelelő helyen történő szolgáltatásával. :)
Ez ugyan, nem tartozik szorosan a koncerthez, de az első ráadás után Cili ismerős arcokra bukkant a tömegben. Mamucival egy házban lakók jöttek el a koncertre, akikkel Cili már ezer éve nem találkozott. "Hol találkozzon össze az ember, ha nem egy orgonakoncerten!?" - mondta egyikük, mire a másikuk: "A kultúra összehozza a rég nem látott ismerősöket!" :)
Előadás után egy körsétát téve hagytuk el a templomot, hogy egy kicsit alaposabban megcsodáljuk belülről is, hisz' olyan ritkán jövünk be ide. Ezúttal is Xaver Fb-bejegyzéséből idéznék: Az alábbi koncertfilm által bepillanthattok e lenyűgöző kőrengetegbe, amely nem csupán szépségében, de nagyságában is “leg”: hiszen a hatalmas, kereszthajós bazilika Budapest legmagasabb tornyával büszkélkedhet:
Mire ¾ 5 körül kikeveredtünk a templomból, nem volt értelme sietni, mert Cili vonata csak ¾ óra múlva ment. Miután a koncert vége felé már igencsak kezdtünk fázni, átsétálunk a szemközti Kőrösi Kulturális Központba egy kicsit átmelegedni, majd onnan sétáltunk ki a látványos karácsonyi fényekben pompázó sétányon a vonatállomásra...