Este 9 órára érdekes és rendhagyó programra mentünk el Cilivel a Budapesti Kerepesi Temetőbe. A temető Nemzeti Sírkertjének Kripta-árkádsoránál adott koncertet Varnus Xaver Johann Sebastian Bach halála éjszakájának 250. évfordulója alkalmából, ugyanis az emberi történelem legnagyobb komponistája július 28-án este 9 órakor halt meg Lipcsében.
E szokatlan időpontú, de főleg helyszínű koncert okozott is némi felháborodást bizonyos körökben. Többek között a temető szellemének gyalázását és a halottak nyugalmának megsértését kifogásolták. Nos, a temető igazgatójával az élen rövid úton csillapításra kerültek a kedélyek! :)
Igaz, pár évvel később, de Xaver a következőket mesélte e koncert létrejöttének elképzeléseiről, körülményeiről: Biztos voltam benne, hogy komoly tiltakozás övezi majd az ötletemet. Bejelentkeztem Ladányi Jenő bácsihoz, a Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatójához, amúgy a magyar temetkezés ősatyjához. Volt nálam egy biankó szerződés. Számítottam a hivatali bürokráciára: albizottság-középbizottság-felbizottság, iktatószám, stb, aminek a végkifejlete természetesen az lesz, hogy süllyesztőbe kerül a tervem. Ezért volt váratlan a fordulat: az öregúr rögvest aláírta. Majd felém fordult, és azt mondta: „Nézze Xaver! Ez a koncert július 28-án lesz. Én július 27-én megyek nyugdíjba. Ennyivel tartozom az utódomnak.” :)
Odafelé menet elkapott minket egy jó kis nyári zápor, ami elől egy Mekibe menekültünk be. 8 óra körül, amikor is az eső elállt, újra nekiindultunk…
Megérkezve a temető bejáratához, szerencsére, már szép sorban engedték be a vendégeket. Pár méter gyaloglás után letelepedtünk egy helyre a többi Bach-, orgona- és Xaver-kedvelő rajongó közé, amely történetesen a járda szélének egy szelete volt. Innen ugyan, semmit sem láttunk Xaverból és a szereplőkből, de a körülményekhez képest kényelmesen voltunk. Sajnos, az időjárás egyáltalán nem volt kegyes hozzánk – tulajdonképpen egész idő alatt csepergett az eső. Még szerencse, hogy nem fújt hozzá eszement szél. Az eső ellen abszolút fel voltunk szerelkezve esőkabáttal és esernyővel – mindkettő nagy szolgálatot tett. Mindezen kellemetlenségekre felhívták a figyelmünket a szórólapon, miszerint „tekintettel a helyszín és az időpont rendkívüli voltára, a koncert az időjárástól függetlenül megrendezésre kerül … ülőalkalmatosságot hozzunk magunkkal … a jegy ülőhelyet nem garantál”; egyúttal arra is megkértek bennünket, hogy „a hely szellemét tiszteletben tartva, tartózkodjunk a tetszésnyilvánítástól”.
No, és akkor essen néhány szó magáról a koncertről is. Ma este természetesen csak Bach-művek hangzottak el, fűszerezve egy-egy verssel Garas Dezső és Peller Károly (Boci csoki reklám) előadásában. Szó se róla, mint mindig, most is nagyon élvezetes koncertben volt részünk! :)
Olvasva a fenti sorokat, talán, kényelmetlennek tűnhet ennek a koncertnek az élvezete, de meg kell mondjam őszintén, teljes mértékben megvolt a mással össze nem hasonlítható hangulata, amelyből következően igazán élményteli volt. Elképzelésem sincs, hogy mennyien lehettünk, de egyes becslések szerint, kb. hatezren hallgattuk "a sírfáklyák lobogó fényében méltósággal és meghatottsággal Bach muzsikáját".
A hazajutásra, ill. a kellemetlen időjárásra való tekintettel, sajnos, idő előtt ott kellett hagynunk a koncertet, de kiérve a villamosmegállóba, nemsokára láttuk, hogy a tömeg is szép lassan áramlik ki a temetőből…
Így tehát, kényelmesen hazaértünk, itthon megittunk egy-egy „védőitalt”, majd szépen nyugovóra tértünk…
