Miután a melóhelyről túl macerás lett volna az indulás, no meg a meló is várhat, úgy döntöttem, hogy ma nem megyek be, hanem itthonról, ebéd után Cilivel szép nyugodtan elindulunk.
Cili ½ 1 körül érkezett, azonnal ebédeltünk is. Miután jócskán maradt a kajából, úgy döntöttünk magunkkal visszük; így Feri san sem marad ki a finomságokból.
½ 2 előtt valamivel ideje volt már indulni. Nem is véletlenül írom ezt, ugyanis hajszálon múlott, hogy lekéstük a vonatot. A 95-ös busz sem jött azonnal, a stadiontól metrópótló busszal kellett továbbmennünk, ami ugyancsak nem volt egyszerű, ráadásul, jó messze állt meg a pályaudvartól. Mindekkor 5-6 perc volt hátra a vonatindulásig… Leszállva a buszról felvettük a nyúlcipőket és rohanás… Cilike, szegény, már ekkor totál kivolt, de amikor rájöttem, hogy rossz irányba indultunk el a megjelölt vágányhoz, rajtam is úrrá lett a pánik! A poén az egészben az, hogy egész éjjel arról álmodtam, miként fogom lekésni a vonatot – hát, erre, tessék! Mondtam Cilinek, hogy előrefutok és feltartóztatom a vonatot, ami így is volt. Ja, hogy a vonat majd’ öt perc késéssel indult? Minden bizonnyal inkább szerencse, mint pech; bár, szerintem, attól függ, honnan nézzük a dolgokat. Az mindenesetre tény, hogy drága Cilikém is, lefutva eddigi életének összes kilométer elmaradását, elérte a vonatot. Ezt követően mindkettőnk egy közel félórás regenerálódási időszakon ment át, ami a helyünk elfoglalása után vette kezdetét. Én még csak túlélem ezt a nem mindennapi sprintet, de Cilikéért aggódom, nehogy komolyabban megviselje (gondolok itt, megfázásra, tüdőgyulladásra, a szívéről már nem is beszélve!). Arról a mellékes apróságról már szinte kár említést tenni, hogy otthonról történő elindulásunk óta elkezdett esni az eső, ráadásul, a nyomorul szél is beindította a rakétáit, úgyhogy el lehet képzelni, milyen állapotban érkeztünk meg a vonathoz. Esernyő elővételére ugyanis nem igazán volt idő!… :(
No de, nézzük az eset jó oldalát, fent ültünk a 14 órási vonaton, és szerencsésen meg is érkeztünk Miskolc Citybe. Hogy holnap reggel ne kelljen kapkodni a jegyvásárlás miatt + idegeskedni a hely miatt, ezért a megérkezéskor megvettük a jegyeket a másnapi vonatra. Feri san leírása alapján, és persze, az okos buksinkat használva, hamarosan a lakáshoz is rendben megérkeztünk. Kb. 10 percre rá Feri san is megjött. Ki evett, ki ivott, ki szépítkezett (ez utóbbi én voltam!), közben dumcsiztunk, majd 18 óra körül elérkezett az idő az indulásra. Bár, lehetőségeinkhez mérten jól felöltöztünk, igencsak zord időjárás tombolt odakint. Az eső szakadatlanul esett és kellemetlen hűvös szél fújt. Amíg persze, F.G. meleg ölelését élveztük, nem volt semmi gond! :)
Aggtelekig az út kb. két óra hossza volt. A barlang bejáratának környékét alaposan ellepték a parkoló autók. Némi kárpótlás ért minket a délelőtti pechünket illetően, mert amíg az előttünk lévő autót valami útszéli mezőre parkoltatták, újabb ukáz érkezett a rendezőknek a parkolást illetően. Ez pedig nagyon kedvező volt számunkra, ugyanis szinte a barlang bejárata előtt tudtuk leállítani az autót! Szuper, mert bizony, volt, akinek jócskán sétálnia kellett! :)
Közeledvén a közvetlen bejárathoz már szép kis sor kígyózott. Miközben Cilivel épp a mosdót iktattuk be a programba, Feri sannal elindult a sor. Abban maradtunk, hogy odabent találkozunk.
Elintézve a „folyóügyeket”, Cilivel beálltunk a sorba, és hamarosan a barlangban találtuk magunkat. Mindkettőnket meglepett, hogy jó mélyen be kellett sétálni. Akár egy labirintus, de gyönyörű szép! Sajnos, tempós lépésekkel kellett előre haladni, így nem volt idő nézelődni, de nyomban megbeszéltük ennek beiktatását az elkövetkezendő programok közé. A kinti időjárás sem volt piskóta, de ahhoz képest a barlangban dúló 10-12 °C volt csak igazán a fagyhalál! :(
Megérkezve a „koncertterembe” mind a négy szemünkkel Feri sant kerestük, de nem találtuk sehol. Én már áttörve a rendezői kordont, az ülő nézők között is kerestem, de csak nem láttam őt. Cilivel egyszerre voltunk izgatottak és idegesek is, hogy hol lehet. Cili már épp vissza akart fordulni, amikor megláttuk őt egy újabb csoporttal érkezni. Kissé megnyugodtunk, ráadásul ő is észrevett bennünket. Őt is „áthoztam” a rendezői kordonon azzal a szöveggel, hogy van helye, csak késett. Ez részben igaz is volt, mert Cili is és Feri san is le tudtak ülni, de amit magamnak néztem ki helyet, arról kiderült, hogy foglalt. (Azt, hogy hol volt a gazdája, mindvégig rejtély maradt.) Cili meg is kérdezte a helyet foglaló hölgyet, hogy amíg nem jön meg az illető, nem foglalhatnánk-e el a helyet, mire a hölgy beleegyezett. Nos, ezen a helyen ültem végig az előadást! :)
A koncert ezúttal is fantasztikus volt. Ezen az estén csak Bach-művek hangzottak el, de mint mindig, Xaver most is szolgált újdonsággal. Ezúttal egy fúvósokból álló (kb. 6 fő, de nem a Kuna család) zenekart hívott el, akik közreműködtek egy-két műben, igazán pazar volt! :)
