Összekészülődtem, majd 6 órakor elindultam a helyszínre. Bosszantott, mert sehogyan sem bírtam felidézni magamban, hogyan is mentem 3 évvel ezelőtt ugyanoda! Bár, megnéztem az Interneten a pontos útvonalat, de sem abban nem bíztam, sem abban, hogy az Events Hall-t a Hajógyári sziget Pepsi-sziget bejáratától kell megközelíteni. Miután már ¾ 7-kor megérkeztem, körülnéztem a szigeten, de miután az is nagyon gyanús volt, hogy egyetlen Scooter-rajongót sem látok a koncertre igyekezni, felhívtam Évát tisztázni a helyzetet. Nos, jól gondoltam – mármint, hogy rossz helyen járok; ugyanis egy híddal arrébb volt a bejárat. Hm, így lesznek elsőkből utolsók – azt gondoltam, korai érkezésemmel elérhetjük, hogy a sorban még előrébb tudjunk állni, erre Éva volt az, aki mindezt megtette – merthogy már szépen kanyarodott a sor a bejárat előtt. Bár, ami azt illeti, Scooter koncertre nem lehet elég korán érkezni, állítólag a legelöl állók kb. 16 óra körül érkeztek…
Felkészültünk rá, hogy majd’ másfél órát kell ácsorognunk kapunyitásig (21h), de 20 órakor egyszer csak megindult a sor, és elkezdték beengedni az embereket… Nem egész fél óra leforgása után már az épületen belül találtuk magunkat. Kabátunkat gyorsan beadtuk a ruhatárba, kipisiltük magunkat, majd irány a „tomboló”!… Azaz mégsem… Éva ugyanis a kapuban álló egyik biztonsági őrtől kérdezett valamit, aki odahívott magához egy rendezőt, aki újabb információcsere után „kézen fogott” minket, majd odakísért a VIP szektorhoz (naná, hogy a már szorosan álló tömegen keresztül – elképzelhető a szemekből felénk érkező szikrázó pillantások ölő hatása). A mp töredékrésze alatt megtudtam Évától, hogy 3.000,-Ft ráfizetéssel (csinos zöld színű karszalaggal a csuklónkon) szabad bejárást kapunk a VIP részlegbe, amelynek köszönhetően a színpad előtti sorokban tombolhattuk végig a bulit. :)
A koncert 22 óra után nem sokkal elkezdődött a Maria című számmal. A fiúkon kívül két táncos lány „díszítette” a színpadot, illetve pirotechnika minden mennyiségben. H.P. baromi jól nézett ki; hófehér póló ezüst Frenetic felirattal, kék farmer, szegecses öv + csuklóöv… A további elhangzott számok (a teljesség igénye nélkül): Call Me Mañana, Faster Harder Scooter, Fire, How Much Is The Fish?, I’m Raving, Jigga Jigga!, Nessaja, No Fate, One, Posse, Ramp!, Shake That!
H.P.-ék kb. 11 óráig nyomták megállás nélkül a számokat, majd a visszatapsolás után – a Fire-rel indítva – kb. még fél óráig szórakoztattak minket! A Fire-nél volt csak igazi tűzijáték, merthogy a színpadi lángok mellett –természetesen – a gitár is kellőképpen szikrázott!… Szuper volt!…
A koncert végén a lemezkiadó képviseletében egy személy átadta H.P.-éknek az aranylemezt legutóbbi Mind The Gap című albumukért! Millió puszi és gratula!!! Állítólag a platinalemezhez sem hiányzik sok!…
Mindezek után tudomásul kellett vennünk, hogy a bulinak vége, és a fiúk már nem jönnek vissza a színpadra! Némi csalódás ült ki az arcokra, mert a legtöbben igencsak rövidnek találtuk a koncertet, hisz’ mindössze másfél óra volt az egész!… No, de annál klasszabb! Szuper volt elöl végig tombolni a koncertet! Csurgott a ruhámból és a hajamból a víz – nem volt semmi!… Ja, a jegy hátoldalára odaírták, hogy a rendezvényen nagyteljesítményű hangtechnika működik, mely maradandó egészségkárosodást okozhat, amelyért nem vállalják a felelősséget… Hát, amikor elkezdődött a koncert, azonnal megéreztem, miről is beszélnek! Azt hittem, kiugrik a tüdőm a helyéről, olyan erővel hatottak rá a megawattok! Eleinte szinte csak dübörgést hallottam zene helyett, de néhány perc után már minden rendben volt – úgy üvöltöttem H.P.-vel együtt a szöveget, ahogy csak a torkomon kifért!… Mit mondjak, ezúttal sokkal többet is láttam a koncertből, mint 2002-ben! Még néhány csepp víz is elért a palackból, amit H.P. felénk locsolt!… Az általa eldobott fehér törölközőt már nem sikerült elkapnom, de alkalmam volt megérinteni, ugyanis az a fiatal pár kapta el, akikkel a koncert előtt Éva sikeresen összeismerkedett…
A koncert rövidsége miatt ért csalódásunkból felocsúdva jutott el a tudatunkig, hogy a fiúk a szomszédos DOKK Clubban folytatják a bulizást. Miután tiszta „csatakos” voltam, nem szorgalmaztam túlságosan az ötletet, ugyanakkor csak piszkálta a fantáziámat, hogy láthassam H.P.-t „élőben” is, ne csak a színpadon. Végül is, hagytam magam rábeszélni… A mosdóban valamennyire rendbe szedtem magam, majd Évával átsétáltunk a DOKK-ba. Útközben még ingyen kólát is kaptunk (bizonyára a Coca-Cola /is/ szponzorálta a koncertet), amit én azonnal benyakaltam (iszonyú szomjas voltam!), Éva azonban „mellékszerekre” történő gyanakvás miatt ezt nem tette meg… Felesleges volt az aggodalma, nekem speciel kutyabajom sem lett tőle…
A DOKK-ban újabb költségekbe kellett vernünk magunkat, ugyanis 1.000,-Ft volt a belépő. Felderítve a terepet arra jutottunk, hogy valaminek mindenképpen kell történnie, mert a galéria egyik fele teljesen le volt zárva… Idővel meg is érkeztek olyan VIP vendégek, akik egyértelmű, hogy a koncertről jöttek át; így bizakodtunk benne, hogy szerencsénk lesz, és valóban láthatjuk még a fiúkat!…
Kb. éjjel 1 óráig várakoztunk mindhiába, ugyanis az egyre növekvő tömegen kívül H.P.-ék csak nem akartak feltűnni a színen. Éva le is beszélte barátjával, hogy értünk jön, mi meg szép lassan elindultunk a kijárat felé. Még egy kicsit bambulásztunk, amikor egyszer csak Éva odaszólt, hogy ’nézd, ott jönnek’!… És tényleg, H.P.-ék karnyújtásnyira haladtak el előttünk, egyenesen a galériára. Fentről H.P. még egy visszafogott integetéssel is válaszolt Éva intenzív integetésére, amitől persze, mindketten odavoltunk! A fiúkkal egyik fotó készült a másik után, miközben Évával arra lettünk figyelmesek, hogy H.P. meglehetősen intim mozdulatokkal viseltet a mellette álló szőke hölgy iránt… Csak arra tudtunk gondolni, hogy a szerencsés csaj, esetleg a barátnője?… Azt azonban némi szomorúsággal konstatáltam, hogy H.P. erős dohányos lehet, mert egyik cigaretta után gyújtott rá a másikra… Hm… Hm…
Egy darabig még figyeltük a fiúkat, de ezzel némileg ki is elégítve kíváncsiságunkat, a távozás mezejére léptünk… Éva és barátja, Gyuri, nagyon kedvesek és aranyosak voltak, mert elvittek hazáig, aminek azért csak örültem! Nem okoztam nagy kitérőt nekik, mert mint megtudtam, a Stadionnál laknak…
