Cilivel a Deák téri metróaluljáróban taliztunk. Cilinek korszakalkotó ötlete volt, hogy a közelben lévő Alexandra Könyvesboltba vegyük meg a júniusi Xaver-koncert jegyeit, ami sikerült is!
Megkerestük a Merlin Színházat, ami nem tűnt egyszerűnek, mert egy kívülről lakóépületnek tűnő ház belső udvarán át jutottunk el a színház bejáratához! Hát, nagy bizalom nem fogott el bennünket az épületbe lépve, inkább hasonlított valamiféle klubhoz, de hamarosan kiderült, hogy jó helyen járunk, és még a jegyeinket is megkaptuk! Felsétálva az emeletre újabb meglepetések értek bennünket, amikor is egy kávézóban találtuk magunkat, ami egész jó úton haladt a ’füstös’ kategória jelzőért. Igyekeztünk minél félreesőbb és füstmentesebb asztalhoz leülni, merthogy a színházterembe még nem mehettünk be. 7 óráig kellett várnunk, aminek közeledtével közelebb húzódtunk a bejárathoz, merthogy nem helyre szóló jegyek vannak és már igencsak kígyózott a sor. Várakozásunk közepette ismerős arcokat is felfedeztünk a művészvilágból – Magdi anyust a Barátok köztből, aki Medveczky Ilonával jött el, és kisAtit a Jóban, rosszban sorozatból. Nehezen akartak beengedni minket (mint az később kiderült, technikai okok miatt), amit egy idős bácsi meglehetősen ingerülten szóvá is tett, ám, megvolt az eredménye, mert 7 óra után pár perccel megindulhatott befelé a nép… Cili nagyon ügyesen a 3. sorban foglalt két szuper jó helyet, ahonnan tökéletesen láttuk az előadást, és láttuk Xavert! Utánanézve ennek az új színházi kezdeményezésnek kiderült, hogy 2007 óta folyik a próbálkozás (tehát, nem a mai az első), és úgy tűnik sikerrel, mert már több tíz vendége volt a produkciónak.
Érdekes volt, amolyan alternatív jellegű – főleg, ahogyan a színészek megoldották a feladatokat. Bemelegítőnek két feladatot kaptunk, mint közönség. Először szavakat kellett bekiabálnunk, amelyeket az egyik színésznő Weörös Sándor stílusában foglalta versbe; majd egy gyermek szilofonon ki kellett választanunk három hangot (színnel megjelölve), amelyből a szintetizátornál ülő művész improvizált egy kis művet…
Az Életjáték lényege, hogy minden részlete improvizáción alapul, így a darab a nézők szeme előtt születik meg ... minden este más formában. A házigazda kérdez, a vendég mesél az életéről, miközben a színészek jeleneteket, zenés számokat rögtönöznek. Az eredmény egy másfél óra hosszú, látszólag irányíthatatlan zenés élettörténet, amely a közönséggel fokozatosan kiépülő szoros összjáték során egy magát dramaturgizáló egységélménnyé érik. Minden megtörténhet, és meg is történik.
Akik megteremtik ezt a csodát: a vendég - Varnus Xaver; színészek - Dienes Angéla, Galán Angéla, Janovics Sándor, Vári-Kovács Péter; a rendező - Czinkóczky Csaba és a moderátor - Sáfár Zoltán.
Az est menete úgy zajlott, hogy a moderátor kérdéseket tett fel Xaver gyerekkorától kezdve napjainkig, ezeket Xaver megválaszolta, a színészek pedig, bizonyos időközönként, egy kis improvizatív előadás keretén belül ezt elő is adták. Egy-egy jelenet nagyon helyesre és viccesre sikeredett! Xavér változatlanul nagyon aranyos volt, de meglehetősen fáradt is, amely a szemein egyértelműen látszott, de mint elmondta, gondolt egyet és Húsvétra kiugrott Drezdába és Prágába, ahonnan az előadás előtt nem sokkal érkezett vissza. Mindez a történetein mit sem érződött – szellemesek és érdekesek voltak egytől egyig! Élvezet volt őt hallgatni!...
Hazaérve tettem-vettem, hogy a 23.45-kor kezdődő werkfilmet a Macskák 25 éves jubileumáról megnézhessem. Szó esett több mindenről, de ami a leginkább meglepő volt számomra, hogy mindegyik színész saját magát sminkeli. Ahogyan azt Détár Enikő elmondta – nem volt mese, mindenkinek meg kellett tanulnia. Szente Vajk aranyos volt, mert elmesélte, hogy őt a balkezessége miatt e művelet alól felmentették így őt profi sminkes festi ki! : )