Andreát megfűztem, hogy induljunk el már ¾ 5 körül, hogy az esti színház előtt kényelmesen hazaérjek és összekészülődjek. Ez így is történt, Cili is megérkezett ¾ 6 körül, és ¼ 7-kor elindultunk a Magyar Színházba, a Vámpírok báljára…
Befordulva a színház utcájába, mind a színészbejárónál, mind az épület előtt még tébláboltak az emberkék, úgyhogy mi is időben érkeztünk. A színház bejárata mellett Pirgel Dávid ácsorgott néhány ismerős (nézői) arc társaságában. Akkor nem is gondoltam rá, de később eszembe jutott, hogy csak nem azért volt ez így, mert Victor mégsem játssza Herbertet!? Nos, az ok továbbra is ismeretlen, de az tény, hogy Victor lépett színpadra a kellő időpontban, mégpedig teljes valójában és személyében!...
Az erkély 10. sorából kitűnően láttunk, csak hát, kissé messze voltunk a színpadtól. :( Jó lett volna Victort ezúttal is közelről látni! :) Amúgy abszolút telt ház volt, sőt, mintha ezúttal lépcsőjegyeket is adtak volna ki – legalábbis ültek néhányan a lépcsőkön!...
Az előadás – mint mindig – most is fantasztikus volt, de ahogyan minden előadáson előfordul általában egy-egy baki, vagy vicces momentum, ami korábban nem, ezúttal is történt egy! A földszinten ülők valószínűleg semmit sem érzékeltek (főleg nem láttak) belőle, ugyanis az történt, hogy a kripta díszletének berendezésekor felcserélték a két koporsót, ami ugyebár akkor derült ki, amikor Alfréd a Professzor utasítására felnyitja a fedelüket!? Nos, Sánta Laci a helyzet magaslatán volt, és a világ legtermészetesebb módján módosította a szöveget a fellépő helyzet következtében! A jelenet után meg is kapta érte a vastapsot! :) A másik ilyen apró momentum, a könyvtár jelenetkor történt, amikor a Professzor elmondja Alfrédnek, hogy minden kérdésre a válasz benne vagy az egyik könyvben. Alfréd megkérdezi, hogy melyikben, mire a Professzor azt mondja Alfrédnak: „Az ember elkezdi – Arisztotelész…a másik folytatja…”, és itt Alfrédnak kell folytatnia, holott eredetileg a Professzor sorolja a neveket! Igaz, ez a múlt csütörtöki előadáskor is már így hangzott el – úgy tűnik, a kedvező fogadtatás miatt megtartották! :)
Gézáról is írnék néhány mondatot, mert bizony, szép-nem szép, de igencsak hűtlen lettem hozzá! No, számomra továbbra is ő minden idők leg-leg-leg Krolock grófja, de amennyire követtem kezdetben minden lépését, hát, mostanra eltávolodtam tőle egy kicsit! Annak viszont kimondhatatlanul örülök, hogy januárban nekem még szerencsém volt vele személyesen találkozni, néhány mondatot beszélgetni, és nem utolsó sorban közös fotókat készíteni! :) Szünetben elsétáltunk Cilivel a színészbejáróig, ahol azt láttuk, hogy ha némi túlzással is, de hétlakat alatt őrzik a színészeket! :) A nézőtérről az öltözőbe vezető ajtók rendszerint zárva vannak (igaz, még sosem ellenőriztem, hogy valóban így van-e), és előadás után is a művészbejáró előtt, az utcán toporognak a művészekkel találkozni óhajtó rajongók! Próbaszerencseképpen, elvittem magammal a fényképezőgépet, de teljesen kizárt volt, hogy pl. Victor közelébe jussak – egy vele közös Herbertes fotónak azért nagyon örültem volna, de a szintén januárban készült közös fotó is manapság milliókat ér! :)
Cilivel ismét megállapítottuk, hogy fantasztikusan báloztunk…