Hazaérve összekészülődtem, így mire Cili megérkezett, indulhattunk a Madách Színházba…
Rendben meg is érkeztünk, kiváltottam a pénztárban a jegyeket, és már baktattunk is fel az emeletre, hogy a jobb oldalülés 3. sorában elfoglaljuk helyünket. A mellettünk ülő hölgy tett egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy ’nem sokat fogunk látni a színpadból’, de én örültem, hogy végre a színházban ülünk, és hamarosan láthatjuk Victort a Fantom szerepében! Amíg én a jegyeket intéztem, Cili lecsekkolta a szereposztást, úgyhogy e tekintetben a legnagyobb nyugalomban vártuk az előadás kezdetét…
Az elmúlt napokban próbáltam magamban felidézni az 5 évvel ezelőtti előadás képeit és emlékeit, de se egy hang, se egy arc, se egy jelenet nem jött elő. Annyira emlékeztem (jól) csupán, hogy Sasvári Sándor volt a Fantom, de míg én úgy emlékeztem, hogy Miller Zoltán volt Raoul, visszanézve a naplóba, meglepve olvastam, hogy azon az előadáson bizony, Homonnay Zsolt játszotta Raoul szerepét. Kicsit vicces, mert akkor azt írtam róla, hogy kellemes, bársonyos hangja szívet melengető; mostanság pedig hát, nem különösebben kedvelem őt, sőt…
Amint azt írtam, semmi emlék nem maradt meg bennem a pár évvel ezelőtti előadásból, mégis valamiért úgy tűnt, hogy akkor kicsit színesebb volt a színpadi díszlet. Persze, az is lehet, hogy miután most inkább felülről és nem elölnézetből láttuk a színpadképet, ez kissé megtörte az összhatást!? Egyébként, összességében, nagyon jól láttunk mindent, és az oldalsó jelenetek többsége is mintha a baloldalon történt volna – szóval, én abszolút meg voltam elégedve a helyünkkel! Nagyon örültem, hogy egyáltalán sikerült jegyet szereznem!
Victor, mint Fantomként történő első megjelenése is kedvező volt számunkra. Miután Christine öltözőjét a szemközti oldal előterébe tervezték, tökéletesen láttuk, amikor a tükörben (illetve, tulajdonképpen mögötte) megjelenik, és Christine-t elcsalja az operaház alatt húzódó titkos birodalmába. Fonyó Barbara játszotta Christine-t – tökéletesen. Jó volt hallgatni őt – nagyon szépen énekelt, majdhogynem úgy csilingelt a hangja, mint Sarah Brightman-nek! J
A Raoult alakító Magyar Bálint színrelépését nagyon vártam – nagyon örültem az ő szereplésének (annak idején Lóriként is már nagyon szimpatikus volt a Barátok köztben), de nem tudtam, a betegsége mennyire lesz majd érzékelhető, illetve a kezdeti bizonytalansága mostanra mivé lesz?! Nos, Bálint bizonyára meggyógyult, mert én semmit sem vettem észre a hangján, szép volt, erős és meggyőző! Sőt, részemről a bizonytalanságnak sem volt nyoma a játékán; minden mondata és minden mozdulata átgondoltságot és határozottságot sugallt! Nekem nagyon tetszett, és változatlanul örültem, hogy alkalmam volt őt látni! J
Victorral elfogult vagyok, ez tény, épp ezért tudtam, bárhogyan is énekeljen és játsszon, tetszeni fog, mégis a fórumon olvasottak kétségeket ébresztettek bennem. Az egyik lány azt írta egy másiknak, hogy ’ne várjon Victortól Herbertet, inkább várjon tőle kevesebbet Fantomként, és érje őt kellemes csalódás, mint fordítva’?! Ráadásul a honlapján hallható „Az éj zenéje” című dal is bizonytalanná teheti az embert, mert nagyon visszafogottan énekli!?
No, amint meghallottam Victor hangját, az összes kétségem, bizonytalanságom köddé vált! Nagyon jó volt őt hallgatni – úgy érzem, ezt a hangot most már bárhol, bármikor felismerném! Volt két olyan jelenet, amikor a hangja váltakozva innen is és onnan is hallható volt – nem tudom, hogy esetleg a mögöttem lévő falba szerelt hangszóróból jött közeli hang miatt, de én minden egyes mondatába beleborzongtam! Olyan érzés volt, mintha közvetlenül az én fülembe énekelte, mondta vagy olykor suttogta volna a szavakat – nagyon izgalmas volt! J A távolság miatt az arcát sajnos, nem igazán láttam, de a mozdulatai, a gesztusai mind tökéletesek voltak! Visszatérve azonban még a hangjára – már a beszédének hangszíne is tele van erotikával (a nevetéséről már nem is beszélve – imádom! J), de amikor hol halkan, hol erőteljesebben, hol dühösen, hol kérlelően énekel, hihetetlen szenvedély járja át, amitől magával ragadóan izgató és dögös lesz! Oké, az, hogy én kb. egy fél éve fedeztem őt fel, egy dolog; az, hogy a színház pár éve meglátta benne az új Fantomot, a másik dolog; de hogy ennek a srácnak a nevét még mindig sokan ne ismerjék, ez érthetetlen számomra! Úgy értem, Herbert után a József Fáraójaként már bizonyára sokan megismerték, és még sokan meg fogják ismerni, de azt mégsem értem, miért nem emlegetik az ismert musicalsztárokkal együtt!? Én nagyon bízom benne, hogy egyszer elkövetkezik az a nap, amikor Victort teltházas előadások legfőbb szereplőjeként ünnepelhetünk és láthatunk viszont! Tudom, tudom, elfogultság, de szívemből kívánom, hogy így legyen – nagyon megérdemelné! J
Az elfogultságról pedig csak annyit – és most nem csak Victorral kapcsolatban –, hogy ha Cili is azt mondja, hogy fantasztikus volt az előadás minden szereplőjével együtt, akkor az már bizony valami; merthogy tudjuk, Cili milyen nagy rajongója az eredeti Operaház Fantomjának! Szóval, ha Victor, Fonyó Barbi és Bálint játéka elvarázsolta Cilit mindenféle negatív észrevétel nélkül – hm, akkor az valóban parádés előadás volt! J
