Épp javában készülődtem, amikor Cili hívott, hogy készítsek elő törölközőt, mert Pakonyból jövet piszkosul elázott egy futó zápor „jóvoltából”…
Szerencsére, amikor kiléptünk a lakásból, az esőfelhők békés oldalukat mutatták, és a színházba érkezésünkig nem is fitogtatták morcos arcukat…
A színházba lépve elhaladtunk a szereposztó tábla előtt, amelyen megnyugodva olvastam Victor nevét. Ennek tudatában vidáman és örömmel vettem át a jegyeket a pénztárban. Visszafelé sétálva Puskás Petit fedeztem fel a tömegben – no lám, csak nem jött megnézni mélyen tisztelt Fáraónkat?!...
Jegyünkkel a kezünkben elindultunk az emeletre szóló helyünk felé. Felérve az első lépcsősoron, kivettem a jegyeket a borítékból, ahol is legelőször ellenőrzik le azokat, és amikor pillantást vetettem rájuk, igencsak meglepődtem. Határozottan úgy emlékeztem, hogy a jobb oldal 3. sorának elején ülünk, a kezemben lévő jegyek azonban a baloldal 1. sorába szóltak. Ahogy írtam, meglepődtem, ugyanakkor mosolyra állt a szám, mert pontosan tudtam, hogy az eredeti jegyünknél sokkal, de sokkal jobb helyre szólnak a kezemben lévő jegyek! :) Cili ezt még akkor nem tudta, ezért mondta, hogy szóljak a pénztárban – persze, nekem eszem ágában sem volt ezt tenni, sőt, azt kívántam, ne is legyen ebből a cseréből kavarodás, mert így nekem nagyon jó! Az igazat megvallva az is furcsa volt (persze, már csak így visszagondolva), hogy a borítékra kézzel volt ráírva a nevem a darabszámmal, és nem ráragasztva a visszaigazolásból kivágott paraméterek?!... Lehet, hogy a Fantom keze van a dologban, és ő intézte így?!... Szeretném ezt hinni, de biztosan sokkal prózaibb okai vannak ennek a szerencsés csereberének!...
Elfoglalva „tökéletesebb már nem is lehet” helyünket, átpillantva a szemközti oldalra, láttuk, hogy ülnek az eredetileg nekünk szánt helyeken, de a látottakból az derült ki, hogy az ott ülők is ugyanolyan elégedettek, mint mi vagyunk!... :)
Az előadás alatt, de a végén még inkább kiderült, hogy azért is ültünk jó helyen, mert a mögöttünk lévő sorba csupa Victor-rajongók ültek, akik helyettünk is kellő sikítással adták tudtára kedvenc Fantomunknak határtalan szeretetünket és tetszésünket! Ja, közöttük volt Joe-Joe és vaja a fórumról!... J
A helyünket tekintve nem ért bennünket csalódás, sőt… Napközben még erősen agyaltam a dolgon, hogy a holnap esti előadásra be kéne próbálkozni valami földszinti, színpadhoz közeli hellyel, hogy jól lássam Victor fantasztikus alakítását, de erről a „fantomisztikus” helyről mindez kitűnően megtörtént! Persze, voltak részletek, amely erről az oldalról nem volt látható (pl. kiderült, hogy az igazgatók szobájában/irodájában csak a baloldalon van tükör, amelyben megjelenik a Fantom, és ez csak a jobboldalról látható), de Victor minden fontosabb mozzanata, rezdülése a szemünk előtt zajlott – élmény volt látni és hallani őt!