Egész héten tárgyalgattam magammal, hogy miért lenne érdemes elmenni a ma esti Józsefre („álom”szereposztás), ugyanakkor miért adna némi aggodalomra okot (anyagiak). Döntésemet az sem segítette, hogy Cili nem igazán volt partner a darab megnézésében – részben a pótszékjegy vásárlásának menete és lehetősége miatt. Tegnap este még tettem kísérletet, hogy meggyőzzem őt, ugyanis én ekkorra már erős elhatározást éreztem a program kihagyhatatlansága iránt. Végül is, mi volt az, ami hatott Cilire, nem tudom, de ma délelőtt már együtt drukkolva táboroztunk le a Madách Színház jegypénztára előtt pótszékjegy vásárlásának reményében. Időben érkeztünk, mert mindössze két lány volt előttünk. Én nagyon bíztam a Sors kegyességében, ha már ez eddig ilyen szerencsésen alakult számunkra az új színházi évad!... Úgy tűnik, a remény nem volt hiába!
A legtündéribb és legaranyosabb pénztáros hölgye a Madách Színháznak van, aki látva toporgásunkat a bejáratnál, valamivel pénztárnyitás előtt beengedett minket, hogy ne ácsorogjunk odakint a hűvösben (meglehetősen lehűlt levegő + én sem voltam nagyon „túlöltözve”), majd nem sokkal ezután a pótszékjegyeket is megvásárolhattuk! Hát, nem fantasztikus!? Szóval, este Serbis-Victoros Józsefre megyünk! ALOHA!!!!
Gallusz Niki Narrátorként most is szép volt és csinos, de azt állapítottuk meg, hogy hangilag volt már jobb formában is. Ettől függetlenül nagyon kedveljük őt! :)
Türelmetlenül vártam a pillanatot (még szerencse, hogy mindez a darab elején megtörténik), amikor kinyílik az ajtó, Serbi besétál a színpadon és énekelni kezd!... Jaj, mennyire hiányzott már az ő hangja is (mert hát, hiába láttam és hallottam őt Katus fotókiállításának megnyitóján, az mégsem ugyanaz)! Aranyos volt és szeretnivaló, ahogy illegette-billegette magát a csodakabátban, ahogy „szerényen” ajánlgatta magát Fáraó helytartójaként, vagy éppen „rázta a táncot” (no, nem az útközepén :)) a színpadon… A Börtöndalt ezúttal is olyan gyönyörűen énekelte el (mindkétszer), mint szerintem, senki más! Imádom tőle ezt a dalt – igazi katarzis, amely mélyen a szívemig hatol! :)
Victort is nagy öröm és élmény volt újra látni! Nem akarok azzal az elcsépelt jelzővel élni, hogy lubickol a szerepben, de tény, hogy élvezi és teljesen a magáénak tudja Elvis-Fáraó figuráját! Szerintem, ő is egyedülálló ennek a karakternek a megformálásában, hiszen tökéletes a kidolgozása! :) Az előadás után hallottam olyan véleményt, hogy tegnap este még inkább elemében volt a szereplésnek!? Hát, a ma estéhez mérten az még inkább nem lehetett semmi! Remélhetőleg, még a legkritikusabb nézőt is elvarázsolta és csak gyarapodnak azon nézők sora, akik egy életre megjegyzik a nevét! :)
A testvérek szintén nagyon helyesek és ügyesek voltak. Annyira jó nézni őket az örömmel az arcukon, hogy ők legalább úgy élvezik az előadást, mint mi, nézők! Szente Vajk ennek a legékesebb bizonyítéka – én még nem láttam őt úgy szerepelni, hogy ne ért volna fülig a szája! Egyszerűen csak szeretni lehet - tüneményes színész és ember! :)
Nagyon-nagyon köszönöm nekik is ezt a csodás hangulatú estét! :)
Mindaddig, amíg nem foglaltuk el pótszékünket az emelet baloldalán, picit aggódtam, mennyit is fogunk látni a színpadból, de örömmel nyugtáztam, hogy minden fontosat látni fogunk… Így is volt! :)