Cilivel ezúttal a színházban találkoztunk - ő már ott volt, mire én megérkeztem... Baloldalon ültünk az emelet 2. sorában. Hát, innen nem éppen volt a legjobb a színpadi rálátás, de miután az előadás megkezdéséig sem jöttek meg a nézők az előttünk lévő sorba, a szélen ülő hölgy példáját követve, mi is átültünk oda. Persze, meglátva a jegyszedő néni a nagy "népvándorlást", Cilinek mondta (őt „kapta el”), hogy bármikor megérkezhetnek azok, akiknek odaszól a jegyük, és nekünk lesz kellemetlen, ha előadás közben fel kell állnunk, és vissza kell ülnünk az eredeti helyünkre!? Még szerencse, hogy a darab egy kis zenei egyveleggel indul, mert ezalatt "le lehetett vívni ezt a csatát", amelyben természetesen, a jegyszedő néni maradt alul, mert Cili némi kérleléssel a hangjában csak annyit reagált, hogy "ha megjönnek, visszaülünk a helyünkre"... A 2. sorban mellettünk ülők is nagyon örültek a mi "távozásunknak", mert így ők is kijjebb ülhettek, és ezáltal többet is láthattak! :) Mondanom sem kell, hogy a második felvonásra sem érkeztek meg a nézők, így továbbra is klassz helyről élvezhettük az előadást! :)
Az előadás nagyon hangulatosra sikeredett, amelyben szerintem, nekünk, nézőknek is nagy szerepünk volt. Díjaztunk minden apró megmozdulást, amely akár nevetést, akár tapsot érdemelt!
Ladinek Juditot Narrátorként most volt alkalmunk először látni - nagyon kíváncsi voltam rá. Az tény, hogy a hangja tiszta, szép és magabiztos, mégis nekem a "három grácia" közül Lilla a befutó! :) Judité nekem túl operettes, míg Nikinek néha-néha vannak hangi kisiklásai, elcsúszásai bizonyos részeknél...
Serbivel kapcsolatban azt gondolom, semmiféle elfogultsággal nem lehet engem vádolni :), szóval, ő egyszerűen tökéletes József szerepében, úgy színészileg, mint hangilag. Imádom azokat a kis finom, visszafogott kezdéseit (gondoljunk csak a Börtöndalra: Csak egy szám lettem végül, Arc nélkül, név nélkül; vagy amikor Fáraó álmának megfejtésébe kezd: Hét év jő, mit elképzelni is nehéz, Őrült módon nőni fog a termelés, amelyek a dal előrehaladtával úgy beerősödnek, hogy még a vakolat is hullani kezd a színházteremben (merthogy a csillárt Victor szokta leénekelni a Fantomban! :))!... Akkor is imádnivaló, amikor Fáraónak javasolja, hogy 'hozzon egy képzett gazdasági embert', majd diszkréten magára mutatva, huncut mosollyal az arcán hozzáteszi: Ám, hogy ki legyen ő, azt sajnos, nem tudom... :) Nos, hiába is csűröm-csavarom a szót, Serbire tökéletesen ráillik A csodakabát dal következő két sora: Szép vagyok, mint senki más, Egy sétáló műalkotás... :) Hát, ugye, hogy ugye! :)
A testvérek is nagyon helyesek voltak; a főbb szerepekben Barát Attilát (Ruben/Putifár), Arany Tamást (Juda), Sándor Dávidot (Simeon) és Balog Jánost (Levi/Pék) láttuk. Juda dalánál nagyon aranyos rögtönzés volt, amikor Ladinek Judit beszaladt, és megigazította Arany Tamás "sombréróját", amely már teljesen lecsúszott az arcára! :) Hiába számít bakinak, ezek az apróságok teszik különlegessé az előadást! :)
Én úgy érzem, nem túlzás, ha azt mondom, Posta Victor minden idők eddigi legtökéletesebb Fáraója! Olyannyira aprólékosan kidolgozta a figurát, hogy le a kalappal előtte, de még inkább a tehetsége előtt! Arról a rendszeres pluszokról már nem is beszélve, amit előadásról előadásra belecsempész a játékába! Egyik legkedveltebb "sajátossága" a "You know, so many girls/babies, so little time!" mondat, amely akkor hangzik el, amikor álmát újra elmeséli Józsefnek, majd a körülötte lévő hölgyek elájulnak a hangjától!... Gáspár Lacit nem láttam Fáraóként, így nem tudom, őt miként és hogyan szokta fogadni a közönség; Gesztesi Károlyról nem nyilatkozom (:-(); Barát Attilát szintén kedveli a közönség, mégis...mégis...úgy gondolom, Victor rendszerint elsöprő sikert arat! Nem egyszer olvastam a fórumon, hogy még a legpunnyadtabb közönség is lázba jön és felpörög, amikor ő színre lép és belekezd álmának elmesélésébe! Hát, ezúttal nagyon aktív közönség jött össze, mert minden arcizmának rezdülése derültséget váltott ki, a produkció utáni vastapsról már nem is beszélve! :) Nagyon-nagyon örülök Victor sikerének, mert megérdemli, és kellőképpen rá is szolgált! :)
Az ilyen beszámolókban rendszerint mostohán bánok a táncosokkal, mert őket nem emelem ki név szerint....hoppá-hoppá, bocsánat, kövezzenek meg...legtöbbjüknek nem is tudom a nevét; pedig, fantasztikusak ők is! Most, hogy már többedszerre nézzük meg a darabot, és van idő és lehetőség az ún. apró részletekben is elmerülni, figyeltük meg, hogy (főleg a lányok) milyen csodaszép ruhákban és hozzáillő cipőkben táncolnak! :) Persze, legyen szó bármelyik darabról, mindig is nagy élmény a táncosok gyönyörű mozgását és összhangját nézni a színpadon! :)
Jaj, annyira jó érzés egy ilyen klassz előadást látni – totálisan feltöltődik az ember energiával! :)