Ezúttal is időben indultunk el a színházba. A színház előtti kis téren némi ízelítőt kaptunk a 100. előadás ünnepi hangulatából a piros fényű mécsesek, illetve az ezüst és vörös gömbdíszekkel és girlandokkal feldíszített fák látványával. Bár, ma este ½ 8-kor kezdődött az előadás, már ¾ 7-kor az előtérben vártuk, hogy beengedjenek bennünket. Pár perc múlva sor került minderre, addig pedig alaposan (bár, a szünetben kiderült, hogy mégsem elég alaposan) áttanulmányoztuk a szereposztó táblát. Különösebb (váratlan) meglepetésben – e téren legalábbis – nem volt részünk, így hát, a legnagyobb izgalommal vártuk a téli évad utolsó bálját…
2009. jan. 11. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Sánta László
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Stróbel Dóra
Rebecca: Dobos Judit
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Kamarás Máté
Nm I: Bot Gábor
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Fekete vámpír: Túri Lajos Nightmare: Taródi Szilvia
Fehér vámpír: Ködmen Krisztián Rote Stiefel: Rákász Dániel
Ensemble: Posta Victor, Kovács Nikolett, Nádorfi Krisztina, Nyári Darinka, Szegő Adrienn, Balog János, Ajtai Beáta, Mikecz Kornél, Lopusny Anna, Szoboszlay Judit, Szabó Anikó, Demeter Nóra, Szentirmai Zsolt, Köves Dóra, Kiss Ernő Zsolt, Mihálka György, Nagy Tibor
Mi a földszint 3. sor bal szélén ültünk (6-7. szék). Tulajdonképpen már teljesen megteltek a sorok, de mellettünk 7-8 szék üresen tátongott, s hosszú percekig nem akadt gazdája. Már-már érthetetlenné kezdett válni a várakozás, amikor egyszer csak, elegánsan öltözött urak és hölgyek jelentek meg, és végre elfoglalták az üres helyeket. Ekkor újabb érthetetlen, várakozással teli percek következtek, majd a közönség üdvözlő tapsának kíséretében végre felgördült a függöny, és elkezdődött az előadás…
Elmondani nem lehet, micsoda csodálatos és varázslatos érzés ilyen közelről nézni, látni, hallani – s ha még hihetetlenül is hangzik – érezni a színpadon lévő színészeket és táncosokat! Többedszeri „bálozás” után az ámuló néző óhatatlanul megengedi magának azt a „luxust”, hogy az elsőre „kevésbé fontos” szereplő(k) játékát is részletében megfigyelje, elidőzzön az aprólékosan kidolgozott sminkjükön, ruházatukon, illetve ha ügyes, felismerje a karaktert megformáló színészt vagy táncost. Az is teljeséggel elkerülhetetlen, hogy bizonyos szereplők – kinek ki – ne váljanak kedvencekké az előadások során, s e kedvencek felismerése egy-egy smink és jelmez mögött, újabb örömmel tölti el az embert…
Ahogyan a színház előtere picit sejtetni engedett a két nappal ezelőtti ünnepi hangulatból, úgy a színészek is becsempésztek egy-két váratlan, ám annál nagyobb derültséget eredményező jelenetet a szövegükbe vagy a játékukba az idei január utolsó bálján. Mindebből másra nem is lehetett következtetni, minthogy a színpadon lévők is ugyanúgy élvezték az előadást, a közös játékot, mint mi, nézők a nézőtéren…
Némi kis izgalommal voltam Géza szereplését illetően. Olvastam a fórumon, hogy a 100. előadási napon inkább pihentette a hangját, ezért picit aggódtam, nehogy ma estére történjen vele, pontosabban a hangjával valami. Amint azonban az első hangok elhagyták a torkát, tudtam, hogy nem lesz itt semmi baj! Olyan erő volt bennük, hogy a falak is szokás szerint beleremegtek. Gyönyörűen szóltak tőle a dalok…az ember lélegzete is elállt! Ha nagyon gonosz és szigorú akarok lenni, akkor a Fohász végi kitartott hang nem akart rátalálni a helyére (ezt Géza arckifejezése is azonnal elárulta), de a kastélynál a Fináléban a „légy szabad háááát”, majd Az el nem múló vágy utolsó sorával megmutatta Von Krolock „mitől is döglik a légy”! :) Mint tudjuk, a humor abszolút nem áll távol Gézától, sőt… Érdemes figyelni minden rezdülését, amikor színpadon van, mert könnyen lemaradhatunk valami nagyon fontosról. Bár, „a vendég nálam szent” sor általa kitalált hangsúlyozása nem új keletű (a nyáron debütált vele elsöprő sikerrel), most még inkább kiérződött a mondat sejtetni kívánt jelentése! Amivel pedig, Géza továbbá „hozzájárult” az utolsó előadás különlegességéhez, az a bál utáni jelenetben hangzott el, amikor megkéri Koukolt, hogy a keresztbe tett gyertyákat „tüntesse el”…a következőképpen folytatta: „A tűz, a vér, és mindannyiunk (az örökkévalóság helyett) nevében, legyetek átkozottak!” :)
Számomra, Máté előadása Herbertként felejthetetlen marad. Nagyon örültem a kissé váratlanul jött cserének – még ha néhányan ezt kevésbé díjazták is. Máté szereplése és alakítása a másik két Herbertet alakító színész – Dávid és Victor (Victor amúgy is a nagy kedvenceim egyike :)) – értékéből mit sem von le, hiszen ők is sajátos módon hozzák a figurát – Dávid bájosabban és kedvesebben, Victor harciasabban és rámenősebben. Máté pedig…nos, Máté olyan „mátésan” adja elő – viccesen, komolytalankodva, édesen! Az arcjátékát, a gesztusait, a hanghordozását egyszerűen látni kell; no és, amilyen „megható” szöveggel kábította szegény Alfrédot a könyvtár jelenetnél!... (Sánta Laci alakítása is minden pénzt megér, de róla majd egy kicsit később! :)) Máté kissé módosítva a szövegen, arról „panaszkodott” Alfrédnak, hogy ’szeretne vele beszélgetni, mert olyan magányos ebben a hatalmas kastélyban…’ – talán, mondanom sem kell, a közönség kellőképpen díjazta Máté rögtönzését! Persze, lehet vitatkozni, hogy Máté ezt poénnak szánta, vagy csak így próbálta áthidalni az esetleges szöveghiányosságot, de az én meglátásom szerint, ráadásul a siker fényében, ez teljesen mindegy! Ez egy vidám darab, itt bőven belefér mindenféle hülyéskedés. E jelenetektől lesz egyedi és megismételhetetlen egy-egy előadás! Aki ismeri Mátét, az ismeri a komolyabbik oldalát is, azt a tehetséget, tudást és munkát, amellyel nem véletlenül van ott és tart ott, ahol! Mellesleg, nem hinném, hogy gondban lett volna a szöveggel, merthogy a hétfői előadáson a forgatókönyv szerinti szöveget mondta. Na jó, az esetek túlnyomó részében! :) Örülök, hogy a Produkció gondolt rá, és örülök, hogy Máté el-, illetve bevállalta a szereplést! Nem okozott csalódást, sőt!... :)
No, és akkor következzék Sánta Laci – az édes, drága, aranyos és szeretni való! Bár, Mihálka Gyuri nagyon jó úton halad, hogy méltó követője legyen, Laci humora és vicces gesztusai páratlanok. Jegercsik Csabával közös poénkodásaik már-már elengedhetetlen része az előadásoknak. Nem telik el úgy este – akár belső, akár külső körülmények hatására – hogy ne tegyék emlékezetessé színrelépésüket! Ezúttal a könyvtár jelenetnél csíphettünk el egy huncut egymásra kacsintást, mielőtt a Professzor válaszol Alfréd kérdésére, miszerint „mindenre a válasz benne van az egyik könyvben”! :) Mátéval való közös jelenetük is (ugyancsak a könyvtárnál) „megért egy misét”! Laci alig bírta visszatartani a nevetést Máté szívhez szóló szövegét hallgatva „a hatalmas kastély magányos hercegéről”! Nekem mindezek mellé eszembe jutott a júniusi M+-beli alakításuk is, és…és…és hát, teljesen kész voltam tőlük! Tündéri aranyosak! :)
Ha már említettem Jegercsik Csaba nevét, mint kedvenc Professzor, ő is újított egy saját kis poént ma estére! Amikor a kastélynál Krolock gróf nyugtázza milyen „művelt férfiú”, Csaba (azaz a Professzor) büszkén (rá)helyeselt, hogy „igen”! :)
Gábrielre (Koukol) is érdemes kellő figyelemmel koncentrálni, mert ő is hajlamos bővíteni a repertoárt. Úgy tűnik, ezen időszak alatt Gábrielt a báli jelenet ihlette meg. Hétfőn azzal a kísérő szöveggel indult kinyitni a bálterem ajtaját, hogy ’na, jöhettek’ (vagy valami hasonló), ma este pedig azzal, hogy ’most kezdődik a…, most kezdődik a…, most kezdődik a bál’! :)
Dóra Magdája nagyon-nagyon tetszik – főleg, ahogyan a dalokat énekli. Anna és Timi is nagyon jók, de Dóra valahogy még jobb! :)
A kis beszámoló elején írtam, hogy a színházba érkezéskor megnéztük ugyan a szereposztó táblát, de tüzetesebben a szünetben kerítettem erre sort. Egyből szaporábban kezdett verni a szívem, amikor Victor nevét olvastam az ensemble-ben. Még izgatottabban vártam a második felvonást, vajon, felismerem-e őt valamelyik smink alatt?! Nos, jó helyre (ezúttal jó oldalra) ülni tudni kell! J Amint az „arcképfestmény-kórus” elkezdte a Teljes a sötét bevezető sorait (Ragyogó szempár, meseszép arc…), én felnéztem, és azonnal kiszúrtam Victort a bal felső „festmény”-en! Kicsit sajnáltam, hogy a hangtechnika épp ekkor rakoncátlankodott, mert ez az amúgy hatásos kezdés ezáltal picit „egyszerűbbé” vált, s így Victor hangja sem igazán hallatszódott. Nem így azonban a Carpe Noctem, az Öröklét, illetve a vége Fináléban, ahol igenis kihallottam szép erős és egyéni hangját! Vagy csak „lelki füleimmel” véltem hallani? Végül is…teljesen mindegy…a lényeg, hogy ő is szerepelt ma este, és ha ritkábban is, de legnagyobb örömömre őt is láthattam e báli szezon alatt! Amikor csak színpadon volt, igyekeztem őt nem szem elől téveszteni, és megállapítottam, hogy ezt a látszólag „szürkébb”, ám annál fontosabb szerepet is a legmaximálisabb átéléssel, alázattal és elhivatottsággal játszotta el. Azon már inkább utólag morfondíroztam el magamban, vajon, hogyan élte meg, hogy Dávid más irányú elfoglaltsága miatt nem rá, hanem Mátéra esett a választás Herbert szerepének eljátszását illetően. Amúgy én azt gondoltam, hogy Victornak máshol van jelenése és nem ér rá. Ráadásul a kiírás szerint délután is Máté volt, így nem igazán értem, este miért nem játszhatta Victor Herbertet?!...
A táncosok változatlanul csodálatosak voltak! Rákász Dani a Piros csizmákban egyszerűen lenyűgöző! Ákos sajnálatos betegsége miatt ma sem tudta vállalni a szereplést, de Túri Lajos személyében méltó követőre találtak, ahogyan Ködmen Krisztián is tökéletesen helyettesítette Baranya Dávidot (Dávid talán, visszautazott Németországba?!). Kedvenc Barczi Lacimat kissé hiányoltam a színről, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen tényleg mindegyik táncos – egytől egyig – fantasztikus! :)
Azt gondolom, a közönségre sem lehetett panasz! Úgy pattantunk fel a székekből egymás után, mint a „régi szép időkben” – hihetetlenül jó érzés volt együtt örülni a művészekkel, és tapssal, ovációval ünnepelni ezt az újabb sikeres szezont! Egy kedves, vérbeli rajongó(k) jóvoltából mindez ajándék formájában is kifejezésre került, melyek egymás után repültek be a színpadra! :)
Kósza hírek arról szóltak, hogy legközelebb már csak 2010-ben bálozhatunk ismét, de kiderült, hogy nyáron sem kell nélkülöznünk vámpírkáinkat, csak éppen 2009 novemberétől közel négy hónapig Belgiumban vendégszerepel a Produkció, és így Budapesten márciusban lesz újra Vámpírok bálja! :)
