Összekészülődtem, majd ¾ 3-kor kiléptünk az ajtón. A helyszín közelsége miatt kb. 5 perc alatt a Patakyba értünk, ám a ruhatár előtt szép kis sor kígyózott, ebből következően a helyünket (persze, hogy a sor kellős közepén! :)) a már bent ülők felállításával tudtuk csak elfoglalni. Bocsi! :( Sok-sok ismerős arcot láttunk, de megállapítottuk Cilivel, ezúttal mintha a férfinézők száma több lett volna az elmúlt programokhoz képest! :)
A műsor végre kezdetét vette, amely azonnal egy kis technikai zűrrel kezdődött, merthogy a függöny (talán) nem akart szétnyílni, de végül jobb belátásra tért, és megmutatni engedte a színpadon fellépő művészek produkcióit. A sort mindjárt Koós Réka kezdte egy Kabaré-dallal, aki után Bot Gábor (milyen aranyos ez a pasi (is)! :)) sajnálattal adta közre a hírt, hogy a mostanság tomboló bacijárvány nem kímélte a fellépők egyikét-másikát – indulás előtt pillantást vetettem a M+ Fórumra, így Szerényi Laci betegségéről már ott értesültem, helyette Mihálka Gyuri jött el, de Polyák Lilla hiányzásával ekkor szembesültem, akit Balogh Anna igyekezett pótolni (megjegyzem: nagyszerűen! :))! Szomorú voltam, hogy Lacit és Lillát nélkülöznünk kellett, mert nagyon számítottam rá, hogy Lacit itt végre kicsit jobban megismerhetem, Lillát pedig épp azért vártam nagyon, mert kedvelem őt és nagyon szeretem a hangját. Hmmm… :( Mielőbbi jobbulást kívánok nekik! :)
A műsort illetően a személyes élményemről, véleményemről a fellépő művészekről szóló rövid kis ismertető, majd az elhangzott dalok sorrendje után számolok be. :)
Koós Réka mostanában sokat dolgozik, a szolnoki színházban egy musicalben kapott főszerepet. Hat év elteltével ismét a rivaldafénybe került és szeretné, ha ez így is maradna. Készül egy saját lemezzel, amiben megmutathatja, hogy nemcsak musicalekben, de rock műfajban is megállja a helyét. Legutóbb a Szombat esti láz két adásában is bizonyított, ahol élőben énekelt.
Bot Gábor 1971-ben született Budapesten. Zenei tanulmányait hat éves korában kezdte, majd tizenhárom évesen a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. 2000-ben diplomázott a Zeneakadémián Pászthy Júlia és Gulyás Dénes növendékeként. Főbb szerepei: Az Operaház Fantomja (Raoul), Vámpírok bálja (Chagal), A Vörös Pimpernel (Percy Blakeney és Chauvelin) A színházi munkák mellett több zenekarnak írja, vagy énekeli lemezein a vokálokat, például Unisex, TNT, Tunyogi Orsi, Ágnes Vanilla.
Egyházi Géza talán a Vámpírok bálja von Krolock grófjaként a legismertebb, de a vérszívó vámpír kb. 2 hetes téli és nyári szereplése mellett látható a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia előadásában (Paris), valamint több vidéki darabban is.
Mihálka György 1988. november 16-án született Békéscsabán. Érettségi után felvették az Operettszínház Stúdiójába, a Pesti Broadway Stúdióba. Kétszer választották az év férfi énekesének a Scherzo fesztiválon. 2005-ben részt vett Miklós Tibor Kiálts a szeretetért című rockoperájában. 2008 augusztusában debütált Roman Polanski Vámpírok bálja című produkciójában, Alfred szerepében. Nem sokkal ezután Frank Wedekind: Tavaszébredés című művéből készült musicalben swing szerepet kapott.
Serbán Attila jelenleg a Madách Színház és a Budapesti Operettszínház deszkáit koptatja, a Madáchban a József és színes szélesvásznú álomkabát főszereplőjeként, az Operettben az Oltári srácok című nagysikerű darab szintén egyik főszerepében. Ezt megelőzően itthon és külföldön számos musical főszereplőjeként aratott megérdemelt sikert.
2. Balogh Anna: Maybe this time (Cabaret)
3. Egyházi Géza: Haj (Hair)
4. Serbán Attila: A zene, az vagyok én (Mozart!)
5. Balogh Anna: Avenue Q-dal
6. Bot Gábor: Ima (A Vörös Pimpernel)
7.
8. Koós Réka – Serbán Attila: Oly távol vagy tőlem (István, a király)
9. Balogh Anna: Avenue Q-dal
10. Mihálka György: Őérte (Vámpírok bálja)
11. Bot Gábor – Egyházi Géza: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)
12. Mihálka György: Egy dal dicsősége (Rent)
13. Serbán Attila: Árnyékdal (Mozart!)
14. Balogh Anna – Egyházi Géza: Song that goes like this (Spamalot)
15. Bot Gábor – Koós Réka –
16.
17. Mihálka György: Belém égett (Rómeó és Júlia)
18. Egyházi Géza: Sunset Boulevard (Sunset Boulevard)
19.
20. Serbán Attila: Somebody to love (Queen)
21. Koós Réka – Bot Gábor: Világ végén (A Vörös Pimpernel)
22. Egyházi Géza: Ez itt az én hazám (Máté Péter)
23.
24. Bot Gábor: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)
25. Serbán Attila: Hello (Lionel Richi – zongorával)
26. Bot Gábor – Egyházi Géza: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket (Marica grófnő)
27. Koós Réka: Cha cha cha
28. Mindenki Finálé: Thank you for the music (ABBA)
Azt gondolom, Annáról felesleges bármit is írnom, mert őt egyszerűen látni és hallani kell! Amióta ismerem őt (leginkább csak a színpadról), tudom, hogy mire képes színészileg és hangilag, mégis újra és újra lenyűgöz a hangjával, a gesztusaival és a végtelen, bohókás humorával – állítom, nincs ember, aki ne szeretné meg őt egy perc alatt! :)
Az igazat megvallva Rékáról leginkább csak annyit tudtam, hogy Koós János lánya, de olyan igazából nem láttam és nem hallottam őt szerepelni. Mindenképpen kíváncsian vártam, milyen produkcióval szórakoztat majd minket?! Azt kell mondjam, nagyon örülök, hogy Mary (szervező) elhívta őt, Réka pedig elvállalta ezt a fellépést, mert azontúl, hogy tökéletes hangja van, még vicces és aranyos is! Remélem, a róla szóló hírek szerint minél gyakrabban látjuk őt viszont! Én nagyon szeretném! :)
No, hát, Bot Gabival kapcsolatban meg kell köveznem magam, illetve…nem is tudom. Az a helyzet, hogy nem igazán ismertem őt színészileg, a hangjáról már nem is beszélve! Egyszer-kétszer láttam őt Chagalként a Vámpírok báljában, és az igazság az, hogy Pavletits Béla alakítása rendszerint jobban tetszett, így e véleményre alapozva döntöttem el magamban, hogy Gabi – bár, gyakran olvastam a fórumokon, mennyire kedvelik őt – „nekem nem jön be”… No, de amit ezen a délutánon láttam és hallottam tőle, az teljes mértékben megváltoztatta a véleményemet róla! A Vörös Pimpernelből előadott dalok egytől egyig meggyőztek fantasztikus hangjáról, hogy a Gethsemane-ről és a Gézával előadott El nem múló vágyról már ne is zengjek ódákat! :)
Hmmm, Géza neve örökre bevésődött a magyar musicalvilágba. Hihetetlenül humoros ember csodálatraméltó hanggal – és még mindig tud meglepetést okozni! A Hair-dal tündérien hippis volt tőle, és jól is állt neki! A Gáborral duettben előadott El nem múló vágy…hát, annak olyan ereje volt, hogy csak, na! Az elmúlt duettes próbálkozások közül (nem duett dalokat illetően) magasan ez vitte a prímet – hihetetlenül jól szólt! Vállalom a megkövezést, de ez a kettős piszkosul kenderbe vágta az Adagiót! (A dal hallatán ők jutottak az eszembe, ezért hasonlítottam hozzájuk a hallottakat – hát, szerintem, lenne mit ellesniük! :)) Kíváncsian vártam tőle a Sunset Boulvard című dalt, és azt kell mondjam, ha Victorral hasonló korosztály lenne, hát, Victornak igencsak lenne félnivalója, hogy Géza „elnyeri” előle e musical főszerepét – tökéletes volt tőle ez a dal, nagyon tetszett! :)
Ahogyan azt a beszámoló elején írtam, nagyon örültem Gyuri beugrásának! Azon szerencsések közé tartozom, akik látták augusztusi Alfréd-debütálását a Vámpírok báljában – tündéri aranyos alakítás volt! Most is abszolút meggyőzött a tehetségéről, de azt vettem észre, mintha egy picit „darabosan” énekelné a dalokat. Minden bizonnyal, az alapokra történő énekléshez is gyakorlatot kell szerezni, s ez a biztonság segít a helyes ritmus megtalálásában. A Belém égett című dal eléneklése Szilveszter után bizonyára nem könnyű, volt is apró félresiklás hangilag, de például, az Egy dal dicsősége nagyon-nagyon tetszett tőle! :)
Laci személye számomra A Vörös Pimpernellel fonódik össze, míg, akik régebbről ismerik őt, azok számára a Jekyll és Hyde is erősen jelen van. Sajnáltam, hogy A Vörös Pimpernel nyári előadásai elmaradtak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de nagy örömmel hallottam, hogy március 19-én és 20-án egy-egy előadás erejéig befogadásra kerül a Thália Színházban!
Serbi, azt gondolom, hozta a formáját, úgy érzem, senkinek sem okozott csalódást. Nagyon szeretem őt, de nem értem miért nem tartja magát a „kevesebb néha több” elvhez?! Rékával az Oly távol vagy tőlem gyönyörű volt, a Mozart! dalok szépen szóltak tőle, de nem bírta megállni, hogy az eredetileg megírt hangmagasságnál maradjon, ahogyan a Queen-dalt is kissé „túlkiabálta”. Nos, Lionel Richi Hello című dalát alapból nem szeretem – ez van, ám annak nagyon örültem, hogy Serbi zongorán játszva adta elő! Aranyos volt, mert egy helyen elrontotta, majd a végén is sikerült picit rontania, mire bosszúsan felkiáltott, hogy „basszus, nem igaz, hogy nem sikerül befejeznem a dalt”! :)
Összességében nagyon-nagyon jól éreztük magunkat – mint mindig, ezúttal is hangulatos délutánban volt részünk! Köszönet a fellépett kedves és szeretni való művészeknek és Marynek a csodás szervezésért! :)
