Úgy tűnt, nem indul valami jól a nyárvégi bálozásunk. Az irodából időben el tudtam jönni, de a vonat műszaki okok miatt nem indult el a Nyugatiból, így csak a következővel tudtam hazajönni, ami ugyan, csak 5 perccel jött később, de most ennyi idő is nagyon számított.
Cili és BB-ke türelmesen vártak rám – a szobában beszélgettek, amíg én villám módjára összekészülődtem. A kapkodásban alaposan kimelegedtem, ráadásul Cilinek is akadtak elintéznivalói a fürdőszobában, így átengedtem neki a terepet. Amikor kifelé jött az ajtón, beleakadt a gyöngyfüggönybe, és persze, hogy leszakadt. :( No, már ekkor is pattanásig feszült voltam, de látva a ripityára szakadt imádott függönyömet…hát mit mondjak…nem tett jót, amúgy sem rózsás állapotomnak! :( Ekkor már nem igazán tudtam kontrollálni a számat elhagyó szavakat, s azok inkább merítették ki a káromkodás fogalmát, mint a fohászkodásét! Vagy a kettő között nincs is oly’ nagy különbség?!
A Nyugatiba vonattal történő utazás tűnt a leggyorsabbnak, ezért a vonatállomás felé vettük a nyúlcipőket. Pár perces – igen-igen nagy jóindulattal mondott – türelmes várakozás után azt kellett gondolnom, nekünk volt csak fontos, hogy időben az állomáson legyünk, merthogy a MÁV-ot egy hangyabokányira sem érdekelte, hogy az ott létünk óta már a második vonatnak kellett volna a Nyugatiba mennie – egy mukkot sem mondtak a hangosbemondóba! Már-már elszántuk magunkat a másik csodás tömegközlekedési formulára, amikor a lépcsőn lefelé haladva, csodák-csodájára, emberi hang szűrődött ki a hangszórókból, amely vonat érkezését ígérte, mégpedig a Nyugati pályaudvar felé! Épp csak visszaértünk a lépcső tetejére, a jelzett vonat be is gurult az állomásra. BB-kétől gyors búcsút vettünk, majd pattantunk is fel a vonatra!
Innentől kezdve talán, kezdtem szép lassan megnyugodni és lehiggadni, s a Magyar Színház felé tipegve kezdte átjárni lelkünket és testünket az este – egyfelől már jól ismert, másfelől újdonságokat és meglepetéseket ígérő – hangulata. Belépve a színház kapuján, elmaradhatatlan rituálé volt a szereposztás megtekintése. Örömmel és megnyugvással láttuk, hogy mindenki egyezik a honlapon kiírtakkal. A jegyünk az általunk preferált baloldal 4. sorának széle felé szólt, ahonnan ezúttal is tökéletesen láttunk mindent.
Az előadás kezdetével minden gondom és bajom a múlt homályába merült, és átjárt az öröm, hogy ismét láthatom és hallhatom kedvenceimet ebben a megunhatatlan darabban!
Gábor hangját meghallva már nem is a Magyar Színház nézőterén ültem, hanem valahol Transzilvániában jártam, hallva egy hangot, ami hív! :) Érdekes az élet, mintha tudta volna a ma esti programomat, szerdán, az utcán egy újságot nyomtak a kezembe, Gáborral a címlapon. Elolvasva a cikket újfent rádöbbentem, milyen apróságokon múlnak dolgok, s milyen nagyon fontos, hogy ezeket észrevegyük, felismerjük benne a lehetőséget, és (jó értelemben véve) kihasználjuk. Gábor esetében ez azt jelenti, hogy miután egyéb fellépéseken már sikerrel énekelte pl. az El nem múló vágy-at, gondolt egy nagyot és merészet és jelentkezett a tavaszi meghallgatáson Krolock szerepére (Póka Balázs messzemenően támogatta őt ebben), amelyet (magától érthető módon) meg is kapott. Magam elé képzeltem az őt meghallgatók arcát, ahogyan a döbbenettől hallgatták Géza von Krolock főgrófunk méltó követőjének hangját és felmerült bennük a kérdés, hogy „miért csak most” vagy „korábban miért nem”?! Kérdem én, hogy-hogy időszakról időszakra egy hozzáértő fülnek sem tűnt fel, hogy egy gyöngyszem járkál közöttük?! Igaz, mi is csak pislogtunk nagyokat a meglepetéstől, amikor először hallottuk Gabitól a fenti dalt, később pedig az ámulattól pislogtunk nagyokat az előadásokon, hogy ő is mennyire Krolocknak lett teremtve! Egyszer-kétszer Chagalként is volt szerencsém látni őt, de abban a szerepben nem fogott meg annyira (igaz, a karakter sem ad rá nagy lehetőséget). Nightmare-ként sem ragadott különösebben magával, de az mindenképpen érzékelhető, és főleg, hallható volt, ha aznap este ő ígért megváltást az éj hangjával, mert annyira jól szólt! :)
Szóval, kérem szépen, mi ebből a tanulság? Merjünk bátrak lenni! Úgy látom, az élet minden területére igaz ez a jól ismert mondás. A legfontosabb, hogy bízzunk magunkban, s ha más(ok) nem is látja(k) meg bennünk a tehetséget/alkalmasságot, amint lehetőségünk adódik a bizonyításra, ragadjuk meg az alkalmat, és mutassuk meg, mit tudunk! Persze, jól tudom, hogy a „jókor, jó helyen, jó időben” mondást sem szabad figyelmen kívül hagyni, de rajtunk is múlhat egy-egy kedvező fordulat! :)
Talán, korábbi alkalommal írtam már, de nem baj… Bot Gabi számomra nemcsak a hangja miatt tökéletes Krolock, hanem a megjelenése és a gyönyörű beszédkiejtése miatt is, akárcsak Géza, akitől (és ezt is írtam már) sok (képzettnek mondott) színésztárs tanulhatna…no, de ezt hagyjuk. Örültem, hogy eljöttünk Cilivel egy újabb botgabis Vámpírok báljára, mert vétek lett volna kihagyni – Gábor ezúttal is magával ragadó alakítást nyújtott. :)
Így Gabi után, de még Géza előtt azt kívánom magamnak, hogy a szeptemberi MusicalPluszon valami olyat, de olyat énekeljenek nekünk együtt, hogy az ott helyben belénk égjen, és jó sokáig melengesse a szívünket és a lelkünket! A jövő nyári bálozásig így csak kibírjuk valahogy! :)
Lotti aranyos volt Sarahként, de az igazat megvallva láttam őt már sokkal jobb formában is (igaz, rosszabban is). A színészi játékával sohasem voltam elégedetlen, sőt…ami azonban a hangi teljesítményt illeti, nos, előfordult egy-két félresikerült hang, vagy hangkitartási probléma…
Pásztor Ádámot most láttuk először Alfréd szerepében, s remélem, nem utoljára! Ha szombat estig nem változik a szereposztás, akkor ismét lesz hozzá szerencsénk! Nagyon tetszett nekünk – úgy színészileg, mint hangilag. Aranyosan és szerethetően játszotta a figurát – összhang volt a Professzorral, jól történtek meg a figurák közti lereagálások, amely mind a szövegben, mind a gesztusokban, mind a mimikában jól megmutatkozott. Ádám színészi játékán túl a hangja is elképesztő – szép, erős és magabiztos. Nagyon örülök, hogy őt is megismerhettük és láthattuk színpadon! :)
Jegercsik Csaba, Pavletits Béla, Csóka Vasass Kinga és Gábriel hozták a formájukat – helyesek és aranyosak voltak.
Debreczeni Márta Magdája ezúttal nem tetszett annyira, mint júniusban. Persze, nem Márti szépségével volt baj, mert az vitathatatlan, hanem inkább, ahogyan a Meghalni oly morbid c. dalt énekelte… Hm, nem tudom…
Victorral kapcsolatban nagy bajban vagyok, mert nagyon kedvelem őt, s nem hittem volna, hogy ez előfordulhat, de ma este ő sem tetszett annyira. Valahogy az volt az érzésem, hogy nincs teljes egészében jelen a színpadon. Nem úgy értem, hogy szétszórt lett volna, mert mindent korrektül megcsinált, csak mintha a lelke ezúttal nem lett volna benne Herbert karakterébe. Kissé színtelenebb és mintha kedvetlenebb lett volna a játéka. Látva és hallgatva őt azt éreztem, hogy ez nem teljesen ő, nem tudom mi, de valami nem stimmel. Hangi problémákról sem beszélhetünk, mert szerény megállapításom szerint, azzal minden rendben volt, mégsem szóltak úgy a dalok, ahogyan… Az volt az érzésem, hogy Victor ezúttal nem élvezi az előadást, sőt, tovább megyek, mintha a „csak egyszer legyen már vége” érzést olvastam volna le az arcáról!? Minden Victor-rajongótól, de főleg Victortól elnézést kérek, ha abszolút rosszul láttam és éreztem a szereplését, de én ezúttal ezekkel a képekkel és emlékekkel jöttem ki az előadásról. Lehet, hogy velem volt gond, s az ő játéka úgy volt rendben, ahogy volt!? Viszont, ha azt nézem, hogy a hazafelé folytatott eszmecsere során Cili is úgy vélekedett, hogy most valahogy neki sem annyira tetszett Victor, akkor lehet, hogy van abban valami, amit fentebb írtam?! Ha nem változik a szombat esti szereposztás, akkor ismét őt láthatjuk Herbert szerepében. Nagyon kíváncsi leszek, akkor hogyan hat majd rám a játéka!? Persze, Victor örök kedvenc marad a számomra :), mert messzemenően hiszek a tehetségében, amely szerintem, még mindig méltatlanul kihasználatlan és háttérbe szorított! :(
2009. szept. 03. 19.00
Krolock: Bot Gábor
Sarah: Kovács Nikolett
Alfred: Pásztor Ádám
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Debreczeni Márta
Rebecca: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Posta Victor
Nm I: Szentirmai Zsolt
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Túri Lajos Fehér vámpír: Nagy Tibor
A táncosokkal szemben is van részemről egyfajta elfogultság, mert szerintem, hihetetlenül feldobják és látványossá teszik a darabot, de tény, hogy ma este előfordult egy-két látványosabb hiba. Arra is kíváncsi leszek, hogy a tavasszal csatlakozott új táncosok mozgása mikorra érik be olyanná, mint amilyet Tihanyi Ákostól, Rákász Danitól vagy Baranya Dávidtól láthattunk!? Szívből kívánom, hogy mihamarabb megtörténjen ez! :)
Ami azonban a díszlettel és a technikával kapcsolatos bakikat illeti…nos, nem szeretnék ünneprontó lenni, de abból sajnos, jócskán akadt belőlük ma estére! Egyik kedves fórumozó szerint ’ennyi gebaszt régen láttunk egy kupacban’! Hát, nincs mit szépíteni ezen, mert ez tényleg így van! Az egyik ilyen „látványos” eset pl. az volt, amikor állítólag nem helyezték jó helyre a fogadót, s ezért nem tudott rendesen kiforogni a „Fokhagyma utójáték” jelenethez… :(
A közönséget tekintve sok volt az első bálozó. Ez – a láthatóan sok új arc mellett – némiképpen a lelkesedésen, a tapson és a huhogásokon is érezhető volt. Talán, a második felvonás alatt többen ráéreztek a feelingre, mert bátrabbak lettek a tapsok és hangosabbak a huhogások! Az állótaps a végén nem szorul magyarázatra! Igaz, akadtak (az első sorokban is) kissé kényelmesebb nézők, akik csak nagy nehezen tornázták fel magukat a székből, de ne legyünk gonoszak, hisz könnyen előfordulhat, hogy az amúgy számunkra mindenképpen lenyűgöző előadás teljesen a székbe szögezte őket! :)
Nagyon-nagyon jó volt újra bálozni, mert már nagyon hiányoztak egytől-egyig! Szombat este lesz még egy esélyünk a feltöltődésre, hogy jövő nyárig kibírjuk valahogy nélkülük! :)
