A mai bálozásunk sokkal nyugodtabban indult, mint a csütörtök esti. (Ja, különben, a gyöngyfüggönyöm csak „szétesett”, de nem szakadt el – no, de ez a történet egy másik blogra tartozik! :)) Csütörtökön ugyan megtörtént a vérfrissítés, de ez az egész olyan, mint a drog – ha egyszer megízleled, azután mindig többet és többet akarsz! Így voltam a ma esti bál előtt én is – még jobban vágytam az előadásra, mint két napja…
Az elsők között érkeztünk meg a színházba, így volt időnk elidőzni a szereposztó tábla előtt, amely tartogatott számunkra érdekességet.
2009. szept. 05. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Pásztor Ádám
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebecca: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Szentirmai Zsolt
Herbert: Posta Victor
Nm I: Bot Gábor
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Kiss Ernő Zsolt
Fekete vámpír: Túri Lajos Fehér vámpír: Nagy Tibor
Még a nézőtér ajtai előtt is várakoztunk egy keveset, így hallottuk, amikor Sári Évi és Victor elénekeltek egy-egy kis részt saját dalaikból…
A késői feleszmélés miatt ezúttal már csak a jobb oldal 8. sorának szélére sikerült jegyet vennünk, de viszonylag mindent és mindenkit jól láttunk. Kíváncsian vártam, milyen érzés lesz erről az oldalról látni az előadást, ugyanis amióta a földszintre vesszük a jegyet, kizárólag a baloldalon, illetve néha középen ültünk…
A fentebb említett érdekességek közül az egyik Kiss Ernő Zsolt személyében érkezett – ezúttal ő táncolt Szilvivel a Piros csizmákban. Szerintem, tökéletes volt – erővel teli és dinamikus. Ernőt többször láttam már táncolni, de az a vidámság és életkedv, ami ma este átjárta a mozdulatait, nagyon-nagyon tetszett! Az kifejezetten aranyos volt, amikor a báli jelenet végén, amolyan örömtáncot járt az esetleges bőségesebb „lakoma” reményében! :)
Persze, minden táncos lenyűgöző volt, ahogyan mindig – olyan nagyon jó őket nézni! :) Azt azonban kiszúrtam, hogy a Carpe Noctem vége felé Sarah-t (azaz táncos megfelelőjét) csak két vámpír emelte fel, holott legalább négyen szokták. Hm, morbid viccel élve (előre is ezer bocs érte) – a halhatatlanok is kihalnak olykor? J Remélem, semmi komolyabb oka nem volt a hiányzó táncosoknak! :)
A táncosok kapcsán Bot Gabi jutott eszembe, hogy milyen ügyesen táncolt a vége Fináléban, s mennyire jól nézett ki abban a fekete cuccban! Arról az apró, ám de fontos momentumról nem beszélve, hogy a színpadra menet mellettünk sétált el – jól meg lehetett őt bambulni! :) A fogadói jelenetekben is azonnal kiszúrtam őt! Különben, nem szépítem a dolgot, Gabira inkább azóta figyelek oda és veszem őt észre a színpadon, amióta Krolock-ként magával ragadott! :) Jó volt ma este ismét látni őt, még ha ezúttal kissé „szürkébb” szerepben is! Nightmare-ként azonban hangja bezengte a nézőteret! :)
Folytatva a sort, a Nightmare szerepről Szentirmai Zsolt jutott eszembe, aki ma este Koukol figuráját öltötte magára. Gabriel legendás szerepformálása után kíváncsian vártam Zsolt miként teszi magáévá a karaktert, de nagy-nagy örömmel mondhatom, hogy maximálisan! Tetszett, hogy nem utánozta Gabriel megoldásait, hanem a saját ötleteit vitte bele a szerepbe, amelyek viccesek voltak és nagyon jópofák! Egy-kettőt sikerült megjegyeznem: ►Az első felvonás végén, amikor a gróf mondja a vendégeinek, hogy Koukol majd felkíséri őket a szobájukba, közben pedig Koukol fejét „simogatja”, Koukol úgy rázta a lábát a gyönyörűségtől, mint egy kiskutya. ►Miután Koukol visszazavarja Magdát és Chagalt a koporsóba, ők énekelnek tovább, erre Koukol ráüt egy nagyot a koporsóra. Magda és Chagal abbahagyják az éneklést, mire Koukol azt mondja: Kettőt egy csapásra! ►Koukol kihelyezi a hatalmas gyertyatartókat a bálterembe, s hogy biztosan megálljon a lábán, így szól az egyikre: Ott maradsz! ►Épp a másik két gyertyatartóért megy, amikor feltehetőleg meglátja magát a tükörben, mert így sopánkodik: Hogy nézek ki?! ►A bálterem ajtaját a következő dal kezdő sorával nyitotta meg: Én táncolnék veled… Talán Zsolt kevesebb szöveget „mondott”, és inkább dünnyögött vagy morgott, mégis abszolút „szentirmaisan” formálta meg a szerepet! Nagyon-nagyon tetszett az alakítása! :)
Bálozási pályafutásom alatt most fordult elő először, hogy Pavletits Béla tévesztett a dalszövegben, pontosabban kb. két sor nem jutott az eszébe, de szerintem, aki először látta a darabot, annak fel sem tűnt ez az apró hiányosság. Amire vele kapcsolatban még emlékszem, hogy mintha nem hallottam volna a harapást (effektet), amikor Sarah után megy az erdőbe és visszaszalad Rebeccához, majd csók helyett beleharap az egyik fokhagymába… (Persze, ez inkább technikai/zenei probléma!)
Sári Évi Magdája változatlanul nagyon tetszett – mind a szerepformálása, mind a hangja! Aranyos, amikor a báli jelenetben Krolock a karjában körbeviszi a megharapott Sarah-t, mire ő egyszer csak elájul! :)
Zsaki ma este úgy játszott és énekelt, hogy rá kellett jönnöm, hogy bizony, mégiscsak ő a legjobb Sarah az általam eddig látott színésznők közül. Lágy hangjának szép és tiszta csengése most sokkal jobban érzékelhető és hallható volt számomra, mint korábban. Régen láttam és halottam őt – ez lehet az egyik ok, illetve a másik például az, hogy amíg Lottinál elő-előfordultak hangi bizonytalanságok, addig Zsakinál egyáltalán nem emlékszem ilyesmire!? Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Zsaki játéka is sokkal jobban tetszett most, mint korábban – viccesebb és életszerűbb volt! :) Elképzelhető, hogy rosszul láttam, de Zsanett mintha ezúttal az Öröklét-ben is szerepelt volna!? Annyira kitűnt a helyes kis pofijával és a szép hajával a vámpírok közül, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy őt láttam. Ugyanakkor mégiscsak bizonytalan vagyok ebben, mert mégiscsak Sarah-t játszotta, azaz főszereplő volt! Még az lehet, amit fentebb említettem, hogy egy-két táncos hiányzott, s ezért neki is be kellett állnia!? Azért is érdekes ez az egész, mert korábbi előadások alkalmával nem emlékszem rá, hogy bármikor is láttam volna őt az ensemble-ben!? :)
Nem tudom, mostanra hogyan vélekednek azok, akik a nyári évad elején negatív kritikával illették Ádámot, de a ma esti alakítása végérvényesen meggyőzött arról, hogy egy újabb tökéletes Alfrédot sikerült találnia a Produkciónak! Az egyéni szerepformálásán kívül az a tökéletes összhang, ahogyan a Professzorral játszottak, hihetetlen volt! Ha nem tudnám, hogy Ádám tavasszal csatlakozott a csapathoz, azt mondanám, hogy kezdettől fogva együtt játszanak Jegercsik Csabával, annyira tökéletesen vették le és reagálták le egymás mondatait és gesztusait! J Csaba újabb poénos és vicces alakítással bővítette repertoárját: ►A kastélyhoz érve ekképpen „lódít” a grófnak (a mondat ugyanaz, csak másképpen tagolva): Épp csak egy kurta pillantást vetnénk…hmmmm…pompás otthonára… Ááááá…kései XIII. század, ha nem tévedek?! ►A gróf elismerését fejezi ki a Professzornak műveltségét illetően (Látom, Ön igencsak művelt férfiú!), mire a Professzor egyetértően helyesel: Iiiigen! ►Alfréd visszahúzza a Professzort fennakadásából a függőhídra, aki ekkor észreveszi, hogy a nagylábujjánál kilyukadt a zoknija, mire így kiált fel: Hogy az a…, majd hirtelen a szájára tette a kezét, nehogy valami csúnyát mondjon. ►A könyvtárjelenetnél, amikor Alfréd visszakérdez, hogy melyik könyvben találja a választ a világ összes kérdésére, a Professzor azt mondja: Az ember elkezdi…Arisztotelész…, majd a Professzor ezúttal lemondóan legyintve otthagyta Alfrédot, látva annak értetlen arcát. Visszatérve azonban Ádámra – élményt volt nézni a játékát! Tetszett, hogy kissé „beszédesebb” volt, mint az eddigi Alfrédok. További néhány emlékezetes és jópofa jelenet: ►Új volt, hogy a kastélyban kapott reggelinél az egyik tányérban a szokásos zöld nyúlós vacak volt – ezt választotta magának a Professzor –, de az Alfrédnak adott tányérba egy darab gyanta/csiriz + egy „fehér gömbölyű kis izé” jutott (nem bírtam kivenni, mi is volt valójában). ►Az első koporsót próbálja Alfréd kinyitni, de nem úgy, ahogyan az valójában nyílna, ezért így szól: Ez így nem fog menni! ►Alfréd keresztet vetett, amikor úgy hallotta, a Professzor „kileheli a lelkét”. ►A Professzor ledorongolja Alfrédot, amiért nem volt képes a karót a gróf szívébe szúrni, majd miután Alfréd rosszul válaszol a kérdésre, miszerint hol található a szív, a Professzor ezt mondja: A 6. és 7. borda közt, fiam! Mondd utánam!, mire Alfréd szó szerint megismétli a mondatot: A 6. és 7. borda közt, fiam! ►Alfréd és a Professzor felmennek a tetőre, ahol a Professzor szerint holtbiztos, hogy biztonságban vannak, amikor egyszer csak megjelenik Krolock gróf, majd pár másodperc múlva ugyanúgy el is tűnik, mire Alfréd: Nézze, Professzor úr, eltűnt, már nincs ott! ►Meglátják a temetőt, amely felé a Professzor már eleve lassan és óvatosan indul el, mégis Alfréd rászól: Lassabban, Professzor úr! ►Nagyon aranyos volt Ádám Victorral a keringős jelenetben, mert amikor Herbert az „üldözés” után megáll Alfréd mögött, majd Alfréd óvatosan megfordul, mindketten egymásra mosolyogtak! Annyira helyes jelenet volt! :)
Ha nem tűnne nagyképűségnek, azt hinném, hogy Victor olvasta a csütörtöki beszámolómat, mert ma este olyat alakított, hogy csak, na! Minden mozdulata, gesztusa, mimikája tökéletes volt, s ami számomra a legfontosabb, hogy teljes valójában jelen volt a színpadon – szíve-lelke benne volt Herbert figurájában! Ez az, amit hiányoltam csütörtökön! Akárhogyan is nézem – esetleg velem volt gond, vagy Victor nem volt a tőle megszokott formában –, ma este fantasztikus Herbertet láttam tőle a színpadon! Tündéri volt! :) Még az az apró malőr sem kavart be különösebben, amikor leesett a könyv, miközben Herbert kikapja Alfréd kezéből, hogy megnézze, mit olvas. :)
Nem szeretnék túlzásokba esni, és a többi kedves és aranyos művészt megbántani, de az esti előadás fénypontja sokunk számára Géza volt. Egyszerűen már nincsenek szavak, amivel méltóan lehetne illetni ennek a szeretetre méltó embernek a hangját, a színészi játékát, s úgy ahogy van, az egész lényét! Szinte minden előadás alkalmával el lehetett mondani, hogy Géza olyan erővel és energiával énekelt, hogy beleremegtek a színházfalak, de ez a ma esti Krolock, valami hihetetlen volt! Hogy mást ne mondjak…nem vagyok egy sikongatós, huhogós típusú néző, de az El nem múló vágy után magam is meglepődtem, milyen hangok kibocsátására vagyok képes! Sikítottam, ahogyan csak a torkomon kifért! Géza hangja – némi képzavarral élve – egyszerűen életveszélyesen csodálatos! J Ráadásul az volt a nem mindennapi, hogy a dal végén elsőként egy férfinéző torkát hagyta el a „bravo” felkiáltás, amit azonnal követett az ovációval vegyített vastaps! :)
Hogy a nyári évad utolsó előadásának köszönhető-e nem tudom, de a hangulat – mind a nézőtéren, mind a színpadon – fergeteges volt! Jó érzés volt látni, hogy nemcsak mi nézők élvezzük az előadást, hanem a művészek is a színpadon! Remélhetőleg – többek között – ezt a jó érzést, illetve a művészek iránti szeretetünket is kívánta kifejezni a részükre átadott egy-egy szál rózsa! Millió puszit küldök mindegyiküknek a virág mellé! Újabb emlékezetes előadást varázsoltak nekünk a színpadra! :)
Olyan hírek kezdtek napvilágra kerülni, miszerint mégiscsak lesz vámpírbál télen! Nagyon-nagyon jó lenne, mert a jövő nyár végeláthatatlanul messze van, de nem merem nagyon beleélni magam, mert az elviselhetetlenül rossz lenne, ha netán mégsem lenne! Hm, azért mégiscsak reménykedem és bizakodom! :)
U.i.: Nagyon-nagyon várom a jövő vasárnapi MusicalPluszt, hogy két Krolock grófunk elvarázsoljon a hangjával! :)
