Az őszi színházi évadot az Elisabeth-tel nyitottuk meg. Még augusztusban bukkantam rá a kedvező jegyekre, így akkor a szereposztásról még semmit sem lehetett tudni, de úgy voltunk vele, ha Máté lesz a Halál, akkor nem érhet meglepetés, mert őt tudjuk, hogy nagyszerű; ha pedig, Szilveszter játssza a Halált, akkor végre teljesül a vágyunk, hogy vele is láthassuk a darabot! Alaposan el voltam tévedve, és a szereposztás megjelenésekor ért csak a meglepetés, amikor is Szilveszter váltójaként Homonnay Zsolt nevét olvastam a színlapon. Mint annak utánanéztem, Zsolt nyáron, Szegeden a Dóm téri színpadon debütált a Halál szerepében. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy Homonnay Zsolt szereplése azért is lepett meg kissé, mert anno arról szóltak a hírek, hogy Kamarás Máté „utódja” Pirgel Dávid lesz, de úgy tűnik, ez az utódlás egyelőre várat még magára!?) Zsoltot illetően pici fenntartással voltam iránta, de a róla készült jelmezes fotók, amelyeken nagyon jól néz ki – az előadás közeledtével – egyre kíváncsibbá tettek! Ma már szinte vártam, hogy láthassam őt! :)

S ha már…, akkor vele kezdem a beszámolómat. Ahogyan azt már említettem, megjelenésileg tökéletesen magával ragadó Halál volt – magas, vonzó személy, ezüst csillámokkal díszített, hosszú, fényes, fekete haj, elegáns ruha! Színészileg sem találtam semmi kivetnivalót az alakításában, hiszen benne volt a vágyódó, a hősszerelmes, a kegyetlen, az akaratos, az összeesküvő és a számító! Igaz, néha-néha egy kedvenc musicalem, kedvenc főszereplőjének sajátos gesztusait és mimikáját véltem felfedezni a mozdulataiban és arcjátékában, de miután abszolút megnyerővé tették színészi játékát, Zsolt elérte ezzel, hogy kifejezetten élveztem jelenlétét a színpadon! Egy-egy jelenetben mintha esetlennek tűnt volna, mintha némi bizonytalanság látszódott volna a színpadi mozgásán, de mindezt teljes mértékben ellensúlyozta, hogy Zsolt játékában a saját maga által megformált és megszemélyesített Halált láttam. Hangilag is majdnem meggyőzött, ahonnan az egész iránta érzett fenntartásom eredeztethető. Alapjában véve nem kedvelem Zsolt énekhangját, amit elsősorban hangszínének tulajdonítok, illetve annak, hogy én rendszerint érzem rajta az operettes énekstílust, amikor egyéb műfajú dalt énekel. Mindezen véleményemet ugyan egy Adagio koncert alapján szűrtem le, de ma este ez a véleményem is pozitív irányban változott. Azt nem mondom, hogy Zsolt elvarázsolt a hangjával, de nagyon tetszett, ahogyan játszott vele – hol szerelmesen és csábítóan lágy, hol kegyetlenül és kíméletlenül durva volt. Füredi Nikolettel igazán szép párost alkottak. Mindent összevetve, nagyon kellemes csalódás volt számomra, örülök, hogy láthattam őt Halálként. :)

Füredi Nikolettel folytatva a sort… Számomra tökéletes Sissi – a színészi játéka, a szépsége, a hangja egyszerűen hibátlan! Igaz ugyan, hogy rajta kívül mást nem láttam még Elisabeth szerepében, de a fiatal, önfejű, szabadságvággyal teli Sissi-t ugyanolyan hitelességgel alakítja, mint a korosabb, határozott és öntudatos császárnét. Természetes szépségének köszönhetően, a fiatalság szinte magától értetődően sugárzik személyéből, s a megtört, csalódott és hitehagyott idős császárné megformálását is leginkább tökéletes színészi alakítása hiteti el velünk, mint a hamuszürkévé és ráncossá sminkelt arc! Niki hangja csodaszép – csilingelő és kristálytiszta, benne ezernyi árnyalattal! Szerelmes, amikor Ferenc József őt választotta nővére, Helene helyett; kétségbe esett, mégis elutasító, amikor a Halál egy hazug rágalom ürügyén magával hívja; rideg és kíméletlen, amikor fiának, Rudolfnak nem segít a bajban; vagy éppen fájdalmas, amikor Rudolf meghalt. Ahogyan azt már Zsoltnál említettem, nagyon szép párt alkottak együtt – nemcsak látványilag, hanem színészileg és hangilag is teljes harmónia jellemezte a játékukat! :)

Luigi Lucheni szerepében Mészáros Árpád Zsolt debütált ma este. Nem is maradtak el a közeli barátok az előadás megtekintésétől, mint pl. Vastagh Csaba, akit az előadás végén fedeztünk fel a távozó nézők sorai között. Nagyon és kíváncsian vártam Árpi miként teszi magáévá ennek az őrült, megszállott gyilkosnak a figuráját, akit a Halál bérel fel Elisabeth meggyilkolására. Elfogultságom Árpi iránt határtalan, meggyőződésem, hogy tehetsége – úgy a színészi játéka, mint a hangi teljesítménye – messze-messze túlszárnyalja egy-két nagyobb ismertségnek örvendő kollegájáét, mégis… A tavaly látott két előadáson Száraz Tamás szerepformálása és hangja azonnal megtetszett… Árpi játékát látva ez az érzés elmaradt, mégsem hinném, hogy mindez az alakítás minőségének tudható be! Vagyis, nem azt akarom mondani, hogy Árpi nem volt jó, mert ez így nem igaz, de valahogy én ezt a szerepet nem érzem az övének! Nem tagadom, Árpi nekem egyenlő Mozart-tal, s minden bizonnyal azért sem tudom helyére rakni magamban a tőle látottakat, mert közel hasonlóan lehengerlő alakítást vártam, mint amikor újra és újra látom őt a Mozart!-ban! Bizonyára az én radarjaimmal nem stimmelt valami, illetve az volt a baj, hogy talán ugyanazt vártam Árpitól, mint amit Tamástól láttam tavaly… így persze, hogy nem történhetett meg a hatás! Nem is, hiszen, ahogyan azt Árpi is nyilatkozta, adott kereteken belül dolgozott ki egy újfajta Lucheni-t, aki – úgy véli – „nagyon olasz és egyben nagyon MÁZS-os lett. Próbáltam a délies mentalitást és lendületet átvenni hanghordozásban, gesztusokban - saját temperamentummal fűszerezve”. Ugyanakkor mégsem értem magamat, hogy tulajdonképpen mi bajom is volt vele, hiszen azon túl, hogy Lucheni és Mozart öntörvényű, gúnyolódó és lázadó személyiségét – óriási túlzással – csak egy hajszál és cirka 117 év választ el, mindkét figurát közel hasonló habitussal és vehemenciával kell eljátszani, amit Árpi végül is tökéletesen megoldott! Nos, miután már kellőképpen ellentmondásba keveredtem önmagammal, maradjunk annyiban, hogy Árpi számomra nagyon új és szokatlan volt, mégis minden kétséget kizáróan nagyszerűen mutatkozott be Lucheni szerepében, és örültem, hogy részese lehettem a debütálásának! Elsöprő sikerét nem is bizonyíthatta volna jobban, mint a nézőktől kapott tapsorkán és ováció az előadás végén! :) Azt már csak később olvastam a fórumon, de én valamiért észre sem vettem (talán, túl messze ültem a színpadtól), hogy Árpi „meghatódott a közönség fogadtatásától, megkönnyezte az estét, s még mosolyogni sem tudott”!? Én csak azt láttam, hogy Zsolt nagyon dörzsölgeti a szemét, mire Árpi odafordult hozzá és megtörölte Zsolt szemét… Zsolt valószínűleg nem a meghatódottságtól könnyezett, hanem a sminkje folyhatott bele a szemébe, mindenesetre aranyos jelenet volt, pláne, ha tényleg Árpi „szorult” volna szemtörölgetésre! :)

Nádasi Veronika – mélyebb hangszínének köszönhetően – tökéletes választás Zsófia főhercegnő szerepére. Persze, ez az adottság önmagában még kevés lenne annak a kemény asszonynak az eljátszására, aki tűzön-vízen keresztülvitte, hogy a fiából császár legyen. Verocska színészi játéka a leghitelesebben érzékeltette, mint fagy meg körülötte a levegő, amint megjelenik a színen, és szinte mi, nézők is beleborzongunk a fenyegetően figyelmeztető mondatba, miszerint: „légy jég… légy kő…!” Zsófia nemcsak fiától követeli meg és kéri számon ezt a magatartást, ő maga is jégként viselkedik, ahogyan fia érzelmeivel, boldogságával mit sem törődve próbálja elválasztani a fiatal császárt Sissitől, illetve „érzéketlen kő”, ahogyan szünet nélkül elmarasztaló kritikával illeti Sissit, annak gondolkodását és tetteit.

Tassonyi Balázs, a tíz éves Rudolf szerepében, mindenképpen említésre méltó alakítást nyújtott. Színészi játéka meggyőzően tükrözte, énekhangja pedig tökéletesen visszaadta a fiatal Rudolf érzéseit. Az édesanyját hiányoló kisfiú panaszát hallgatva a „Mama, hol vagy?” c. dalban bizonyára többekből váltott ki elérzékenyülést a nézőtéren, mert Elisabeth hiába vívott fiáért komoly harcokat, hogy maga nevelhesse, miután elvették tőle alig a szülés után, mégsem törődött vele kellőképpen.

Szabó Dávid, mint felnőtt trónörökös, sem színészi játékával, sem hangjával nem okozott csalódást. Tökéletesen jelenítette meg a kicsapongó életet élő, válása ügyében a pápához forduló, apját politikailag eláruló, segítségért édesanyjához könyörgő koronaherceget. Nézőként óva intettük volna őt készülő tettétől, amikor érzelmi zavarodottságában hallgat gyerekkori „barátja”, a Halál szavára, mely apja elleni fellázadásra biztatja, és segítettük volna együttérzést kiváltó kétségbeesésében, amikor a legnagyobb szüksége lett volna édesanyja támogatására. A „Bennem, mint tükörben” szóló dal elhangzása szívszorító volt, míg a „Ma nagyot nőtt az árnyék” kettős a Halállal vad, fájdalmas és félelmetes. Dávidot többször láttam már különböző darabokban, de mindig meg kellett állapítanom, mennyire tehetséges és milyen kellemes a hangszíne! :)

Bálint Ádám neve és személye – amióta csak először láttam őt színpadon – biztosíték számomra, hogy az adott szerepben tökéletes alakítást látok tőle – legyen szó könnyed hangvételű, vidám, vagy egy komoly hangvételű, tragikus szerepről. Ezúttal sem volt ez másként – a fiatal, szerelmes császár, aki teljesen aláveti magát anyja akaratának, ugyanolyan meggyőző volt, mint az ellentmondó, majd később a korosabb Ferenc József megjelenítése. Ahogyan szerepének mozzanatai a helyükön voltak, a dalok is szépen és tisztán szóltak tőle. :)

Szereposztás    

Elisabeth – Füredi Nikolett             

Luigi Lucheni – Mészáros Árpád Zsolt

A Halál – Homonnay Zsolt             

Ferencz József – Bálint Ádám        

Zsófia főhercegnő – Nádasi Veronika           

Rudolf főherceg – Szabó Dávid     

Történet

Prológus

A merénylet után csaknem száz évvel a bíró hangját halljuk, aki kihallgatja Luchenit, Elisabeth gyilkosát. A merénylő kijelenti, hogy csak szívességet tett a császárnénak, hiszen az úgyis a Halál jegyese volt. Lucheni bizonyítékul megidézi Elisabeth kortársait, még egyszer feltámasztja a Habsburgok letűnt világát. Hirtelen közöttük terem a Halál - egy rendkívül vonzó fiatalember képében, aki beismeri, hogy valóban szerelemmel szerette Elisabeth-et. Lucheni mesélni kezdi a császárné életét, mely nem más, mint Elisabeth és a Halál szerelmének története.

Első felvonás

Max, bajor herceg, Elisabeth apja Münchenbe készül. Tizenöt éves lánya, Elisabeth könyörög neki, hogy vigye magával, hadd meneküljön el ő is az unalmas családi összejövetel elől. A nevelőnő figyelmezteti a lányt hercegnői kötelességeire. Nagy a társaság Elisabeth anyjánál, Ludovikánál, aki tájékoztatja az előkelő vendégeket idősebb lányának, Helene-nek, az osztrák császárral hamarosan bekövetkező eljegyzéséről. Elisabeth mindeközben egy veszélyes cirkuszi mutatvánnyal rémíti meg a vendégeket. Elisabeth lezuhan, és először találkozik a Halállal. A bécsi udvar, ahol Ferenc József császár uralkodik, oszt kegyelmet és halált anyja, Zsófia főhercegnő felügyelete mellett és intelmei szerint. 1853 augusztusa. Zsófia akarata szerint Ferenc József arra készül, hogy feleségül vegye unokahúgát, Helene-t. Csakhogy az eljegyzésen, a jegyesek első találkozásakor a császár beleszeret Helene húgába, Elisabeth-be. 1854 április. A fényes császári esküvő. Lucheni szerint ekkor kezdődik a Habsburg birodalom bukása. Az előkelő vendégsereg a császári esküvőre és Elisabeth személyére tesz megjegyzéseket. Megjelenik a Halál, mint Ferenc József vetélytársa. Elisabeth számára a bécsi udvar rideg és ellenséges világ. Zsófia szakadatlanul bírálja a fiatal császárné viselkedését. Anyjával szemben Ferenc József sem védi meg ifjú hitvesét. Elisabeth úgy érzi, elárulták. Amikor anyósa elveszi tőle gyermekeit, mélabúja gyűlöletté változik. A császári pár Magyarországra látogat. A magyar arisztokraták rajonganak Elisabeth-ért. A Halál első figyelmeztetésként magával ragadja Elisabeth kislányát, Sophie-t. Közben Ausztria politikai helyzete egyre válságosabbra fordul, a bécsi polgárok unottan várják a közelgő világvégét. Elisabeth ultimátumot ad Ferenc Józsefnek: válasszon az anyja és közte. Legfőbb követeléseként magának kívánja vissza a gyermekek neveltetéséről való gondoskodást. Az ismét megjelenő Halál hívására Elisabeth megint nemet mond. Lucheni szítja a forradalmi hangulatot. Azt állítja, a népnek azért nem jut tej, mert Elisabeth-nek minden tejre szüksége van a fürdőihez. A császárné valóban fényűző módon ápolja szépségét. Megjelenik Ferenc József, és közli, hogy teljesíti felesége követeléseit. Elisabeth most mindennél biztosabban tudja, hogy a maga útját kell járnia.

Második felvonás

Lucheni a felvonást bevezető dalában kigúnyolja, és felületes közhelynek nevezi a XIX. és XX. századi felületes Elisabeth-imádatot. Elisabeth nagy győzelme az osztrák-magyar kiegyezés, a budai koronázási ceremónia. Az általános ünneplés közepette Lucheni megjegyzi, hogy mindez a Habsburg birodalom közeli végét ígéri. Elisabeth továbbra is saját elképzelései szerint él, és elhanyagolja túl érzékeny kisfiát, Rudolfot. A Halál az alkalmat kihasználva felajánlja a barátságát a fiúnak. Elisabeth meglátogat egy elmegyógyintézetet. Az esemény botrányba fullad, az egyik ápolt asszony őrjöngve állítja, hogy ő a császárné. Elisabeth anyósa, Zsófia és a hatalmától megfosztott udvari kamara arról tanácskozik, hogyan lehetne kivonni a császárt felesége hatása alól. Elhatározzák, hogy Ferenc Józsefet hűtlenségre csábítják. A város leghíresebb bordélyában, Wolfnénál megjelenik a császár egykori szárnysegédje, hogy keressen egy lányt Ferenc József számára. Lucheni megjegyzi, hogy a kiválasztott lány fertőzött… Schönbrunnban az orvos képében megjelenő Halál közli Elisabeth-tel, hogy hűtlen férje súlyos nemi betegséggel fertőzte meg. A császárné kétségbe esik, de mégsem hallgat a Halál hívó szavára. Ferenc József és Zsófia főhercegnő összecsapása Elisabeth miatt. A meddő vita végén az anya azzal búcsúzik fiától, hogy Ferenc József túl későn fog rádöbbenni, mit köszönhetett neki. Elisabeth nyugtalanul utazgat Európában. Ferenc Józsefet a vágy és a lelkiismeret furdalás hajtja asszonya után. Lucheni szerint Elisabeth az öregedés elől menekül. Eközben a Halál arra biztatja Rudolfot, lázadjon fel apja ellen. A trónörökösben megfogannak a veszedelmes gondolatok. Rudolf találkozik a bizalmatlan magyar összeesküvőkkel. A konspiráció lelepleződik, Ferenc József fájdalommal állapítja meg, hogy saját fia árulta el. Korfun Elisabeth megidézi rajongva szeretett apja szellemét, aki meg is jelenik neki. A császárné rádöbben, hogy sosem volt szabad. Bécsben új idők járják,új mozgalmak törnek előre. Az antiszemita, németbarát Schönerer híveinek tüntetésekor megjelenik a fasizmus szelleme. Rudolf kilátástalan helyzetében felkeresi az anyját, hogy járjon közben érte a császárnál. Elisabeth azonban elutasítja fia kérését, mondván, még érte sem alázkodik meg Ferenc József előtt. Rudolf öngyilkossága kínzó önváddal tölti el Elisabeth-et. Most szívesen követné fiát, ám ekkor a Halál az, aki visszautasítja: így és most nem kell neki az asszony. Ezek után Ferenc József még egy kísérletet tesz, hogy hátralévő éveiket együtt éljék le. Ám végül mindketten belátják, hogy házasságuk helyrehozhatatlanul tönkrement. Kezdetét veszi az "utolsó tánc". Ferenc József rémálmában találkozik vetélytársával, a Halállal, és megjelenik előtte a Habsburg-ház elkerülhetetlen bukása. A császár hasztalan próbálja elűzni a szörnyű képeket, és nem sikerül megmentenie Elisabeth-et sem: a Halál Lucheninek dobja a gyilkos fegyvert.

Epilógus

Akárcsak az előadás kezdetén, ismét a bíró hangját halljuk. A kihallgatás folytatódik. Lucheni elmeséli a merényletet. Elisabeth küzdelmes élete a Genfi-tó partján ér véget; a boldogtalan császárné szenvedélyes, megváltó ölelésben forr össze a Halállal.

Forrás: wikipedia