Este vegyes érzelmekkel indultam el a színházba. Nagyon kíváncsi voltam az Eisabeth oly legendássá vált szereposztására (Szil-Kata-Dzsoni-BeZo-Attila), akikkel nem láttuk még, s amire kb. 3 hete sikerült jegyet szereznem. Bíztam a péntek 13-ban, mint általában mindig, ám ezúttal nem hozott szerencsét. Cili belépve a színház kapuján szomorúan és lelombozódva fordult felém hátra, miszerint „nem Szilveszter játszik ma”! :( Hm, most mondjam azt, hogy túl szép lett volna, ha a nem könnyen, de a szerencsének köszönhetően szerzett jeggyel, azokkal a szereplőkkel nézhetjük meg a darabot, akikkel a színház eredendően meghirdette az előadást!? Persze, persze, a változtatás joga, tudom, tudom, de fórumbeli információk szerint a színház honlapján 17:02-ig Szabó P. Szilveszter neve szerepelt Halálként, (idézem) Holott már régen tudták az érintettek. Erre most komolyan, mit lehet mondani?, miközben Homonnay Zsolt honlapján 1-2 napja egyértelműen szerepelt játszási napként a 13-a! Kedves fórumozók szerint, és sajnos, én sem tudok mást, illetve másra gondolni, idézem: Pofátlanság. Nincs rá jobb szó., illetve Ezt úgy hívják, hogy műsorpolitika. Az mindegy, hogy a nézők semmibe vannak véve, a lényeg a teltház.
No, miután jól kipufogtam magam, rátérek az előadás beszámolójára. Még ha a fentiek miatt kissé csalódott hangulatban is foglaltuk el helyünket, örömmel és kíváncsian vártuk az előadást…
Bár, Katát nagyon szeretjük, és jó volt hallani tőle a dalokat, meg kellett állapítanunk, hogy Elisabeth nem igazán hiteles tőle. Nagyon aranyosan játszotta a szerepét, de voltak jelenetek, amelyben nehéz volt neki elhinni a fiatal Sissit. Bizonyos helyzetekben kissé „mamókásabban” mozgott, s talán, a technika hibája (mint azt szintén a fórumon olvastam, zűrök voltak a hidraulikával az elmúlt napokban), de volt, ahova nem ért oda időben, ami kicsit zavaró képet mutatott. Azt is meg merem kockáztatni, hogy Füredi Niki hangilag is jobban tetszett nekem, de könnyen meglehet, hogy mindezt csak Szilveszter hiánya láttatta és mondatja velem! Hátha valamikor látjuk még kettőjükkel is a darabot! :)
Zsolt alakítása ezúttal is kiváló volt, mégsem volt rám olyan hatással, mint az október 9-i előadáson. A színpadi mozgása sokkal magabiztosabbnak tűnt, ám hangilag kicsi visszaesést tapasztaltam – már, ami az én szempontjaimat illeti. A múltkor nagyon tetszett, ahogyan a hangjával játszott, s habár ez most is megvolt, gyakran éreztem a hangján az operettes stílust, amit viszont nem szeretek…
Dzsonitól is tartottam, hogyan fog tetszeni Lucheni szerepében, de amennyire fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, olyan meggyőző alakítást láttam tőle. Árpihoz (szerintem) nem illik a szerep, míg Dzsonihoz abszolút, mégis Száraz Tomi játéka számomra az igazi…
Zoli szintén a kedvenceim közé tartozik, de nekem biztosan nem jutott volna az eszembe, hogy Ferencz József császárt vele játszassam. Meglehet, hogy ez az érzés azért alakult ki bennem, mert a színre vitt darabok többségében vidám, kedves figurát jelenít meg (pl. Schikaneder, Pfeiffer, Zuboly). Mercutio szerepe esetleg kivétel lehet, bár, Rómeó barátjaként is inkább egy életvidám, öntörvényű, minden szabályt áthágó fiatalembert jelenít meg, akin valamiféle komolyság is csak akkor vélhető felfedezni, amikor halálos sebet kap… Azt azonban el kell ismernem, hogy bár, Ádámot is nagyon tehetségesnek tartom, Zoli színészi játékával színesebben és érzékletesebben formázza meg az adott karaktert! :)
Attilával kapcsolatban, hmmm, nem sok mindent tudok írni. Kedvelem őt, tényleg kedvelem, de… Számomra minden tekintetben – színészileg és hangilag is – Szabó Dávid a tökéletes Rudolf. Egy dologra azonban felfigyeltem, amiben nagyon aranyos volt, mégpedig a kávéházi jelenetben! Ül az egyik asztalnál, s miközben kártyázik és kávézgat a legkülönbözőbb arcokat és grimaszokat vágja! Nagyon jópofa volt! :)
Molnár Piroska Zsófia főhercegnője más volt, mint amit Verocskától láttam, de nagyon tetszett. Piroska színészi alakítása kifogástalan, ahogyan mindig is az, míg ha kukacoskodni akarok, akkor ezúttal akadt egy-egy hang, amely nem feltétlenül volt a helyén…
Silló István karmestert szeretném még megemlíteni! Örülök, amikor ő vezényel, mert ha jó a közönség, az ő dirigálása alatt kellőképpen ünnepelhetjük kedvenceinket egy-egy jól sikerült dal és jelenet után! :)
A kezdeti Szilveszter-hiány okozta csalódás az előadás végére némileg tompult, de hogy még így is jó adag tüske maradt bennünk a színház mentalitását illetően, bizonyítja, hogy hazafelé több szó esett másról, mint a látott előadásról…
Az előadás végén a színház belső előcsarnokában Szinetár Dóri és Bereczki Zoli dedikálta karácsonyi duett lemezét. Mi ugyan nem álltunk be a dedikálók sorába, de megvártuk őket, hogy legalább egy-két pillanatra közelebbről is lássuk őket, mint a színpad! Természetesen, nagyon helyesek és aranyosak voltak! Cili vidáman meg is jegyezte, hogy „Dóri milyen pici Zoli mellett”! Nos, inkább Zoli nagyon magas! – reagáltam rá, s ezzel gondolatban búcsút is vettünk tőlük és elindultunk hazafelé…
