A színházba 14 óra körül indultunk el – a kinézett vonat 15 perc alatt futott be velünk a Nyugatiba… Éles, hideg szél fújt, de hősiesen ellenállva a cudar időjárásnak, izgatottan és várakozással telve masíroztunk a Wesselényi utcán újévünk első báljára!...
A lehető legjobbkor érkeztünk a helyszínre, belépve a színház előterébe, csak csatlakoznunk kellett a hömpölygő áradathoz, s egy-két perc múlva „át is estünk” a jegyellenőrzésen. Mindeközben nyugtázó pillantást vetettünk a szereposztó táblára, miszerint érdembeli változással nem kell számolnunk! :)
Leadva a kabátokat a ruhatárban, elintézve a sürgős ügyeket, újfent izgalommal foglaltuk el helyünket a földszint 5. sorának bal oldalán. A már jól bevált helyekben ezúttal sem csalódtunk – tökéletes rálátásunk volt mindenkire és minden lényeges momentumra a színpadon! :)
Végigtekintve a közönségen, alig fedeztünk fel ismerős arcokat – megállapításunk szerint, sokan voltak „első bálozók”, amit később a visszafogott közönségreakció is igazolni látszott!
A „szívből jövő üdvözlés” hangjainak elhangzásánál már csak a Vámpírok bálja dallamainak felcsendülését vártuk jobban, hogy azután teljes egészében átadhassuk magunkat a szavakkal nehezen elmondható élménynek, amelynek két éve mondhatjuk magunkat szerencsés részeseinek! :)
A „báli időszak” általunk megnézni kívánt előadásainak kiválasztásánál két fő szempontot vettünk figyelembe – az egyik a Krolock grófokat, a másik a Herberteket játszó színészek személye volt. Legnagyobb örömünkre a két szempont két előadás esetében megvalósulni látszott! A ma délutáni előadást már jóérzéssel nyugtázhatjuk, merthogy Bot Gabit (von Krolock) és Posta Victort (Herbert) láthattuk; s csak reméljük, hogy a 10-én este sorra kerülő záró előadáson Egyházi Géza (von Krolock) és Pirgel Dávid (Herbert) játékát tekinthetjük meg az említett szerepkörökben! :)
No, ha már két nevet megemlítettem a történet szereplői közül, akkor írnék is róluk néhány gondolatot. Ahogyan azt már fentebb említettem, bálozásunk időpontjának egyik fontos meghatározója Bot Gabi vámpírgrófként történő szereplése volt. Tavaly nyári bemutatkozásával azonnal elnyerte a rajongók szimpátiáját (így természetesen, a mienkét is! :)), s méltó követőjeként/váltójaként emlegették az első számú Krolock grófnak, Egyházi Gézának. Én a magam nevében elmondhatom, hogy számomra e tekintetben abszolút elhanyagolható a két művész közti különbség, hisz’ mindkettőjüket élmény hallgatni, mert csodaszép hangjuk van; mindkettőjük színészi játéka tökéletes és a figura megformálása hiteles; s nem utolsó sorban, mindkettőjük prózai beszéde és szövegkiejtése kristálytiszta és érthető, ami szintén elengedhetetlenül fontos számomra a teljes színházi élményhez – nem beszélve arról, ha mindezen kritériumokat az adott szerep meg is kívánja! :) Gábor ezúttal is magával ragadó volt – szép és vonzó külső, megnyerő színészi játék! :) Ám azonban, és ezt semmiképpen sem „kukacoskodási” céllal írom meg, hisz’ mit sem akarnám csorbítani ezzel Gábor ma délutáni nagyszerű szereplését; pusztán csak megemlítem, hogy az „Isten meghalt” c. dalban történt némi szövegtévesztés, de mindez szerintem, kizárólag csak a dalt nagyon jól ismerők számára tűnt fel! Még talán maga Gábor sem volt tudatában annak, hogy rossz refrénnel énekli a dalt, annyira magabiztosan adta elő!?
A Herbertet (Krolock gróf fiát) alakító Posta Victor a másik lényeges szempont volt az előadás időpontjának kiválasztásánál. A Svájcban zenei tanulmányokat folytató és dolgozó színészt ugyancsak a Vámpírok bálja kapcsán ismertük meg, de azóta már más darabokban is megtapasztalhattuk tehetséges színészi játékát – pl. Fantomként Az Operaház Fantomjában, vagy Fáraóként a Józsefben! (Ugyancsak) szerény megállapításom, hogy még ha a darab indulásakor kereste is önmagát e meleg vámpír megformálásában, mára már tökéletesre „csiszolta” a figurát, amelyet igazán mókásan és helyesen ad elő! :)
Az Alfrédet megformáló Mihálka Gyuri ugyancsak a kedvenceink közé tartozik. Azt gondolom, sokan vagyunk azon a véleményen – pláne, amikor színpadon látjuk őt –, hogy egyszerűen nem lehet őt nem szeretni! J Vele is e darabban találkoztunk először, de azon nyomban a szívünkbe zártuk az ugyancsak tehetséges színészi játékával és fantasztikus hangjával! Szavaimat mi sem bizonyítja jobban, minthogy a bal oldal első sorából egy (törzs)rajongó nagyon helyes kis virágcsokrocskát dobott fel Gyurinak a színpadra! :)
Kovács Nikolett alakította Sarah-t. Én kedvelem Lottit, még ha egyet kell is értsek azokkal a kritikai észrevételekkel, hogy nem mindig énekel magabiztosan – leginkább a magas hangoknál figyelhető meg mindez. Nos, ettől függetlenül azért kedvelem őt, mert sokkal élettelibben játssza el az adott karaktert, mint pl. Zsaki!
Debreczeni Mártát is azonnal a szívünkbe zártuk Magda megformálójaként – vele a nyári szériában találkozhattunk először. Szép és kedves színésznő magabiztos, erős hanggal, akit azóta már más produkcióban is láthattunk-hallhattunk. Talán a „téli báli szezon” második előadása még „nem járatta be” annyira Márta hangszálait, ezért érezhettünk egy-két nem tiszta hangot az éneklésében, de miután pontosan tudjuk, mire képes, ez nem különösebben befolyásolta az általa nyújtott teljesítmény élvezeti értékét! :)
A Koukol-t játszó Farkas Gábor Gabrielre alig akartunk ráismerni. Eleinte azt gondoltuk, nem is ő rejtőzik a púpos figura jelmeze alatt/mögött, de idővel rá kellett döbbennünk, hogy mégiscsak őt látjuk. Mintha a sminkje/maszkja lett volna más, mint amit megszoktunk, ezért volt e zavartság!? :)
A táncosokat illetően is csak csupa jót és szépet tudok írni. Rendszerint magával ragadó a produkciójuk – lenyűgöz a látványuk! Úgy gondolom, a „nagyok” (Tihanyi Ákos, Baranya Dávid, Rákász Dani) szerepét átvevő Túri Lajos, Nagy Tibor, Fekete Zoltán mára már abszolút „felnőttek a feladathoz”, s tökéletesen prezentálják a sokszor közel sem könnyű táncmutatványokat! Taródi Szilvi, aki a táncjelenetekben Sarah-t formálja meg, az első előadás óta a társulat tagja. Nem tudom biztosan, de szerintem, az eddigi összes előadáson (de az holtbiztos :), hogy az előadások többségén) ő táncolt, s amelyeket szerencsénk volt látni is, rendszerint megállapítottuk, hogy Szilvi mindig mosolyog, pedig hol ide, hol oda „húzzák-vonják, dobálják, rángatják” őt a koreográfia szerint! Jó érzés látni rajta, hogy élvezi, amit csinál – lehet bár rossz napja, ebből mi nézők az égvilágon semmit sem érzünk meg, annyira beleadóan és maximálisan a munkára koncentrálva varázsol el bennünket kedves és mosolygós lényével! :)
Az előadás rendben lezajlott, bár, néha úgy éreztük, hogy levezényelésileg kissé sietősre lett véve a figura, ami általában Köteles Géza karmesterre a legritkábban jellemző (ha egyáltalán volt ilyen). Ez talán, a délutáni előadást követő esti előadás miatt történt így, de meglehet, hogy a nem éppen aktív közönség miatt döntött a pergősebb dirigálás mellett. Nagyon érezhető volt a sok-sok első bálozó jelenléte, akik a lelkesedés terén is meglehetősen szegényes aktivitást mutattak. Szerény megállapításom szerint, mi, törzsnézők és rajongók adtunk csak igazán hangot elégedettségünknek a látott előadást illetően, és mi köszöntük meg állótapsunkkal a kiváló művészek nagyszerű alakítását! :)
2010. január 3. 15.00
Krolock: Bot Gábor
Sarah: Kovács Nikolett
Alfred: Mihálka György
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Debreczeni Márta
Rebecca: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Posta Victor
Nm I: Szentirmai Zsolt
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Túri Lajos Fehér vámpír: Nagy Tibor
