Délelőtt olvasgattam a fórumon a Vámpírok bálja 6-i előadásának, illetve az azutáni partynak az élménybeszámolóit, nézegettem az ezekről készült fotókat, s picit fájt a szívem, hogy nem lehettünk ott, de vigasztalt a tudat, hogy este vár ránk egy minden valószínűség szerint hasonlóan fergeteges szezonzáró előadás, amelyen bizonyára ismét felejthetetlen élményben lesz részünk! Már ebédelni is alig bírtam, annyira izgatott voltam, hogy időben megérkezzünk a színházba, és komolyabb szereplőváltoztatással se kelljen szembesüljünk! :)
Belépve a színház kapuján, épp a táskámból igyekeztem előkotorni a jegyeket, amikor rápillantva a szereposztó táblára azt hittem nem jól látok!? Néhány karakter neve mellett nem a „megszokott” vagy „lehetséges” színész nevét olvastam, ugyanis az előzeteshez képest teljesen „felbolydult” a színlap! No, de ami lényeges, hogy ezúttal nagyon megörültem e változásoknak, mert az eddigi szerepekben megszokott színészeket egy teljesen új szerepet alakítva, illetve a darab futása óta ritkábban játszott figura bőrébe bújva láthattuk viszont! Ez az „átrendezés” számomra megalapozta a téli szezon utolsó előadásának hangulatát, érdekességét és egyben különlegességét is! Arra egyelőre csak részben derült fény, hogy mi okozta ezeket a szerepcseréket, de nekem maximálisan bejött a Produkció elgondolása! :)
Mielőtt rátérnék a konkrétumokra, néhány szót a közönségről. Ezúttal is nagyon sok első bálozó foglalt helyet a nézők soraiban, míg ismerős arcot a szokásosnál kevesebbet fedeztünk fel. Gondoltam, sebaj, nincs mitől tartanom, mert biztos tuti tombolás lesz! Hát, Krolock gróf első megjelenéséig nagyon szolid, visszafogott tapsokat hallhattunk – meg is ijedtem kissé, hogy ezúttal is „vérszegény” közönség gyűlt össze?! Nem így az Isten meghalt c. dal elhangzása után, mert bár a megérdemelt tapsvihar ekkor is kissé megkésve érkezett, de elsőként összecsapva a tenyeremet a kedves közönség is azonnal követte a példámat. Mindez a másodperc töredéke alatt zajlott le, de komolyan nem értettem, hol késik az őrjöngés, hiszen a dal előadása fantasztikus volt…és különben is! Ejnye, már no!!! :) Ezután azonban megtört a varázs, s a közönség végre nem fogta vissza magát! :) Úgy vélem, a kezdeti „rozsdásodás” feloldása után többé nem lehetett panasz a publikumra! :)
A fellépő művészek mindegyikén a jókedv volt érezhető, jó érzés volt látni a mosolyt az arcukon, s azt a lelkesedést, amellyel szórakoztatni kívántak bennünket! :)
Géza von Krolock gróf tökéletes volt, mint mindig – gondolom, ezzel különösebb újdonságot nem mondtam!? A hangja hihetetlen, a színészi játéka lenyűgöző! Bármit is írnék róla, csak ismételném önmagam! Boldog vagyok, hogy a két évvel ezelőtti álmatlanságomnak köszönhetően tudomást szereztem róla, ahogyan a musicalről is! :) Azt pedig csak utólag tudtam meg, hogy Géza szombaton és ma is duplázott, ami előtt le a kalappal, mert mindez mit sem látszódott és érződött fantasztikus szereplésén! :) A tapsrendnél az egyik kedves rajongó-néző feldobott neki valami kis plüssállatkát – utólag a fórumról tudtam meg, hogy egy fekete-vörös kisördög volt! :)
Zsaki Sarah-ként ugyancsak maximálisan hozta a tőle megszokott jó szereplést. A hangja, mint mindig, most is abszolút rendben volt, s mintha az előadása is még játékosabb lett volna! :)
Az első szereplőváltozás Alfréd megszemélyesítőjének személyében történt, ugyanis Pásztor Ádám helyett Héger Tibi asszisztált az élőhalottakat kutató Professzor mellett. Tibit kedvelem, s még ha számomra nem is ő a legkedvesebb Alfréd, elismerem a hazai és a külföldi sikereit. A hangjával sosem volt gondom, de a színészi játékával nem voltam kibékülve. Nem gondolnám, hogy valaha is olvasta volna a véleményemet, de az tény, hogy ma este nagyon élt a színpadon! Aranyosan hozott egy-egy jelenetet, élveztem a játékát! :)
Jegercsik Csaba, mint Professzor ugyancsak tündéri és megunhatatlan. Ezúttal ugyan nem volt részünk a „kötelező szövegen” felüli sziporkákban közte és pl. Alfréd között, az azonban mindenképpen említésre méltó jelenet, hogy reggelire mit szolgált fel Koukol!? A már jól ismert zsúrkocsin csupa újdonság volt elhelyezve – egy váza virággal, egy pohár koktél, illetve egy szép méretes jégcsapretek! Amikor Alfréd letette a tálcát a Professzor elé, ő megkapta a már jól ismert kétes színű és állagú valamit, míg a Professzor a jégcsapretket választotta magának, amelybe jóízűen bele is harapott! Később a vérvörös koktélból is kortyolni készült, de ez végül elmaradt…nem is értem miért?! Csaba azonban még megtoldotta e jelenetet egy apró humorral, amikor is elhagyva a helyszínt (azaz a szobát) felkapta a zsúrkocsiról a retket és magával vitte! Mondanom sem kell, volt derültség a nézők soraiban! Végtelenül helyes ötlet volt így „felturbózni” a téli évad utolsó kastélybeli reggelijét! :)
A másik változásnak – Chagal alakítóját illetően - kimondhatatlanul örültem, miszerint Pavletits Béla helyett Bot Gabi játszotta a fogadóst. Félreértés ne essék, semmi bajom Bélával, sőt… Kezdetben e szerepet Béla és Gabi felváltva játszották, s miután ekkor még nem igazán ismertük egyikőjüket sem, mindössze csak azt állapítottuk meg, hogy Béla játéka jobban tetszik nekünk, mint Gabié. Azután persze, amikor Gabi fővámpír grófként (is) bemutatkozott, s rádöbbentünk, hogy ő is mennyire jó és a hangja is imádnivaló, fokozott érdeklődéssel figyeltük a szerepléseit. No, szóval ezért találtam izgalmasnak és érdekesnek ezt a megoldást, s a fentiek ismeretében, ezért is voltam nagyon kíváncsi, hogy így közel két év távlatában, miként vélekedek majd róla Chagalként. Az igazsághoz hozzá kell tennem, hogy nem feltétlenül tudok elfogulatlanul nyilatkozni Gabiról, hiszen amióta jobban megismertük őt, mind színészileg, mind emberileg nagyon szimpatikus lett a számunkra. Talán ezért is tetszett most jobban, ahogyan a fogadóst megformálta, mint a darab indulásának kezdetén! Az elmúlt előadások során Béla szépen felépítette a figurát, belecsempészett a karakterébe egy-egy sajátosságot, s ha Gabi ezek közül most egyet-kettőt át is vett, nagyon örültem, hogy azért mégiscsak „botgabis”-ra sikeredett az alakítása! J Ha azonban egy apró kritikai észrevétellel élhetnék, mindössze azt jegyezném meg, hogy mintha egy icipicit túljátszotta volna a szerepet, ám azonban ha úgy nézem, végül is, azt is még azon a bizonyos határon belül tette. :)
Sári Évi, mint Magda; Csóka Vasass Kinga, mint Rebecca; illetve Gabriel, mint Koukol – mindegyikőjük tökéletes alakítást nyújtott. Koukolnál kissé hiányoltunk egy-egy új „beszólást”, ezért már azt is örömmel vettük, amikor a zsúrkocsit kitolva megjegyezte, hogy „hm, ezt sem ették meg!”! :)
A harmadik változás Herbert személyében történt, miszerint Dávid helyett Victor lépett színpadra. Hát, Victort sem hinném, hogy olvasgatná a beszámolóimat, de amit ma este produkált, az valami csúcs volt! Amit e szerepből ki lehetett hozni, azt maximálisan kihozta! Hihetetlen alakítást láthattunk tőle! :) Ami pedig Dávidot illeti, a fórumbeli hírek szerint, megfázott, ráadásul a 11-iki Szentivánéji álom első felvonása közben le kellett cserélni, mert „részleges izomrost szakadás van a combjában”, amivel akár hetekig is elbajlódhat!? :( Ezúton is mielőbbi gyógyulást és felépülést kívánunk neki! :)
Végül, de nem utolsósorban, a negyedik változás a Nightmare személyében történt, ugyanis Gabi helyett (aki ugyebár ezúttal Chagal volt) Mihálka Gyuri csalogatott az éj hangjával. Gondolom, semmi különöset nem mondok azzal, ha azt írom, hogy eszméletlenül jól szólt! Igazából nem is nagyon értem, hogy amikor nem játszik Alfrédot, akkor miért is nem látjuk-halljuk őt ott fenn?! :) A másik Nightmare Szentirmai Zsolt volt (Hetei Bakó Szabolcsot az előadás végén, az erkélyen állva láttuk – onnan éltette kollegáit tapsával :))! :)
A földszinti nézők között Vágó Bernadettet véltük felfedezni, míg az erkélyen Sasvári Sándort láttuk! Konkrét összefüggés nincs Sasi és a most következő gondolat között, mégis érdekes, hogy a fórumot olvasva, másokban is felmerült a kívánalom, amire én már oly nagyon régóta vágyom, nevezetesen, hogy a „Gézát Fantomnak!” felkiáltás értő fülekre találjon! Fantasztikus lenne Gézát valamikor Fantomként (is) viszontlátni a színpadon! :)
A szünetben észleltük, hogy az első sor közepére gyönyörű virágcsokrokkal a kezében ült vissza egy néző. Találgattuk, vajon, kinek/kiknek készül majd átadni? Kíváncsiságunkra az előadás végén a tapsrendnél azonnal megkaptuk a választ, miszerint a rajongó a darab főbb hölgyszereplőinek – Zsakinak, Évinek, Kingának és Szilvinek – kedveskedett egy-egy szép csokorral! :)
Az egyik kedves fórumozó hallotta az „Ez volt életem eddigi legszebb rémálma!” mondatot az egyik előadás után, s miután maga is így vélekedett, megosztotta velünk. Nekem is megtetszett a mondat, mert én magam is így éreztem, ezért szívből kívánom, hogy még sok ilyen csodás báli előadásban legyen részünk! :)
2010. január 10. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Héger Tibor
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Bot Gábor
Magda: Sári Éva
Rebecca: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Posta Victor
Nm I: Mihálka György
Nm II: Szentirmai Zsolt
Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Túri Lajos Fehér vámpír: Nagy Tibor