A délutáni programunk a Gyerekektől karácsonyra kapott színházlátogatás volt, azaz az Ezeregyév című történelmi tánc-show az ExperiDance előadásában a Nemzeti Táncszínházban. Ismeretlen volt számunkra ez a színház, legalábbis ebben a formájában, merthogy jó pár évvel ezelőtt a Várszínház működött itt, de – utánanéztem – 2001 decemberétől a magyar táncművészet „otthona” lett ez a csodaszép épület. Sajnos, az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ugyanis szakadó hóban kellett megközelítenünk a helyszínt, ezért csak „futó pillantást vethettünk e pompás otthonra” ( :-) )! Amúgy nagyon könnyen és kényelmesen jutottunk el a 9-es, majd a Deák térről a 16-os autóbusszal a színházba. Segítségünkre voltak a szintén odaigyekvő emberek is!...
Az épületbe lépve nagyon kedves hölgyek fogadtak bennünket, akik készséggel tájékoztattak a ruhatár, a büfé és a mosdó hollétéről. A cudar időjárás miatti (túl) korai érkezésünk azt eredményezte, hogy a ruhatár igénybevételéig a színház Kerengő Galériájában Láng-Miticzky Katalin textil- és képzőművész munkáit nézegethettük meg. Nagyon szép és érdekes alkotások, melyeken a különböző textilfajták és anyagok, valamint a szivárvány színeinek kölcsönös harmóniáját láthatjuk és érezhetjük viszont…
Elfoglalva helyünket a nézőtéren, örömmel nyugtáztuk tökéletes rálátásunkat a színpadra – kíváncsian vártuk a produkciót. „Idekerülésünk” rövid története annyi, hogy Cili látott egy műsort a TV-ben, amelyben Román Sándor, az ExperiDance egyik alapítója beszélt a társulatról. Az itt bemutatott műsorrészlet nagyon megtetszett Cilinek, ennek kellőképpen hangot is adott, s a Gyerekek utánanézve a dolgoknak megajándékoztak minket egy-egy belépőjeggyel. A választás a ma délutáni Ezeregyév című produkcióra esett, amely a magyar történelmet dolgozza fel a honfoglalástól napjainkig. A prológusban a Teremtő, angyalai segítségével, megalkotja az első emberpárost, Ádámot és Évát. Lucifer pedig ördögeivel azonnal akcióba lép, hogy a szabadság és a tudás ígéretével az első pillanattól kísértésbe ejtse, rosszra csábítsa esendő hőseinket. Végigkísérhetjük őket a magyar történelem nagy fordulópontjain, a honfoglalástól az államalapításon keresztül Mátyás király reneszánsz udvaráig. A szünet után pedig tovább, a kuruc korszakon és az 1848-as forradalmon és szabadságharcon keresztül eljutunk egészen a szörnyű és csodás XX. századig. Ha egyeseknek túlságosan is vonzónak tűnt eddig Lucifer vagány vadsága és az ördöglányok csúfondáros csalogatása, most meggyőződhetnek arról, hogy a gonosz erők csak vért és könnyeket hoznak. Elcsigázott emberpárosunknak végül a Teremtő súgja meg a titkot, ő ad erőt, hogy továbbmenjenek az úton és „tovább vezessék az angyali és ördögi csapatokat, amelyek harca valahol mindenkiben ott kavarog…”.
Az előadás két részből áll, azon belül is jelenetekből:
Első rész
Prológus
Sámántánc
Honfoglalás
Kereszténység
Államalapítás
Versenyfutás a trónért
Reneszánsz
Második rész
A félhold árnyékában
Kuruc kor
1848-as forradalom és szabadságharc
A nagy „menetelések”
Élet a II. háború után
Epilógus
A jelenetek többségében felismerni véltem a bemutatandó történelmi állomás ismérveit, s értelmezni tudtam a tánccal – még pontosabban a magyar néptánc lépéseivel – kifejezett mondanivalót, amelyben persze, a stílusos jelmez és kellék/ek is nagyban segített/ek. Akadt azonban egy-egy részlet, még pontosabban annak zenei stílusa, amelyet furcsállottam, éppen ezért nem is értettem, hogyan is függ össze a bemutatott eseménnyel. Összességében tetszett a produkció, mindvégig élveztem az előadást. Talán egyetlen kritikai észrevételt említenék meg, amely laikusként hozzá nem értésemnek is betudható, miszerint kicsit egyhangúnak véltem a különböző jelenetekben egymáshoz nagyon hasonló mozdulatsort. Úgy éreztem egy-egy jelenet láttán, mintha visszaköszönne egy már látott koreográfia, csak éppen az előadott táncművész/ek van/nak más jelmezben!? Meglehet, hogy e tekintetben létezik valamiféle véges szám a magyar néptánc lépéskombinációinak felépítésében, mégis – és ismét kihangsúlyozom hozzá nem értésemet – kerültem volna a hasonló lépéssorok előfordulását egy-egy jelenetben…
A táncművészek előtt azonban maximálisan le a kalappal – és ezt nem feltétlenül csak a teljesítményükre értem, hanem arra az erőre, örömre és beleadásra, amely felőlük sugárzott a nézőtérre. Jó érzés volt látni a mosolyt az arcukon, mely azt éreztette velem, hogy ők is ugyanúgy élvezik a munkát a színpadon, ahogyan mi a szórakozást a nézőtéren! :)
Ők név szerint a következők:
Szereposztás:
A teremtő: Patonai Norbert
Lucifer: Falvai Miklós
Ádám: Péli Róbert
Éva: Morvai Veronika
Angyalok:
Dénes Nándor, Görög Zoltán, Horváth Mónika, Sátori Júlia, Zsombori Miklós
Ördögök:
Bistei Judit, Kiss Levente, Nádas Judit, Pintér Ágota Lotti, Újszászi András
Továbbá:
Cseke Ágnes, Deák Vince, Holman Enikő, Klausz Bernadett, Patonai Zsolt, Petrovics Petra, Reszneki Domán, Varga Zsuzsanna, Varga Attila, Vajda Nikoletta, Vass Judit, Zsombori Miklós
