Március végén még nagyon távolinak tűnt június 21., a Madách Színház legújabb musicalprodukciójának, a Mary Poppinsnak a megtekintése. Terveztük megnézni Cilivel, de az igazi ráhatás Andreától jött.
No hát, elérkezett a mai nap. Cilivel délután 1/2 6-kor taliztunk a pakonyi vonaton, ami szerencsére, időben jött. Andreával a színház felé vezető zebrán találkoztunk össze, ugyanis a Wesselényi utca azon részén meglátott egy teázót, és javasolta, hogy üljünk be beszélgetni egy kicsit. A Darjeeling Teahouse & Cafe nagyon kellemes helynek bizonyult. A nagy hőségben sem forró teát, sem kávét nem kívántunk, de egy csábító-hűsítő jeges Mentás lime ital annál jobban esett! Egészségünkre! Ezúton is köszi Andika a meghívást! :)
Nem sokkal 7 óra előtt átsétáltunk a színházba. Az egészségügyi percek után beültünk a helyünkre.
Mary Poppins valahogy kimaradt a gyerekkoromból - a szigorú, ám igazságos, de legfőképpen mágikus erejű nevelőnő történetével inkább már csak felnőtt koromban találkoztam, de akkor is film formájában, mint könnyed, vasárnap délutáni szórakozás. A musicallel sem volt másként.
A történet szerint a Banks család Cseresznyefa utcai otthonában a kis Michael és Jane nagyon elhagyatottnak érzi magát, mivel szüleik nagyon kevés időt töltenek velük. Hat dada szökött meg a két gyerek mellől. Egy nap - a legnagyobb zűrzavar közepette - a keleti széllel megérkezik Mary Poppins, a legújabb nevelőnő. Táskája azonnal lenyűgözi a gyerekeket, hiszen szinte feneketlen, annyi varázslat lapul benne. Mary Poppins igazán tudja, hogy kell szorgalomra nevelni és vidámabbá tenni a gyerekek életét.
A sok varázslatos kaland után azonban, amilyen rejtélyes módon érkezett a keleti széllel, olyan titokzatosan vett búcsút a Banks gyerekektől. Jane és Michael azonban soha nem hitték, hogy örökre távozott. S igazuk lett. Egy nap Mary Poppins visszatért, s vele visszatért minden, ami személyét körülveszi. A Cseresznyefa utcai ház újból titokzatos események színhelye lett, és a gyerekek hétköznapjai ismét megteltek a tündérmesék varázslatával. S ez így tartott volna mindaddig, míg Mary Poppins nyaklánca el nem szakad. Akkor - ahogy megjósolta - távoznia kell.
Nagyon örültem a szereposztásnak - legfőképpen Oroszlán Szonjának, Csonka Andrásnak, Szervét Tibornak és Koós Rékának.
Oroszlán Szonja (Mary Poppins) hangi adottságairól volt fogalmam, de musicalban még nem láttam, nem hallottam. Színészi játékát mindig is szerettem - legyen szó filmről, vagy színházi darabról. Kifejezetten jól állt neki, és hiteles volt a szigorú nevelőnői szerepben! Nagyon tetszett! :)
Csonka András (Berti) tehetségéről már volt alkalmam megbizonyosodni, mégis elképesztő, hogy milyen ügyességgel és könnyedséggel énekelte és táncolta végig a darabot! Nagyon élveztem a játékát! :)
Szervét Tibort (George Banks) most láttam először színpadon, pedig a Valami Amerika óta nagyon kedvelem őt. Bár, mogorva és szigorú a kizárólag csak a munkájának élő, mindenféle érzelmességet kerülő családfő szerepe, Mary Poppins számára is szolgál tanulsággal. Koós Rékát, amióta a MP-oknak köszönhetően közelebbről is megismerhettem, mindig nagyon szívesen látom és hallgatom őt - tökéletesen alakította az aggodó édesanya, a szerető feleség szerepét. :)
Ami azonban még a történetnél és a szereplőknél is jobban lenyűgözött, az a díszlet. Rózsa István elképesztően ötletes megoldásokkal csinált egyiket a másikból, illetve másikat az egyikből. Szó szerint meseszerű volt a látvány. Mintha egy csodás színekkel festett mesekönyvben lapozgattunk volna. Láthattuk a Cseresznyefa utcában álló házat teljes nagyságában kívülről és belülről (a nappalit, a gyerekszobát és a konyhát), majd a következő pillanatban már a házak tetején sétálgattunk a kémények között. Emellett megjelent egy park a benne "élő" különleges szobrokkal és érdekes emberekkel, valamint pár perc erejéig bepillanthatunk a bank komor és zord világába is.
Amint azt már a szösszenetem elején írtam, ez a darab gyermekkort idéző, felhőtlen esti szórakozást nyújtott a kedves, helyes és aranyos történetével és szereplőivel. :)
Andreától a villamosmegállóban búcsúztunk el - ő ment Buda felé, mi pedig, a Nyugati pu. felé. Nagyon szerencsések voltunk, mert elértük a 22:18-as vonatot, így "pikk-pakk" :) otthon voltunk! :)
