Cilivel a megbeszéltek szerint a Corvin sétány metrómegállónál találkoztunk. Ő otthonról jött, én a munkából. Okos ötlet volt tőlem, hogy a Neten utánanéztem, hol is van pontosan a Katona József Színház "Kamrája", mert a Ferenciek terén olyan felfordulás van a felújítás miatt, hogy kész művészet lett volna a helyszínen megkeresni! A testi épségünkről már nem is beszélve, ugyanis minden tiszta hepehupa, így a gyalogos közlekedés igencsak komoly odafigyelést kívánt az októberi szürkületben!
No, de mint már említettem, a Neten ügyesen utánanéztem a pontos koordinátáknak, így az aluljáróból feljőve a felszínre, betájoltuk magunkat, majd átbukdácsolva a felújítási akadályokon, épségben megérkeztünk a Kamra bejáratához. Korán érkeztünk, így még nem engedtek be bennünket, de a kellemesen tavaszias időben beszélgetéssel múlattuk az időt. Épp nagy mesélésben voltam, amikor mindössze csak annyit érzékeltem a külvilágból, hogy egy fiatalember a kerékpárját tolva, szép komótosan elhalad mellettünk a színház irányába. Cili felderült tekintete lett azonnal gyanús számomra, s a másodperc töredéke alatt eszméltem, hogy meg kell fordulnom az imént elhaladt fiatalember után... Nos, ő nem volt más, mint a ma esti darab szereplői közül az egyik nagy kedvencünk, Nagy Ervin. Igazán követendő példa, hogy Ervin ilyen sportosan és környezet kímélően érkezett a munkába! :)
A jegyellenőrzést követően még egy kicsit várnunk kellett a terem bejárata előtt. Mindeközben nagyon fontos megállapítást tettem a téren, hogy a Kamra jellegében és hangulatában is hasonlít az "apaszínházra". :) Ekkor ismét ismerős hangra és arcra figyeltünk fel Lakatos Márk stylist személyében. :)
Elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. Kis színházterem lévén, valamint a nézőtér lépcsőzetes elhelyezkedéséből adódóan, tökéletes rálátásunk volt a színpadra, ami a kis terem méreteihez képest, nekem nagynak tűnt...
Nagy Ervin mellett Tasnádi Bence (fő)szereplése késztetett bennünket a Marius von Mayenburg művéből színpadra állított Mártírok című előadás megtekintésére. Májusban még azt írtam, hogy témáját tekintve hangolódnunk kell erre a darabra, de örömmel mondhatom, hogy a darab komolysága ellenére nem volt olyan letargikus és depressziós, mint azt gondoltam, köszönhetően az olykor kínos és drámai helyzeteket oldó humoros reakcióknak, visszakérdezéseknek és beszólásoknak.
Marius von Mayenburg kortárs drámaíró. 1972-ben született Münchenben. Német irodalmat hallgatott a müncheni egyetemen, majd 1992-ben Berlinbe költözött, ahol a Művészeti Főiskolán drámaírást tanult. Darabjainak ősbemutatója többnyire saját színházában, gyakran saját rendezésében valósul meg, emellett azonban az egyik legtöbbet játszott német szerző világszerte.
A történet két fő(bb)szereplője Benjamin tanuló (Tasnádi Bence) és Roth tanárnő (Ónodi Eszter) - előbbi mártírnak indul, utóbbi mártírrá lesz. Nem tudjuk meg mi okból, de Benjamin szenvedélye a Biblia. Az anyja azt gyanítja drogos, de Benjamin vallási fanatikussá vált. Ha az események alakulását nézzük, sok különbség nincs, hiszen, itt is rabja lesz valaminek, ami nem igazán viszi őt jó irányba. Egyre csak a Bibliát olvassa, és minden őt ért sérelemre és támadásra annak tanításaival válaszol - édesanyja, iskolatársai és tanárnője ellen fordítva azt. Tetszése szerint alkalmazza az írás szavait, melyet képtelen összefüggéseiben látni és értelmezni. Megtagadja az iskolai úszás oktatáson való részvételt a női nem bikinis látványa miatt; felháborítja a segédeszközökkel tartandó szexuális felvilágosítás, mely szerinte az kizárólag a testiség kéjcélú alkalmazását szolgálja; eltaszítja magától csinos iskolatársnőjét, Lydiát (Pálmai Anna), akinek bája és érintése erősen hat az érzelmeire; visszautasítja Menrath lelkész hittan tábori ajánlatát, mely szerinte, köszönő viszonyban sincs a Biblia tanaival... Benjamin egyáltalán nem mondható népszerű diáknak az iskolában, nincs is egyetlen barátja sem. Ugyanígy van ezzel a testi hibája miatt kirekesztett Georg (Dankó István) is, ezért sorstársra talál Benjaminban, aki elhiteti Georg-gal, ha elég erős a hite, megnőhet a lába akkorára, mint a másik. Idővel azonban, Benjamint egyre erősebben ragadja magával az örvény... Az események kontrollálhatatlanná válnak... Egyre ijesztőbben viselkedik, egyre vakmerőbb tettekre szánja el magát, amelyekre könnyen ráveszi Georgot is, aki szinte már isteníti őt... A történések során egyértelművé válik, hogy Benjaminnak pszichés segítségre lenne szüksége, de míg édesanya (Kiss Eszter) a tantestületre hárítja fia problémájának megoldását, Dörflinger tanárúr (Nagy Ervin) nemtörődöm, laza stílusával elvicceli a drámai helyzeteket, Baltzer igazgató (Takátsy Péter) konfliktuskerülő, aranyközépút választásával igyekszik kibújni a felelősség alól, Menrath lelkész (Elek Ferenc) isteni megértéssel kerüli el a véleménynyilvánítást. Egyedül Roth tanárnő próbálja meg a saját fegyverével legyőzni Benjamint, és veti bele magát a Biblia tanulmányozásába, hogy megértse a tizenhat éves fiú fájdalmát és keserűségét. Miközben minden tudásával azon van, hogy segítsen a fiún, Benjamin egy alkalommal az arcába vágja, hogy zsidó, majd amikor legnagyobb meglepetésére, nem elutasítást, hanem segíteni akarást kap viszonzásul, képtelen kezelni a helyzetet, és zaklatással vádolja meg a tanárnőt. Az addig segítőkész tanárnő elfordul Benjamintól, leveszi róla a kezét, de úgy tűnik, saját "józansága" megtartásának szempontjából már késő. Környezete elítéli a fiú által hazudott zaklatás miatt, s el akarják távolítani az iskolából. Roth tanárnő azonban erről hallani sem akar... Szöget és kalapácsot vesz elő, s hogy helyhez kötését eme eszközökkel biztosítsa, megteszi, amit érzése szerint tennie kell... Így válva mártírrá a darab utolsó jelenetében. :(
Nem kívánom mélyen szántó gondolatokkal kielemezni ezt a darabot, de mindenképpen megtekintésre ajánlom - elgondolkodtató és tanulságos. Egyesek önérzetét esetleg sértheti egy-egy megnyilvánulás, vélemény vagy beszólás, de azt gondolom, aki ezen túl meglátja és megérti a darab mondanivalóját, az nem veszi magára, és nem távozik vérig sértve, netán, felháborodással a lelkében. Miután a darab által terítékre kerülő kérdésekben nem vagyok érintett, ezért inkább a kívülálló szemével és gondolkodásával néztem végig az előadást, de ha már Lakatos Márk ott ült a nézők soraiban, kíváncsi lennék, ő például, milyen érzésekkel nyugtázta az elhangzottakat?! Látva őt az előadás után, úgy gondolom, semmiféle trauma nem érte őt! :)
Ahogyan azt már említettem, az itt-ott elhangzó ironikus humor tompított az előadás komolyságán és drámaiságán. Ettől talán, kevésbé nehezedtek ránk és nyomasztották lelkünket a látottak, de engem maximálisan magával ragadott az előadás! Szívesen néztem volna még tovább! Igaz, nem erre a befejezésre számítottam - bíztam benne, hogy Benjamin - a Bibliával vagy anélkül, de - megtalálja a maga útját, és helyére kerülnek a dolgok.
Nagyon tetszett Kálmán Eszter végtelenül egyszerű, mégis ötletes és a helyszíneket (nappali, tanterem, iroda, iskolafolyosó) abszolút kifejező díszlete. Nagyon-nagyon tetszett a színészek játéka, tökéletesen hozták a figurák sajátos jellemzőit! Dömötör András rendező választásai telitalálatnak bizonyultak.
Tasnádi Bence, aki miatt megnéztük ezt a darabot, nem okozott csalódást - elképesztően tehetséges színésznek gondolom és látom. Élmény és élvezet volt őt (most is) nézni és hallgatni. Épp ezért is lepődtem meg, amikor egy vele készült interjúban azt olvastam, hogy nem akart mindenáron színész lenni: "Nem ragaszkodtam ehhez a pályához. * ...16 évesen beleírtam a naplómba egy félmondatban, hogy „lehet, hogy színész leszek”. * Ha nem vesznek fel elsőre, szinte biztos, hogy nem próbálkozom többet. * Ha nem kerülök be, akkor most valószínűleg szociológiát tanulok. * Ha alkalmatlannak és tehetségtelennek találnak idővel, igyekszem nem megsértődni, kiszállok." Nos, én végtelenül örülök, hogy Bencéből színész lett, mégpedig tehetséges színész, és remélem, még sok-sok évig láthatjuk őt színpadon játszani! Maximálisan kiérződik a játékából, hogy szereti és élvezi, amit csinál. Tehetségét nem is bizonyítja jobban, minthogy idén a Színikritikusok Díján ő kapta az elismerést a legígéretesebb pályakezdő kategóriában. (E kapcsán válaszolt néhány kérdésre a Mokka műsorában.) Stuber Andrea szavai, melyeket a Fidelio különszámában írt Bencéről, szívemből szóltak: "Fölényes eleganciája a Musik-előadás trükkös revüszámában. Gyilkos dühű tekintete a Mártírok vallási fanatizmusba eső diákjaként. A Nyaralás másba és máshová vágyódó, szerelmes pincérjének elvarázsolt etűdjei. Részeg dülöngélése és elhajlása (a padló felé) a Farsangban. Tasnádi Bence magas, szép, jól énekel és igazi mozgásvirtuóz. Színészi tehetsége olyan ragyogó, mint a nap. Imádni fogjuk! (Már aki nem imádja máris.)"
Bencéről még azt is érdemes tudni, hogy van egy zenekara (Ed Is On), amiben basszusgitározik és énekel. Elmondása szerint, a színészi elfoglaltságok miatt kicsit hanyagolta eme projektet, de - ahogyan az a fenti beszélgetésben is elmondta - ismét előtérbe helyezi a közös zenekari munkákat. Meghallgattam egy-két dalt a repertoárból... A dalok szövege zseniális, igaz, néhol merész és bizarr (ugyancsak Bence érdeme), ugyanakkor ez az általa "alternatív mulatósnak" nevezett zenei stílus számomra kicsit érdekes. Szóval, egyelőre a színész Tasnádi Bence nekem jobban bejön, mint a zenész! :)