Pár nappal a vasárnapi (december 8.) Szent László Templom-beli koncert után Xaver reagált Fb-oldalán a koncert körülményeit, közreműködőit és az elhangzott műveket ért kritikákra, amelyet - Xaver utólagos engedelmével (amit persze, nem egyeztettem vele, de remélem, nem fogja zokon venni) - itt a blogomon is megjelentetnék. Mindezt nem feltétlenül azért teszem, hogy az ide tévedő szerény olvasószám is értesüljön minderről, hanem inkább, mert imádom Xaver egyéni és sajátos reakcióit, megfogalmazásait, hasonlatait, történeteit... :)
Barátaim, most, hogy hazatértem erdélyi koncert utamról, első utam a géphez vezet, hogy megköszönjem figyelmeteket, amellyel a múlt heti budapesti koncertet tüntettétek ki. Megnéztem közben a hangversenyről készült TV-felvételt, s lenyűgözött, hogy gyakorlatilag megduplázódott aznap délutánra Kőbánya lélekszáma. Minthogy azonban a szervezők kaptak 8 levelet a nagyérdemű részéről, úgy tartom korrektnek, hogy ezekre én, mint a koncert névadója válaszoljak:
1. Az első kritika a templom hőmérsékletét illette. Nos, eléggé köztudott, hogy vannak téli sportok, úgy, mint a síelés, a szánkózás és a karácsonyi templomi orgonakoncertek látogatása, amelyekre megfelelő ruhában ajánlatos érkezni, mert ahogy az Alpokat nem fűtik, ugyanúgy a magyarországi templomok 95 százalékát sem. Bizonyára meglepődne az az utazási iroda, aki azt a panaszt kapná, hogy túl hideg volt a hegy a hegyi pihenés közben. Műfaji adottság, amelyen néhány helyesen összeválogatott ruhadarabbal lehet segíteni. Talán nem bréking nyúz, hogy ugyanebben a templomban hasonló hosszúságú karácsonyi éjféli misét is tartanak évente, nem kisebb tömeg jelenlétében, s mégsem futnak a hívek panaszra Erdő érsekhez, hogy fáztak a templomban.
2. Néhány panasz érkezett a templomba helyezett sörpadok miatt, merthogy túl keménynek találtattak. Érdemben ezzel sem igen lehet mit kezdeni, hiszen cseppet sem keményebb, mint a templom saját padjai, vagy mint a nyári sör- és borfesztiválok ideje alatt, ahol órákig remekül elücsörög rajta az úri közönség.
3. Néhányan, akik a karzat alatt ültek, a hangosítás aránytalansága miatt emeltek szót. Ez egy érdemi, ám nehéz kérdés. Mint minden templomban és hangversenyteremben, így a kőbányai nagytemplomban is vannak “elátkozott székek”: a Művészetek Palotája jegytérképén meg tudom megmutatni, hogy melyik az a 45-50 szék, ahová soha nem vennék jegyet – legalábbis orgonakoncertre nem. Soha és sehol nem épült még olyan koncertterem, ahol minden ponton egyforma a hangzás. Ezért lehet 4 ezertől 20 ezer forintos árig különböző helyekre venni a jegyeket a MÜPA-koncerteken. A vasárnapi koncertre pesti szinten kifejezetten olcsó, vagyis fapados volt a 4500 forintos jegy, s minthogy egy templomban nehezen, vagy alig megoldható a helyjegyes ültetés, érkezési sorrendben lehetett helyhez jutni. Akik a templom belső hajójában ültek, mindannyian kitűnő hangzásról számoltak be. Akik a jobb hajóba kerültek, azt mondták, hogy túl erős volt az orgona, míg a bal hajóban ülők az orgona gyenge hangjára panaszkodtak. Néhányan, akik későn jőve a karzat alatt ültek, megjegyezték, hogy Falusi Mariann és Szulák Andrea hangszórója időnként torzított. Akik a főhajóban ültek, kitűnőnek tartották a hangszórókat. Vajon kiknek volt tehát igazuk?
4. A legérthetetlenebb annak a hölgynek a panasza, aki azt írta, hogy nem szereti a jazzt, és karácsony előtt bachi orgonamuzsikára vágyott, ehelyett két nő érthetetlen dolgokat énekelt. Minthogy az egész város tele volt plakátozva öklömnyi betűkkel, mely szerint bachi jazz-feldolgozásokat fogunk játszani, nem is tudok érdemben mit kezdeni ezzel a levéllel. Megjegyzésképpen: a koncerten amúgy 37 percen át eredeti Bach-orgonaműveket játszottam, csupán hallgatóim és saját örömömre, műsoron kívül.
Ti is láthatjátok tehát: igazat kell adnom annak a főpincérnek, akit egy ízben megkérdezett Kosztolányi, hogy milyenek a vendégek. Így válaszolt: “Furcsák. Az egyik sok, a másik kevés tejjel kéri a reggeli kávéját, a harmadik forrón, a negyedik langyosan. Az ötödik sok habot kér rá, a hatodik keveset. Mindegyiket meghallgatom, megígérem neki, hogy feltétlenül azt fogja kapni, amit kért, majd bemegyek a konyhába, és a legjobb meggyőződésemmel odakiáltok a szakácsnak: Kérek hat kávét!”
Ha bármely megjegyzésetek akadna e témával kapcsolatban, szívesen várom-várjuk őket. Szép estét kívánok.
1. Az első kritika a templom hőmérsékletét illette. Nos, eléggé köztudott, hogy vannak téli sportok, úgy, mint a síelés, a szánkózás és a karácsonyi templomi orgonakoncertek látogatása, amelyekre megfelelő ruhában ajánlatos érkezni, mert ahogy az Alpokat nem fűtik, ugyanúgy a magyarországi templomok 95 százalékát sem. Bizonyára meglepődne az az utazási iroda, aki azt a panaszt kapná, hogy túl hideg volt a hegy a hegyi pihenés közben. Műfaji adottság, amelyen néhány helyesen összeválogatott ruhadarabbal lehet segíteni. Talán nem bréking nyúz, hogy ugyanebben a templomban hasonló hosszúságú karácsonyi éjféli misét is tartanak évente, nem kisebb tömeg jelenlétében, s mégsem futnak a hívek panaszra Erdő érsekhez, hogy fáztak a templomban.
2. Néhány panasz érkezett a templomba helyezett sörpadok miatt, merthogy túl keménynek találtattak. Érdemben ezzel sem igen lehet mit kezdeni, hiszen cseppet sem keményebb, mint a templom saját padjai, vagy mint a nyári sör- és borfesztiválok ideje alatt, ahol órákig remekül elücsörög rajta az úri közönség.
3. Néhányan, akik a karzat alatt ültek, a hangosítás aránytalansága miatt emeltek szót. Ez egy érdemi, ám nehéz kérdés. Mint minden templomban és hangversenyteremben, így a kőbányai nagytemplomban is vannak “elátkozott székek”: a Művészetek Palotája jegytérképén meg tudom megmutatni, hogy melyik az a 45-50 szék, ahová soha nem vennék jegyet – legalábbis orgonakoncertre nem. Soha és sehol nem épült még olyan koncertterem, ahol minden ponton egyforma a hangzás. Ezért lehet 4 ezertől 20 ezer forintos árig különböző helyekre venni a jegyeket a MÜPA-koncerteken. A vasárnapi koncertre pesti szinten kifejezetten olcsó, vagyis fapados volt a 4500 forintos jegy, s minthogy egy templomban nehezen, vagy alig megoldható a helyjegyes ültetés, érkezési sorrendben lehetett helyhez jutni. Akik a templom belső hajójában ültek, mindannyian kitűnő hangzásról számoltak be. Akik a jobb hajóba kerültek, azt mondták, hogy túl erős volt az orgona, míg a bal hajóban ülők az orgona gyenge hangjára panaszkodtak. Néhányan, akik későn jőve a karzat alatt ültek, megjegyezték, hogy Falusi Mariann és Szulák Andrea hangszórója időnként torzított. Akik a főhajóban ültek, kitűnőnek tartották a hangszórókat. Vajon kiknek volt tehát igazuk?
4. A legérthetetlenebb annak a hölgynek a panasza, aki azt írta, hogy nem szereti a jazzt, és karácsony előtt bachi orgonamuzsikára vágyott, ehelyett két nő érthetetlen dolgokat énekelt. Minthogy az egész város tele volt plakátozva öklömnyi betűkkel, mely szerint bachi jazz-feldolgozásokat fogunk játszani, nem is tudok érdemben mit kezdeni ezzel a levéllel. Megjegyzésképpen: a koncerten amúgy 37 percen át eredeti Bach-orgonaműveket játszottam, csupán hallgatóim és saját örömömre, műsoron kívül.
Ti is láthatjátok tehát: igazat kell adnom annak a főpincérnek, akit egy ízben megkérdezett Kosztolányi, hogy milyenek a vendégek. Így válaszolt: “Furcsák. Az egyik sok, a másik kevés tejjel kéri a reggeli kávéját, a harmadik forrón, a negyedik langyosan. Az ötödik sok habot kér rá, a hatodik keveset. Mindegyiket meghallgatom, megígérem neki, hogy feltétlenül azt fogja kapni, amit kért, majd bemegyek a konyhába, és a legjobb meggyőződésemmel odakiáltok a szakácsnak: Kérek hat kávét!”
Ha bármely megjegyzésetek akadna e témával kapcsolatban, szívesen várom-várjuk őket. Szép estét kívánok.
