Tavasszal találtam rá a Madách Színház honlapján az - általunk amúgy, kedvelt - emeletre szóló jegyekre, a Les Misérables A nyomorultak című musical eme előadására. Persze, akkor még nyoma sem volt a majdani szereposztásnak, ezért csak reménykedni és bizakodni tudtam, hogy ha a kedvenc hármasunk - Tóth Attila-Egyházi Géza-Sándor Péter - nem is, legalább egyikük szerepelni fog ma este!
Az igazat megvallva, ha iskolás koromban kötelező/ajánlott olvasmány is volt a Nyomorultak, szerintem, én akkor nem olvastam el, sőt, még évekkel később, felnőtt koromban sem. Filmen sem hiszem, hogy láttam, így - szép, nem szép - nem sok fogalmam volt a történetről. :( Terveztem persze, hogy az előadás napját megelőzően, valamicskét utánanézek Victor Hugo irodalmi remekművének, de hát... Kicsit tartottam is tőle, miként fogom megérteni a történéseket, de olyan tökéletes volt a rendezés (Szirtes Tamás), a cselekmény végigvezetése, valamint a darabban szereplő művészek kifejező és érthető színészi játéka, hogy nem okozott problémát e műveltségi hiányosságom miatti megértés. :)
A főhős Jean Valjean, a családjáért lopni kényszerült favágó, rabsága letöltése után a jószívű püspök jóindulatából megtér és új személyazonosság alatt meggazdagszik. Ezután mindenét pénzzé téve Párizsba menekül fogadott lányával, Cosette-tel. Az 1832-es párizsi felkelésben Jean Valjean a felkelőkhöz csatlakozik. A felkelők között titkosrendőrként kémkedő Javert kiléte kiderül, a rendőr fogságba esik, de Jean Valjean a felkelők bizalmát hősiességével és okosságával kiérdemelve titokban szabadon engedi őt. Később Javert szeretné kötelességének megfelelően a volt fegyencet azonnal a rendőrségre vinni, de meghasonlik önmagával, és saját hivatástudata és felébredt tisztelete, csodálata Jean Valjean iránt rettentő dilemmába kényszeríti...
Ugyan, nem az álomszereposztással, de nagyszerű előadást láttunk. Jean Valjeant Zöld Csaba formálta meg, akit egy 2010. szeptemberi MusicalPluszon hallottunk-láttunk először. Érdekes módon, a fegyenc Jean Valjean valamiért nem tetszett tőle, de a rejtélyes és gazdag iparos Madeleine úrként álcázva már annál inkább - úgy a hangja, mint a színészi jétéka. :) Javert-t Feke Pali alakította nagyszerűen. :) Enjolrast, azon csapat ifjú vezetőjét, akik a felkelés során harcba bocsátkoztak a katonasággal, a Margitszigeten látott Jézus Krisztus Szupersztárban először látott, de azonnal kedvencé vált Sándor Péter személyesítette meg. Bár, ez a szerep nem feltétlenül ad lehetőséget nagy ívű éneklésekre, színészi játékra, de miután tavaly júliusban Júdásként, októberben MusicalPluszon, illetve idén júliusban Che Guevaraként láttuk/hallottuk, hogy mit tud és mire képes, élmény volt e szerepben is látni és hallani őt. :) Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy az októberi MusicalPlusz fellépői között ismét viszontláthatjuk és hallhatjuk... már alig várom! :) Másik nagy kedvencünk, Nagy Sanyi is szerepelt e darabban, mégpedig, nem éppen pozitív és tetszetős szerepben. Thénardier és felesége egy kétszínű és kapzsi kocsmáros házaspár, akik Cosette-et nevelték kicsi korában. A kocsmáros figurája nem csak belülről volt "romlott", hanem külsejét még Quasimodo, vagy éppen Koukol is megirigyelhette volna, de Sanyi szenzációs alakítást nyújtott! Thénardier feleségének szerepében pedig, azt a Sáfár Mónikát láttuk, aki tavaly októberben vezetett le egy kulturális talk show-t Egyházi Gézával. :) Mindenképpen említésre méltó Marius Pontmercy szerepében látható Borbély Ricsi. Marius forradalmár, akit politikai nézetei miatt kitagadtak családjából, és aki Párizsban szerelmes lesz a csodaszép lánnyá cseperedett Cosette-be. Nem gondolnám, hogy Ricsi elolvasta az éneklési stílusáról írt korábbi véleményemet, mindenesetre nagyon jó volt hall(g)a(t)ni szépen tagolt énekét, szövegkiejtését. :) További kedves ismerős szereplőként fedeztük fel a jelenetekben Baranyai Annamáriát, Foki Veronikát, Simon Boglárkát, Vikidál Gyulát, Pál Danit, Ekanem Bálintot, Kiss Ernő Zsoltot, Mező Zoltánt, Sándor Dávidot és Sánta Lacit! :)
A színpadi látványt Kentaur díszletei, Rományi Nóra jelmezei, Tihanyi Ákos koreográfiája, Vízvárdi András animációi és Madarász "Madár" János világítása tette tökéletesen kerekké. :)
Ahogyan mi is, úgy a körülöttünk helyet foglaló japán csoport is láthatóan és hallhatóan végig nagyon élvezte ezt a nagyszerű előadást! :)
Igaz, egy Tóth Attila - Egyházi Géza - Sándor Péter szereposztásban szívesen megnézném újra a darabot! ;)
