Valamikor november végén - december elején a (nagy) Gyerekek vetették fel, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni és megnézni velük a Diótörőt a Bábszínházban?! Elsőre furcsa volt a gondolat, de végül is, miért ne?!
Az előadás napján már dél körül útnak indultunk, mert a (kis és nagy) Gyerekek szerettek volna egy kicsit nézelődni és sétálgatni valamelyik szabadtéri karácsonyi vásárban. A Szent István Bazilika előtt, a Szent István téren felállított karácsonyi forgatagra esett a választásunk, ahonnan – az összes árus alapos megszemlélését, illetve némi kürtöskalács beburkolását követően – könnyen eljutottunk kisföldalattival a Budapest Bábszínházba.
A színház előterében további családtagok (gyerekek és felnőttek) csatlakoztak a társasághoz, s így 10 fővel képviseltetve magunkat, elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. Mi, felnőttek (5 fő) erősen próbáltunk visszaemlékezni fiatalabb éveinkre, hogy mikor is voltunk utoljára bábszínházban, voltunk-e egyáltalán, s ha igen, mit is láttunk, de eredményre csak több-kevesebb sikerrel jutottunk. ;)
Amint egy kedves gyerekhang figyelmeztetett bennünket a mobiltelefonok kikapcsolására, majd kialudtak a fények, úrrá lett rajtam az izgatottság, és kíváncsian vártam az előadást! :)
Bevallom, a történet csak halványan derengett... E. T. A. Hoffmann Diótörő és az egérkirály című karácsonyi meséjére épülő történet Szenteste játszódik Stahlbaum tanácsos házában. Érkeznek a vendégek a közös ünneplésre, köztük Drosselmeyer nagybácsi, aki egy diótörő babát hoz ajándékba. Az érdekes figura nagyon megtetszik Marikának, a Stahlbaum család kislányának, aki nagy örömmel öleli magához, és játszik vele elalvásig. Álmában a fából faragott diótörő bábú daliás herceggé változik, akinek meg kell küzdenie a gonosz Egérkirállyal. Diótörő, a bátorságának és jó szívének köszönhetően legyőzi az Egérkirályt, majd Marikát csodálatos utazásra viszi a játékok és a bűvös képzelet világába, Cukorországba... mindezt pedig, Csajkovszkij varázslatos muzsikája kíséretében. :)
Magam sem hittem volna, de teljesen belefeledkeztem a cselekménybe, és együtt éltem a szereplőkkel. Az is teljesen magával ragadott, hogy mostanság egy bábelőadáson már nem csak a hagyományos kézfejre húzott bábokkal játsszák el a történetet, hanem pl. pálcás bábokkal vagy éppen bebújós maszkokkal, amelyet a színészek a színpadon előttünk öltenek fel magukra, sőt, ezeken túl árnyjátékos színészek és mozgatható díszletek is színesítik és teszik még izgalmasabbá a látványt. :)
Teljesen kikapcsoltak a látottak, és elfeledtette a színházba menet bennünket ért balesetet, amikor is a Bazilikához közeli utcában, egy 3. emeleti keskeny ablakpárkányról ránk zuhant két műanyag vödör, amelynek tejföltartalma nemcsak beterített néhányunkat, de az eltört műanyag vödör darabjai vérző fejsérülést is okoztak, amelyet a karácsonyi vásár területére kirendelt orvosi ügyeletnek kellett ellátnia. :( Szerencsére, komolyabb beavatkozást igénylő sérülés nem történt, a seb ellátását, illetve ruháink letisztítását követően saját lábunkon tudtunk elmenni a színházba. :)
