Kb. 2 héttel az esemény előtt döntöttük el, hogy elmegyünk a The Piano Guys formáció koncertjére, miután adódott egy kedvezményes jegyvásárlási lehetőség. Ahhoz képest, hogy „A zongoristák” közel 8 éve zenélnek sikerrel, mi semmiféle információval nem rendelkeztünk róluk, mindössze a YouTube-on fellelhető videók megnézése alapján gondoltuk úgy, hogy élőben is meghallgatjuk őket.
The Piano Guys alapvetően egy amerikai duó Jon Schmidt-tel és Steven Sharp Nelsonnal, de a formáció kiegészül még két alkotói taggal, Paul Andersonnal és Al van de Beekkel. Nevüket egy utahi zongoraüzlet neve után választották (The Piano Guys), amelynek tulajdonosa Paul Anderson. Paul a szokástól merőben más módon kívánta forgalmazni a zongoráit. Úgy tervezte, hogy a potenciális vásárlóit szórakoztató zenés videókkal vonzza be, amelyekben az üzletében kapható hangszerek szerepelnek. Ekkortájt sétált be az üzletbe Jon Schmidt, aki már szép kis karriert tudhatott magának szóló zongoristaként, és épp a környéken volt koncertje. Megkérdezte Paultól, hogy gyakorolhatna-e az üzlet egyik zongoráján az esti fellépése előtt. Paul kapva kapott a lehetőségen, és megkérdezte Jont, hajlandó lenne-e szerepelni a videóiban, ami mind az üzletet, mind Jont reklámozza. Jon később úgy gondolta, hogy fiatalkori jóbarátja, Steven Sharp Nelson is tökéletesen beleillene a zenei elképzelésekbe. Steven elsősorban csellista, de számos más hangszeren is játszik. Forradalmian új megközelítése a csellóhoz, valamint remek videós ötletei egyedi hangzást és látványt adnak a produkcióknak. Al van de Beek ugyanabban az utcában lakott, ahova Steven költözött. Amikor megtudta, hogy az új szomszéd zenész, áthívta magához, hogy megmutassa otthoni stúdióját. Zeneírás közben hamar megtalálták a közös hangot. Végül Al is besegített a zenék írásába, és azóta is az ő stúdiójában veszik fel az albumokat.
A formáció elsősorban saját YouTube-csatornájával vált híressé, ahol népszerű dalfeldolgozásokat, illetve saját szerzeményeket adtak ki egyedi stílusban és sajátos helyszíneken (csodálatos esőerdőkön, hegycsúcsokon, vagy éppen építészeti remekműveken) felvett videoklipek kíséretében. A zenei repertoár széles - az örök klasszikusoktól napjaink slágeréig több kedvelt zenemű, illetve zeneszám megtalálható. E koncerten sem volt ez másképp! A teljesség igénye nélkül
– ThePianoGuys-köntösbe öltöztetve hallottuk pl. a Coldplay – A Sky Full of Stars, a U2 – With or Without You, a One Direction – Story of My Life és Christina Perri - A Thousand Years című slágerét;
– szenzációs volt a klasszikusok remekművei által inspirált Steven-szerzemény, a The Cello Song (Bach is back with 7 more cellos), de magával ragadó volt a OneRepublic Secrets című dala, amely tökéletesen összeillett Beethoven 5.szimfóniájával (ez a produkció az egyik kedvencem);
– kellemes hangulatot adott Jon 17 éves korában írt Waterfall című szerzeménye;
– új értelmezést nyertek kedvenc filmzenéink is, mint pl. a Let it go (Frozen c. film) vegyítve Vivaldi Tél (Négy évszak) című tételével; a Kung Fu Piano: Cello Ascends remekmű a Kung Fu Panda c. film Oogway Ascends dallamára; A Million Dreams a The Greatest Showman című életrajzi ihletésű dráma-musicalfilmből; vagy éppen Ennio Morricone által írt The Mission című film zenéje ötvözve a How Great Thou Art c. svéd népdallal;
– érdekes/izgalmas elegyet képezett Rachel Platten & Dave Bassett Fight Song című dala megfűszerezve az Amazing Grace dallamaival.
Az első blokk vége felé Al van de Beek is színpadra lépett egy produkció erejéig. Cliff Richard (It’s Gonna Be) Okay című dalát énekelte el. Ma este ez a dal volt a másik kedvencem. Azon túl, hogy nagyon klassz volt a dal, meglepett, hogy Alnak mennyire jó hangja van! Szívesen hallanám őt még több (közös) dalt énekelni! :)
Mindent összevetve, nagyon kellemes zenei élményben volt részünk, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk a koncertre. Ami egy kicsit szokatlan volt számunkra, hogy Jon és Steven a megszokottnál talán, kissé több és hosszabb összekötő szöveget mondott az elhangzó zeneszámok között!? ;) Minden bizonnyal hézagos angoltudásom éreztette velem így, merthogy sajnos, az elhangzottak nagy részét nem értettük! :(