Valamikor ez év elején tudatosodott bennünk ennek a koncertnek a lehetősége, s miután hatalmas R-GO rajongó voltam fiatallány koromban ;), no meg januárban ünneplem a név- és szülinapomat, Cili tökéletes ajándékként úgy gondolta, koncertjeggyel ajándékoz meg engem a Szikora Róbert és az R-GO 40 címet viselő csikidam show-ra. Az ismertetőben jellemzett különleges és látványos party-ra a Budapest Sportarénában került sor, amelynek keretében elhangzottak Robi és az R-GO elmúlt 40 évének legnagyobb slágerei.
A helyszínre rendben megérkeztünk, az ellenőrzésen áthaladva hamar megtaláltuk helyünket a 107-es szektor lelátójának utolsó sorában. Miközben várakoztunk a koncertkezdésre, a sorban mellettünk ülő hölgy olyan kedves és figyelmes volt, hogy zászlóbeszerző „túrája” során, nekünk is hozott 1-1 R-GO-s zászlót! :) Ezúton is köszönjük szépen! :)
Az esti csikidam show házigazdája B. Tóth László rádiós műsorvezető-lemezlovas volt, aki bemelegítésként és ráhangolódásként korabeli ismert és kedvelt előadók dalait játszotta.
Nagy-nagy várakozással tekintettem a koncert elé – a várakozás perceiben próbáltam feleleveníteni a ’80-as, ’90-es évek R-Go koncert emlékeit, amikor is még aktív részese voltam e koncerteknek. Mindez többé-kevésbé sikerült is, arra azonban kristálytisztán emlékeztem, hogy a színpadkép és a látvány is mindig nagyon ki volt találva! Nos, ezen a jubileumi esten számomra túl egyszerű, túl visszafogott volt a színpad és a körítés – oké, elszórtan akadt néhány pálmafa, a fénytechnika és a háttérben a hatalmas kivetítő is pazar volt, mégis nekem hiányzott a csikidamos életérzést még inkább sugalló díszlet!?
A dalok sorrendjében sem fedeztem fel semmi koncepciót (megjelenési idő, témakör vagy munkásság szerint), ami persze, nem probléma, csak kicsit olyan volt, mintha találomra lettek volna kihúzva a dalok egy kalapból…
Megszólaltak a felvezető hangok, mintha a dzsungelben barangolnánk, majd - a teljesség igénye nélkül - a következő dalok hangzottak el: Bombázó (1983.), Ki ölel majd át (2002.), Dzsungel (2013.), Tavaszi bezsongás (1985.), Mire gondolsz katona (1985.), Tiszta erőből nyár (1990.), Ne félj, te kis bolond (1988.), Rég várok valakire (1986.), Csak nézem a szeretőm (1991.), Próbáltalak százszor is (2002.), Te csak mindig akkor sírsz (1985.), Egy alacsony férfi dilemmái a szerelem körül (1983.), Most velem bosszanovázz! (1985.), Most kell, hogy nagyon szeress (1990.), Szerelmes vagyok, mint egy nagyágyú (1984.), Nem igaz (1986.), Szeretlek is + nem is (1985.), Ergo: létezem (1982.), Ballag a katona (1985.), és végül fináléként a Béke már (1985.).
A repertoárt színesítette két, alapvetően nem R-Go dal – az egyik a Ne bánts! a Linda c. filmből, a másik pedig a Ha zene szól című dal a Viva Comet Allstars-tól. Természetesen, egy ilyen jubileumi koncertről nem hiányozhatott a még „régi” Hungáriával közös időszakból ismert slágerek - a Ciao Marina és a Micsoda buli!, valamint az 1995-ben egy koncert erejére ismét összeállt "NAGY HUNGARIA" előhírnökeként készült Ébredj fel Rockandrollia című CD-ről a Kasza Bubu című dal. Nem, nem Dollyval egészült ki a csapat, hanem Pintácsi Vikivel! (Zárójelben jegyzem meg, hogy a ’95 utáni időszak már totálisan kimaradt az életemből, merthogy közben másfelé vettem az irányt, ahova egy más stílusú zenei formáció ragadott magával. ;) ) Végül, amolyan kerek egésszé téve ezt a kört, elhangzott az idén tavasszal „született” újdonság is, a VALMAR nevű formáció, vagyis Valkusz Milán és a Sztárban sztár c. produkcióban nagy sikert aratott Marics Peti duójából álló zenekar és Szikora Róbert közreműködésével készült Úristen c. dal. :)
Amint az az ismertetőn is olvasható, Robi sztárvendégként Fenyő Mikit hívta el?! Meglepett a dolog - gondoljunk csak Robi viharos kiválására a Hungáriából, majd az azt követő mosolyszünetekkel teli évekre?! Így volt, vagy sem, már ki tudja, Robi elmondása szerint, nem voltak egymással rosszban?!?! Mindenesetre, ha volt is nézeteltérésük/vitájuk, azt mostanra tisztáz(hat)ták és megbeszél(het)ték… ;)
Miki megköszönte a meghívást és a fogadtatást, köszöntötte a „negyvenéves” Robit és az R-Go-t, majd a Made in Hungária; a Várni rád egy éjen át és végül, a Gyere, gyere Juli! című dalt adta elő nekünk. Mikinél sem feltétlenül értettem a dalválasztásokat, sőt, a Várni rád egy éjen át dalon nagyon meglepődtem - annak ellenére, hogy nagy kedvencem volt -, pláne, hogy most Miki elárulta, amikor a Hotel Menthol lemezfelvételei folytak, az utolsó napon azzal rohant be a stúdióba, hogy hozott még egy számot, aminek fel kell kerülnie a lemezre! ;) Ami azt illeti, némi csalódás volt Miki éneklése. :( Nem tudom, mi történt a magabiztos, erős hangjával, de a fenti dalok meglehetősen hamiskásan szóltak ma este – igaz, ahogy fentebb írtam, utoljára kb. a ’80-as években hallottam őt élőben énekelni!?
Összességében jó kis koncert volt, de számomra már nem volt olyan mindent elsöprően magával ragadó, mint az R-Go kezdeti éveiben. :(
U.i.: Drága Gyöngyöske, legkedvesebb R-Go-s barátnőm! Sokszor eszembe jutottál, bizonyára Te is szívesen nosztalgiáztál volna a régi idők emlékére! Remélem, odafentről nézted a bulit, és lélekben velünk voltál! Nyugodj békében! ♥♥♥
