Ahogyan általában, ezúttal is Hírlevélnek köszönhetően esett a választás a mai Jézus Krisztus Szupersztár előadásra, egész pontosan Tóth Attila és Száraz Tamás párosa miatt. (Jó)pár évvel ezelőtt (2011-ben) úgy volt, hogy a főszerepben e kettőssel nézzük meg az előadást, de sajnos betegség miatt akkor nem tudtunk elmenni.
Amikor a Madách Színház áprilisi értesítőjében megláttam, hogy újra műsorra került a Jézus Krisztus Szupersztár, először csak arra voltam kíváncsi, hogy Tóth Attila – a 2019-es stroke-ja után – még mindig játszik-e a darabban. Örömmel láttam, hogy igen, ráadásul inspiráló jelnek tekintettem, hogy a ma délutáni előadáson Száraz Tomi alakítja Júdást. Izgatottságom egyre fokozódott, és reméltem, hogy Cilinek sem lesz túl sok a programokból, mert este f8-ra már egy másik esemény volt betervezve. Miután egyeztettem vele, ő is örömmel csatlakozott, és mintha csak nekünk tartották volna fenn a helyeket, a színpaddal szemközti emeleti sorokban pont két üres hely várt ránk.
Az előadás napjáig már csak azon aggódtam, nehogy a színház vagy a színészek részéről bármi közbejöjjön, és végül más szereposztás legyen, de belépve a Madách Színház előcsarnokába, rápillantva a szereposztásra, megnyugtató örömmel láttam e két nevet a táblán! Így ezt az előadást az én utó-Húsvéti ajándékomnak tekintettem!
Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár ősbemutatóját 1971-ben tartották a New York-i Mark Hellinger Theater-ben, a Madách Színházban 2009-ben került bemutatásra. A rockopera Jézus utolsó hét napjának történetét dolgozza fel, még pontosabban, Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig.
Tóth Attila színészi játéka és énekhangja magával ragadó volt. Érezhető volt, de a kisfilmben is elmondja, hogy a vele történt események mélyen áthatják a színpadon elhangzó szavait. Azok, akik (jól)ismerték Attila énekhangját még a betegségét megelőző időkből, talán egyetértenek abban, hogy volt/van hajszálnyi különbség, de alig érzékelhető. Rendkívüli öröm számomra, hogy kitartásának köszönhetően teljesen felépült, és hálás vagyok a döntéshozóknak, amiért lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen a színpadra. Biztos vagyok benne, hogy ez a visszatérés nagyban hozzájárult a gyógyulásához.
Júdás szerepében Száraz Tamás tökéletes volt. Nem csupán eljátszotta a karaktert, hanem teljes lényével átérezte és megélte azt. A szerep és ő szinte eggyé váltak – mintha Júdás lelke ott lakozott volna benne, és minden egyes gesztusával és hangsúlyával átélhetővé tette a karakter összetettségét és tragikumát.
Gallusz Nikolett is kitűnő választás, akinek nemcsak a zenei teljesítménye érdemel figyelmet, mert nemcsak énekel, hanem a teljes lényével mesél és hatással van a közönségre.
Sasvári Sándor igazán erőteljesen és hitelesen hozta Pilátus szerepét a színpadra. Tekintélyt parancsoló jelenléte és kifinomult színészi játéka árnyaltan mutatta be a karakter belső vívódását, így minden gesztusában érezhető volt a döntés súlya.
Ekanem Bálint igazán kellemes meglepetés volt. Heródes király szerepében ugyan csak egyetlen dala van a darabban, de az rendkívül ütős, és ő ezt magabiztosan, könnyed eleganciával, felszabadult mozgással és karakteres énekhanggal adta elő. Nemcsak az éneklésben brillírozott, hanem a színpadi jelenléte és kisugárzása is magával ragadta a nézőket. Igazi élményt nyújtott, egy szórakoztató és emlékezetes pillanatot teremtve.
Csórics Balázs mély, erőteljes énekhangja lenyűgöző hatással volt Kajafás szerepében, tökéletesen illeszkedve a karakter tekintélyt sugárzó jelenlétéhez. Hangja nemcsak erőt és méltóságot közvetített, hanem árnyalta a főpap belső világát is. Jelmezével együtt még inkább kiemelte Kajafás királyi méltóságát, hozzájárulva ahhoz, hogy a karakter egyszerre tiszteletet parancsoló és emlékezetes maradjon.
Sánta László Simonja magával ragadó és energikus volt, teljes beleéléssel hozta a karaktert. Azok, akik régóta ismerik, pontosan tudják, hogy ez nem véletlen – Laci mindig is lenyűgöző énekhanggal és dinamikus mozgással tette emlékezetessé alakításait. Ezúttal sem volt másként: a színpadon magabiztosan uralta a teret, minden gesztusa és hangja tökéletes összhangban volt a szerep érzelmi intenzitásával.
Kedves ismerősként említeném meg Barát Attilát (Péter) és Mező Zoltánt (Annás). Attilát több sikeres Madách-produkcióban láttunk már, Zoltánt pedig a Rocktenors formációból ismerjük. Mindketten magabiztos hanggal és színészi játékkal erősítették a fenti csapatot.
Az alkotók közül külön kiemelném a díszlettervezőt, jelmeztervezőt és koreográfust, akik egyedülálló látványvilágot és dinamikát adtak a produkciónak. Rózsa István díszletei bár végtelenül egyszerűek, éppen ebben rejlik zsenialitásuk – ötletességükkel és beszédes vizuális elemeikkel tökéletesen támogatják a történet atmoszféráját. Rományi Nóra csodálatos jelmezeket alkotott, melyek nemcsak esztétikai szempontból lenyűgözőek, hanem a karakterek személyiségét és érzelmi mélységeit is tükrözik. Tihanyi Ákos koreográfiája mesterien követi a történet ritmusát és érzelmi ívét, amelyet a táncosok magával ragadó energiával és kivételes technikai tudással keltenek életre.
Kiváló helyünk volt, tökéletes rálátással a színpadra, és nagyszerű előadásban volt részünk.
