Szóval, Cili időben megérkezett, így szép nyugodtan ½ 6 körül elindultunk a színházba. Miután zavartalanul közlekedett minden, így kb. ¼ 7 körül már át is léptük a Magyar Színház „küszöbét”. Azt gondoltuk, túl korán fogunk érkezni, de meglepetésünkre az előtérben nem kis tömeg gyűlt már össze, hogy kabátját letéve a ruhatárban, átadja magát a ma estére tervezett jóleső borzongásnak. A bebocsátásra történő várakozás közepette túlságosan közel voltunk a „tűzhöz” (ez esetben a Vámpírok bálja ereklyéket kínáló shophoz), ami azt eredményezte, hogy egyelőre még látatlanban, ám a Neten hallott betétdalok tetszéséből adódóan megvettem a darab zenei anyagát CD-n (6.500,-Ft/dupla lemez). A további várakozást a kifüggesztett szereposztás böngészésével tölthettünk, amelyet ezúttal én is közre adok:
Szereposztás (2008.01.03, csütörtök, 19:00)
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Sánta László
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Kecskés Tímea
Rebecca: Dobos Judit
Herbert: Posta Victor
Koukol: Farkas Gábor Attila
Nightmare I: Szentirmai Zsolt
Nightmare II: Hetei Bakó Szabolcs
Táncszólók:
Fekete vámpír: Tihanyi Ákos Nightmare: Taródi Szilvia
Fehér vámpír: Baranya Dávid Rote Stiefel: Rákász Dániel
Énekes ensemble: Nyári Darinka, Nádorfi Krisztina, Stróbel Dóra, Köves Dóra, Szegő Adrienn, Szentirmai Zsolt, Hetei Bakó Szabolcs, Héger Tibor, Balog János, Mikecz Kornél
Táncos ensemble: Taródi Szilvia, Tonhaizer Tünde, Lopusny Anna, Horváth Henriett, Demeter Nóra, Baranya Dávid, Tihanyi Ákos, Rákász Dániel, Kiss Ernő Zsolt, Ködmen Krisztián
Már a színházba érkezéskor olyan felvezetést kaptunk, amely segített ráhangolódni a vámpír sztorira: a teátrum előtti kicsiny placcon mécsesek fénye lobogott, az aulába lépve pedig, vörös fénybe borulva csalogatott a vámpír fészekké alakított Magyar Színház. Fekete és vörös gyertyatartók, csillárok, és a nézőtéri bejárat előtt két óriási ezüstkeretes, vérvörös karosszék avatja autentikussá a hangulatot.
Az előadás egy vámpíros bejelentéssel kezdődött: a sírlakók gyenge idegrendszerére tekintettel kérik a mobiltelefonok elhallgattatását. Természetesen a függöny is vörösben pompázik, de csak addig, amíg el nem kezdődik a darab: ekkor ugyanis bámulatos látványvilág, egy valóságos díszletorgia első etűdje kápráztatja a musicalrajongókat. Átlátszó tüllfüggönyön bíbor, majd vörös fények villódznak, mintha északi fényt látnánk, amelyen aztán a már ismert vámpírfogak tűnnek föl. Az első jelenetben a tüll még marad, csak immár belülről világítják meg, láthatóvá téve a rajta kirajzolódó jégvirágokat, egy ötletes trükkel pedig, hóesést imitálnak a drapériára.
A gyűrt selyem függöny – naná, hogy vörös – föllebbenése után a cselekmény a 19. század végén játszódik a vadregényes, havas Erdélyben. Abronsius professzor a rettenthetetlen vámpírvadász fiatal asszisztensével, Alfréddal követi a vámpírok nyomát. Megérkeznek Chagal fogadójába, ahol mindenütt füzérekben lógnak a vámpírriasztó fokhagymák. A falu lakói közül senki sem ismeri el, hogy a közeli kastélyban vámpírok élnek, bár az ellenszer, a fokhagyma iránti vonzalmuk már a megszállottság határát súrolja. A romantikus és érzelmes Alfréd szerelmes lesz a fogadós lányába, aki hasonló érzéseket táplál iránta. A lány ártatlanul igéző énekére megjelenik a vámpírgróf Krolock és meghívja Sarah-t a közeli baljóslatú, sötét XIII. századi kastélyában tartandó bálba. Sarah-ban vágyakozás ébred a gróf és a vámpírok halhatatlan világa iránt. Ez az olthatatlan vonzalom még sok izgalmas bonyodalmat okoz, melyet a vámpírok különös világában csetlő-botló vámpírvadászok humoros kalandjai fűszereznek.
A nem mindennapi tehetségét már számtalanszor bizonyító Kentaur később is szemkápráztató világot varázsol elénk. Egyszersmind olyan alapot épít a darab alá, amely biztosan tartja vállán az előadást, akárcsak a gyönyörű jelmezek, merthogy azokat is Kentaur jegyzi.
A lélegzetelállító, monumentális és borzongatóan szép várkastélydíszletei nem a valódi, középkori erőd mintáját követik. A rokokósan csipkézett gótika, forgószínpadán a labirintus ódon termeivel hajdani luxust feltételez, ami Kentaur több stíluskorszakot megidéző báli jelmezeiben is megjelenik – amelyekbe egykor a vámpírok holttestét temették. Fejedelmi pompa és pusztulás elegye kavarog a homályba merülő, kísérteties színpadon.
Kentaur úgy varázsol egymásból egymásba kocsma külsőt és -belsőt, kastély külsőt és -belsőt, báltermet, hálótermet, alagsort, templomot, gót perspektívát, függönyt, lépcsőt, oszlopcsarnokot, hogy még! És akkor nem említettem a függőlegesből vízszintesbe (és vissza) hangtalanul átforduló teljes sírkertet, amelyből vámpírhullák támadnak föl csodásan látványos toalettben és maszkban, majd sanzsan (színváltó) fénykáprázat zuhatagában paradox táncot - úgy értem: virtuózan nehézkes-könnyedet - lejtenek.
Ahogyan az előbbiekben Kentaurt dicsérő mondatok voltak olvashatók, úgy most következzék néhány Egyházi Géza (rajongói körökben csak Géza von Krolock) alakítását méltón megillető sorok:
A színészek számára kőkemény küzdelem volt a casting. Nem számított, hogy ki, hol, mit tett le eddig az asztalra: Cornelius Baltust csak az előtte megcsinált feladat kötötte le.
Egyházi Géza –, aki a vendéglátás mellett az Operaház melletti kis vendéglőben énekelt, a Nagymező utcában – azonnal levette őt a lábáról különleges hangjával és megjelenésével. Ő lesz Krolock gróf, a vámpír főúr. Egész termet betöltő hangereje, messzire vivő, lírai tenorja vérmes reményeket ébreszt, kivált egy operaházi karrierre.
Von Krolock, a karizmatikus vámpírgróf megszemélyesítője első szereposztásban Egyházi Géza. Ő a produkció igazi nagy „találmánya”. Szinte a teljes ismeretlenségből sikerült rátalálni a tökéletes főszereplőre. A harminchét éves énekes két éve még pincérként dolgozott, akkor kezdett el professzionálisan foglalkozni énekléssel, ez az első igazán jelentős főszerepe kőszínházainkban. Azt kell mondanunk, egyenesen telitalálat. Magas, jó kiállású, erőteljes, baritonjától szinte rászakad a nézőre a plafon. Hipnotikus jelenség, hipnotikus hanggal. A dalokat mintha rá írták volna, ha kiereszti a hangját, az betölti a teret, zsongító és mámorító egyszerre.
A vámpírgróf Egyházi Géza robusztus figura impozáns hanggal, szerelmi harapásra kész elkárhozott lélekkel, amit romantizál és ironizál is egyszerre.
A fővámpírt alakító Egyházi Géza nem ember, vámpír. Megjelenése olyan hiteles, hogy fel sem merül emberi mivolta. Egyházi énekének érthetősége még vámpírfogakkal a szájban is tökéletes: minden szava kristályként csillan.
1970. április 8-án született Pomázon. Vendéglátó-ipari iskolát végzett. 12 évig volt oszlopos tagja a Belcanto étteremnek, majd a hűvösvölgyi Caramel étterem üzletvezetője lett. 2005. februárjában szinte teljes egészében felszámolta vendéglátós életét és az éneklésnek adta magát. Úgy 7 évvel ezelőtt, egy zongorista fedezte fel a hangját, azóta tanul énekelni. Eleinte inkább operett, opera vonalon indult el. Színpadi "dobbantója" Parisz szerepe volt, nagy kiugrása pedig, a Vámpírok bálja musical egyik főszerepe (Von Krolock) lesz!
Bizonyára nem véletlen Géza von Krolock gróf sikere, hisz’ ő maga is úgy érzi, ez a szerep a „vérére” talált:
- Megkaptad a főszerepet, most már játszod is egy ideje, mennyire érzed magadénak?
- Nagyon. Magam is így érzem, de a környezetemből is sokan mondják, hogy rám van szabva, szakmabeliek, és közönség felől is. Annál jobb kritikára nem is vágyom, mint amit olvastam már pár helyen, hogy nem megformálom Krolockot, hanem én magam vagyok. Nyilván persze megoszlanak erről a vélemények, nem is szeretnék fellengzősnek hangzani, de úgy érzem, ez a szerep abszolút telibe talált.
