Ahogyan azt az elmúlt években is tettük, most is már a tavalyi koncert utáni napokban megvettük a következő, azaz az idei évre szóló jegyünket a HAVASI Symphonic koncertshowra.
Rendben átjutottunk az ellenőrzésen, és amint beléptünk az Arénába, megszólított bennünket egy fiatalember, a Hírlevélből már tudomásunkra jutott limitált CD-t kínálva. Ha már így „házhoz jött” az amúgy megvásárolni kívánt CD, azonnal éltünk a lehetőséggel. A korlátozott példányszámban megjelenő dupla CD a Budapest Sportarénában volt kapható először, és olyan, eddig meg nem jelentetett tételeket is tartalmaz, amelyeket a ma esti 2024-es HAVASI Aréna Show-n hallhattunk először.
Ügyesen megtaláltuk helyünket - ezúttal két szektorral arrébb, de innen is tökéletes rálátásunk volt a színpadra. A látvány innen is magával ragadó volt, és ezúttal is hihetetlen zenei utazásban volt részünk.
(Az alábbi linkeket én csak „kölcsönvettem”, a felvételeket Voenkor-TV Daily Stream készítette.)
A már jól ismert és kedvelt dallamok - Ó, Szent István; Hypnotic; Drum & Piano; Szülőföldem; Magyar szimfónia; Let Your Voice Be Heard; Metamorphosis-Part2-The Force; Metamorphosis-Part3-The Waves; Storm; Duel; You Can’t Stop Us - mellett természetesen újdonságokban is volt részünk.
Balázs felvezetője szerint a Soaring (Szárnyalás) című szerzemény olyan magasságokba és dimenziókba emeli a lelkünket, amelyeket a mindennapok során ritkán tapasztalunk meg.
A The Golden String (Az aranyfonál) című zenemű kapcsán azon gondolatokat osztotta meg velünk, hogy az aranyfonál szimbolizálhatja a zongorahúrokat, de az életünket vezető belső hangot is, amely különleges kapcsolódásokat teremt az angyalokkal, a felsőbb világgal, valamint az emberek közötti láthatatlan hálóval. Ezért szeretünk zenei koncertekre járni, mert ilyenkor érezzük leginkább az összetartozást.
A Why című műben olyan különleges hangszer hangját hallhatjuk, mint az erhu (kínai hegedű).
Balázs elmesélte, hogy egy-egy szerzeménye akár évekig is formálódhat. Így volt ez a „Little Balerina” című művel is, amelynek alapdallamai akkor „szólaltak meg” Balázs fejében, amikor egy alkalommal ő vitte táncóra 10 éves kislányát. Később, miközben otthon csiszolgatta a dallamot, Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona című meséje jutott az eszébe. Bár a mese vége szomorú, Balázs felesége, aki meseterápiával foglalkozik, új megvilágításba helyezte a történetet, mondván, a táncosnőnek és az ólomkatonának semmi esélye, hogy a fizikai létben találkozzanak, ám mindketten a tűzben elégve az örökké valóban (talán) egyesülhettek.
A koncert második részének közepe táján egy meglepetés-előadásban is részünk volt. Elhangzott egy Chopin-mű a színpadon, ezután Balázs hátul a takarásban leszaladt a színpadról, majd az Aréna színpaddal szemközti felében tűnt fel (egész pontosan futott be) ismét, amikor is egy, a magasból leengedett miniszínpadra helyezett zongorához ült oda, és felemelve őt adta elő a Spirit of Christmas Eve című művet. Kiegészítő showelemként egy szintén a levegőbe emelt gömbvázon két hölgy, míg a Balázzsal levegőbe emelt kisszínpad alatt táncosok táncoltak.
(Egy észrevétel e produkcióval kapcsolatban. Elismerem a Havasi Symphonic profizmusát, ám a meglepetés előadás előkészületei kissé furcsára sikeredtek. Amíg Balázs átért a főszínpadról, hosszú másodpercekig csend volt az Arénában, és a technikai átállást is végig kellett néznünk.
Én úgy oldottam volna meg, hogy amíg Balázs a főszínpadról átér a miniszínpadig, addig – elterelve/lefoglalva a nézők figyelmét - miközben a LED-falon egy nappali kandallójának tüze lobog, Kőszegi Ákos tolmácsolásában elhangzik Juhász Gyula Karácsony felé című verse. Ez idő alatt az Aréna másik felében, teljes sötétben, leengedik a miniszínpadot. A vers elhangzása után kigyúlnak a fények a miniszínpad közelében álló fenyőfán. Balázs megkezdi zongorajátékát, közben a fények már őt is megvilágítják. A miniszínpad lassan a levegőbe emelkedik, a miniszínpad alatt pedig megjelennek a táncosok.)
Jó társaságban repül az idő! Így volt ez most is. Balázs Boldog Karácsonyt kívánt, és ezúttal is örömmel vettük a jó hírt, hogy mától már meg lehet vásárolni a jövő évi koncertshowra a jegyeket!
A fináléban a Miami Fever dallamai alatt név szerint is megismerhettük azon közreműködőket, akik nélkül a produkció nem jöhetett volna létre: cselló és basszusgitár – Simkó-Várnagy Mihály + akusztikus és elektromos gitár - Horváth András Ádám + billentyűk és hangszerelés – Grósz Arthur + VoiceStation kórus és a Budapest Art Orchestra + ütősök - Dzhanda Vitaliy és Varga Zoltán + dob és gyerekkori jóbarát – Kiss Endre Endi + a fény- és hangpult mögötti technikai stáb + hegedű, ének és zeneszerzés - Szirtes Edina Mókus + Show Dance Company
A Havasi Symphonic az elmaradhatatlan Tavaszi széllel búcsúzott tőlünk.
Egy év múlva találkozunk!
