A mai nap fénypontja az esti színházi előadás, a Volt egyszer egy csapat című musical volt. Itt azonnal pontosítanom kell, mert a darab megnézése után inkább mondanám zenés színháznak, mint musicalnek, merthogy inkább több volt benne a szöveg, mint a zene és a dal. A színház ismertetője alapján nem tudtam pontosan, milyen történetet is várjak, így némi meglepetés ért, amikor mondanivalóját tekintve, meglehetősen „komoly” darabbal találtam magam szemben. „A darab alapvető dolgokról szól. Fiatalságról, barátságról, szerelemről, emberi összetartozásról, tisztaságról, szabadságról, békevágyról, illúziókról - és felnőtté válásról, barátságok megromlásáról, az első szerelem tapasztalatlanságáról és az élettapasztalatok megszerzéséről - súlyáról, az emberi összetartozás veszendőségéről, a tisztaság elvesztéséről, a szabadság áráról, a béke veszélyeztetettségéről, az illúziók elvesztéséről.” – olvashatjuk a musical honlapján. Írországban járunk a 70-es évek táján, amikor is egyre erősebben érezhető a katolikusok és a protestánsok közötti ellentét. „Észak-Írországban a protestánsok irányították a politikai és a gazdasági életet; a katolikus kisebbség a munkalehetőségek, a lakáskörülmények és a választási feltételek terén is hátrányt szenvedett. A protestáns uralmat jelképező Ulsteri Királyi Rendőrség ezt a helyzetet tartotta fenn. A katolikusok 1968-ban erőszakmentes akciókkal próbáltak változásokat elérni; békés felvonulásaikat azonban a hatóságok rendre szétoszlatták. A tüntetések és felvonulások ennek ellenére folytatódtak; a katolikusok azt remélték, hogy így is kikényszeríthetik a társadalmi, politikai és gazdasági változásokat Észak-Írországban. A konfliktus akkor robbant ki, amikor a katolikusok Derryből Belfastba tartó menetét az Ulsteri Rendőrség brutálisan szétverte. A feszültség tovább nőtt, amikor a protestáns szélsőségesek megtámadták Bonside-ot, Derry katolikus negyedét; ezzel a mérsékelt megoldás lehetősége végleg meghiúsult. 1969 nyarán újabb zavargások törtek ki, amelyekért mind a katolikus, mind a protestáns közösség felelős volt; eluralkodott a káosz. A következő hónapokban az észak-ír kormány brit csapatokat hívott be, hogy helyreállítsák a rendet. Ekkor az Ír Köztársasági Hadsereg félkatonai szervezete a katolikus kisebbség védelmezőjeként lépett fel. Ez azonnal kiváltotta a protestáns hatóságok megtorló intézkedéseit. Úgy döntöttek, hogy a felvonulásoknak 1971 augusztusától tömeges internálással vetnek véget. A tárgyalás nélkül fogva tartott személyek kizárólag katolikusok voltak, s ez még jobban elidegenítette őket Nagy-Britanniától. 1972. január 30-án - amit azóta "véres vasárnapként" említenek - a brit katonák az internálás ellen tüntető tömegbe lőttek, és 13 embert megöltek. Ez az esemény mindennél jobban hozzájárult ahhoz, hogy az IRA terrorista szervezetté váljon. Az IRA 1972 februárjában kezdte meg terrorhadjáratát a protestáns és a brit célpontok ellen.” Webber musicalje egy ír focicsapat tagjainak és szurkolóinak életén, sorsán keresztül mutatja be Írország e történelmi szeletét. A csapaton belül megvan az összetartás, az egymás segítése, de az országban elhatalmasodó politikai helyzet csak befúrja magát a fiúk mindennapi életébe is. Thomas (Serbán Attila) közülük a legfogékonyabb erre, akinek egyre inkább elege van a katolikusok elnyomásában, és igyekszik is megtalálni az alkalmat, hogy ezen véleményének hangot adjon és tettekkel is bizonyítson. Egy nap nagy bajba kerül, amikor is segítséget kérve felhívja John (Nagy Sándor) barátját, aki épp a nászéjszakájára készül. John, friss házasságát is kockára téve azonnal csapattársa segítségére siet, ami sikerül is, mégis egy angliai szerződés reményében játszott bemutatkozó mérkőzésen a játékos figyelőnek hitt öltönyös urak John letartóztatása miatt jönnek. John börtönbe kerül, felesége, Mary (Krassy Renáta) ekkor már babát vár tőle. Thomas elhivatottsága sokkal fontosabb, minthogy azzal foglalkozzon, hogy John miatta került börtönbe – egyre inkább belekeveredik a protestánsok elleni küzdelembe. Egy nap felkeresi Danielt, a csapat piti bűnözőjét (Szente Vajk), hogy elégtételt vegyen rajta, amiért szerinte, ő adta fel Johnt a rendőrségnek – a lábába lő egy golyót, amitől Daniel egész életére lebénul. John, a börtönben töltött idő alatt csak a megtorlásra tud gondolni árulónak hitt csapattársa, Thomas ellen. Szabadulásakor megkeresi és megöli őt…
A színházba történő korai érkezésem lehetővé tette, hogy alaposan áttanulmányozzam a szereposztást. Leplezve, mégis kitörő lelkesedéssel fogadtam, hogy közreműködőként Posta Victor nevét is a színlapon olvastam! Mindez azt jelentette, hogy Victor különböző tömegjelentekben fel-feltűnt – hol szurkolóként a lelátón, hol egy átlagos srácként egy szórakozóhelyen, hol bíróként egy focimeccsen. Ez utóbbi szerepben még néhány mondat is elhangzik tőle – a hangjára azonnal rá lehetett ismerni! :)
A helyem tulajdonképpen nagyon jó volt – mindent láttam, ami a színpadon történt, csak a színészek arca volt kissé messze. Azt nem mondhatnám, hogy elvarázsolt, vagy magával ragadott a darab, de semmi esetre sem bántam meg, hogy megnéztem, sőt… Ha Cilinek kedve lesz hozzá, szívesen megnézem vele újra. Nagy Sanyi énekhangja ezúttal sem győzött meg, ám a humora és a színészi alakítása annál inkább. A drámai helyzetekben meggyőző és hiteles volt, a komikus jelenetekben édes és aranyos! :) Szente Vajk, akire a Macskákban (Elvisz Trén) figyeltem fel, ebben a darabban is nagyon szeretnivaló volt - hihetetlenül aranyos ez a srác! :)
