Cilivel kimentünk a kőbányai piacra, hogy a gyerekeknek vegyünk ágynemű-garnitúrát a nagy paplanjukra – olyannyira sikerrel jártunk, hogy 2 garnitúrát + 1 lepedőt is vettünk…
A nézelődésben megláttam egy gyönyörű vérpiros selyemblúzt. Eleinte lebeszéltem magam róla, mondván, hogy itt úgysem tudom nyugodtan felpróbálni, de csak vissza-visszatértek hozzá a gondolataim. Elképzeltem, milyen szépen mutatnék benne + felvéve hozzá a szintén vérpiros rózsás nyakéket és fülbevalót! Még akár kedvenc grófunk lélegzetét is elállítanám a 22-i előadáson :); már ha ennek annyi aprócska akadálya nem lenne, hogy miután fent ülünk az erkély 2. sorában, nem biztos, hogy von Krolock fellát odáig és észrevesz majd!? :(
Hazaérve pihiztünk egy keveset, majd elindultunk az évad uccsó Mozart! előadásra! :)
A színházajtón belépve azonnal a szereposztó táblára pillantottam és jóleső érzéssel olvastam rajta MÁZS nevét!... Beültünk a helyünkre, ahol újfent megállapítottuk, hogy az olcsó(bb) jegyár ellenére ezúttal is kitűnően fogunk látni… Ez így is volt – leszámítva egy-két apróságot, amit hellyel-közzel orvosoltunk!...
Maga az előadás élvezetes és megunhatatlan volt – kár is lenne jól ismert jelzőket felsorolva minősíteni; a színházban kapott élményt szavakkal leírni és visszaadni úgysem lehet…
MÁZS-ról…nos, róla is elmondtam és leírtam már minden pozitívumot a korábbi előadások alkalmával! Fantasztikus ez a srác, és én még mindig azon döbbenek meg magammal kapcsolatban, hogy volt idő, amikor nem sok jót gondoltam róla, sőt, kimondottan ellenszenves volt számomra! No, de mostanság!... :) Mit nem adnék „egy szaváért, mosolyáért”! :)