Szerencsére, sikerült a tervezett időben eljönni az irodából, még a közlekedés is rendben volt, így nagyon jó időben értem haza. Összekészülődtem, majd indultam 7 órára Kamarás Máté születésnapi koncertjére a Lurdy Házba…
Cilivel oda beszéltük meg a találkozót. Én érkeztem előbb, de kb. 10 perc múlva Cili is megérkezett. Felsétáltunk az emeletre a Renegade Kávézóba, ahol a bejáratnál már sorakoztak az érdeklődők. Miközben várakoztunk, V. Timi (a szervező) mondott valamit, hogy Máté elment, de 7 órára visszajön, és kér mindenkit, hogy feltétlenül várja meg, de igazából nem értettük, mi ennek az oka!? A sor közben haladt előre, így nekünk is időszerűvé vált a belépőjegy összegének előkészítése. Kb. 2 x 3.000,-Ft-tal számoltam, amit Cilivel úgy „kapartunk” össze, mert mindketten a másikban bíztunk, hogy biztosan lesz nála pénz; a meglepetés azonban akkor ért, amikor mi kerültünk sorra, és a cédulánkon 7.000,-Ft szerepelt!? Nem értettem ez hogyan lehetséges + tényleg nem volt nálunk több pénz, ezért kiálltunk a sorból, és megtanácskoztuk, mi tévők is legyünk? Első hallásra picit sokalltam a jegyárat, azután jobban belegondolva, a fejenkénti kb. 500,-Ft többlet már nem is tűnt olyan vészesnek! Nálam sajnos, nem volt bankkártya, de Cilinél igen, ezért vállalkozott rá, hogy leszalad az automatához és kivesz pénzt. E közben szépen elfogyott a sor, bár, továbbra is szállingóztak a Máté-kedvelők! Cili is hamar visszaért a pénzzel, leperkáltuk a jegy árát, majd mehettünk megkeresni a helyünket… Hát, nem mondom, hogy minden fejtörés nélkül sikerült, de végül is megtaláltuk a nekünk szánt székeket. Akkor úgy tűnt, hogy Timi nem túl nyerő helyre ültetett minket, mert épp egy széles oszlop volt előttünk, de később megnyugodtunk, mert a színpadot és rajta a két fiút – Mátét és Gabrielt – is tökéletesen láttuk! Mint az utólag kiderült, akadtak olyanok, akik tuti helyet kértek Timitől, ami szóban biztosítva is lett, mégis a nekik szánt helyről csak két popsit láttak volna, mert egy magas hangfal takarta a színpadi rálátást!?...
No, szóval, már éppen kényelmesen elhelyezkedtünk, hogy akkor részünkről „indulhat is a mandula”, amikor Máté a színpadon termett, és elnézést kérve arról tájékoztatott minket, hogy a koncert 8 órakor fog kezdődni, mert a szomszéd kávézóban 18-20 óráig előadást tartanak, és zavarná őket a hangos zene. Hát, nem repestünk a boldogságtól, de úgy voltunk vele, hogy csak kibírjuk! Néhányan azonban nem így voltak ezzel, úgyhogy vissza is kérték a jegyük árát és a távozás mezejére léptek!? Megjegyzem, Timi elmondta, hogy ezt a malőrt ő is csak 18 órakor tudta meg, amikor megérkezett a helyszínre, és a férje (aki egyben a Renegade tulajdonosa) mondta neki, hogy 20 órakor kezdődik a koncert. Állítólag Timi férje „bokszolta” le a szomszéd előadás vezetőjével, hogy az eredetileg 21 óráig tervezett előadást fejezzék be 20 órakor, a Máté koncert pedig, 19 óra helyett 20 órakor kezdődik. Azt gondolom, mindent összevetve ez volt a legkompromisszumabb megoldás…
Máté azért előzetesen kárpótolt bennünket a várakozásért, mert ízelítőt adott egy kifejezetten erre az alkalomra megtanult Guns ’n’ Roses számmal, amit igaz, hogy a „hangzavar” elkerülése végett csak pianóban adott elő, de ez csak még inkább megalapozta a várt hangulatot, egyúttal megerősített minket abban, hogy érdemes lesz kivárni a 8 órát, mert nem fogjuk megbánni! :)
Hát, nem is bántuk meg! Máté és Gabriel olyan hangulatot varázsoltak a színpadra, hogy nem győztük nevetéssel, tapssal és visítással! Bizony, bizony, még én is visítoztam ezerrel! Ja, és ami a legelképesztőbb az egész esti frenetikus hangulatban, de leginkább ebben a két tehetséges fiúban, hogy (mint kiderült) a februári Musical Pluszon találkoztak először, és már akkor lehengerelték a közönséget! Azt gondolom, a már jó ideje összehangolt párosok is megirigyelhették az ő duettjüket, annyira egy húron pendültek és érezték egymás rezdüléseit! Nagyon tetszett például, amikor Gabriel a „takarásban” beszélt a mikrofonba, Máté pedig, a színpadon „eljátszotta”, hogy ő mondja a szöveget…
Gabriel elsősorban régi musicalekből adott elő számokat, illetve készülő lemezéről mutatott be egy-két dalt. Ismét megállapítottuk, hogy félelmetesen jó hangja van, és hogy nem értjük, miért nem zeng tőle a musicalvilág!?
Máté elénekelte a két híres dalt (Útvesztő minden út, Végső tánc) az Elisabetből, de míg ő szorgalmazta, hogy az elsőt japánul adja elő, a közönség szinte egybehangzóan leszavazta, így magyarul volt kénytelen elénekelni! Amúgy ez a hol angolul, hol németül történő kommunikálás a színpadon mindkét fiúra jellemző volt, ami némileg zavaró is volt. Ezt akkor én is megállapítottam magamban, csak nem feltétlenül tudatosan, de utólag a fórumon is olvastam, hogy többen azon a véleményen voltunk, hogy Magyarországon, magyar közönség előtt ugyan kommunikáljunk már magyarul egymással! Igaz, állítólag voltak németek (vagy osztrákok?!) a koncerten, köztük Máté barátnője is!? E kapcsán jutott eszembe, hogy valami eljuthatott Máté füléig, mert a koncert végén ígéretet tett rá, hogy legközelebb több dalt megtanul magyarul – gondolom, elsősorban ez az oka, hogy leginkább angolul és németül énekelt nekünk! Máté elmesélt egy történetet a japán közönséggel kapcsolatban, amin gurultunk a nevetéstől! Hihetetlen, hogy amennyire fejlett ország, vannak dolgok, amiben annyira merevek, szégyenlősek és zárkózottak – mint pl. egy koncert. Máté a bécsi színházzal amolyan promóciós koncertturnén volt Japánban, amelynek célja az Elisabeth musical népszerűsítése volt. Egyik alkalommal Máté igencsak elemében volt, és úgy gondolta, megmutatja a visszafogott japán közönségnek, milyen is az igazi európai koncert feeling! Hát, Máté mutatta is, csakhogy azoknak fogalmuk sem volt, miként is reagáljanak Máté megmozdulásaira, így csak bambán meredtek rá. Máté nem kicsit érezte magát kellemetlenül, úgyhogy kénytelen volt „észhez térni” és felébredni, hogy ez a „visítós-tapsolós-együtténeklős” koncert felling Japánban bizony totálisan ismeretlen fogalom, no és legfőképpen cselekedet! Mindezt az állapotot csak tetézte az az eszement tény, hogy a közönséggel való kommunikálásban a tolmácson kívül egy ún. moderátor is „részt vesz”!? Tehát, például, Máté mondott valamit németül a színpadon, azt a tolmács lefordította a moderátornak japánul, aki a maga által jónak látott és helyénvaló mondatokat továbbította a közönségnek!?... Huhhhh, ez nagyon durva!... :) :(
Máté elénekelte Robbie Williams-től az Angels-t, a Guns ’n’ Roses-tól két számot és két – számomra abszolút – ismeretlen dalt.
A szünet után azzal folytatódott a koncert, hogy Mátét felköszöntöttük születésnapja alkalmából. Kapott egy aranyos tortát, amit ott helyben meg kellett kóstolni, úgyhogy nem volt mese, bele kellett harapnia! A kitartó rajongóknak köszönhetően átadásra került az elkészülésre nem sok esélyt látó emlékkönyv, amely látszólag meglepte Mátét. Fel lehetett volna sorakozni egy-egy Máté-köszöntő pusziért az emlékkönyvbe írók közé, de nem akartam kilógni a sok fiatal kislány közül, így én távolról küldtem Máténak telepatikus puszikat! Azt is olvastam utólag a fórumon Timitől, hogy a koncert után beszélgetett Mátéval, aki meghatódott ettől a „csodálatos születésnapi felköszöntéstől”, bele-beleolvasott az emlékkönyvbe, és volt, hogy elérzékenyült egy-egy beírásnál! :)
Máté anyukáját is láthattuk, amikor Máté köszönetet mondott neki azért, hogy művelheti a zenélést, és így azt csinálhatja, amit igazán szeret!...
A koncert második része talán még pörgősebbre, míg a vége egyenesen fergetegesre sikeredett! Ahogyan a közönség, úgy a fiúk is nagyon jól érezték magukat, aminek Máté kellőképpen hangot is adott! Olyan közös éneklést, tapsolást és visítást rendeztünk, hogy a japánok a döbbenettől csak pislogni tudtak volna, ha látnak minket! :)
A koncert végén Máté megköszönte nekünk, hogy eljöttünk, köszöntöttük őt, és fantasztikus hangulatban telt az este; valamint köszönetet mondott Timinek, aki mint kiderült, a két fiú februári Musical Pluszon történő fergeteges alakítása után határozta el és álmodta meg ennek a közös fellépésnek a lehetőségét! :)
Minden képzeletet felülmúlt a koncert hangulata, nagyon élveztük, amelyért ezúton is nagy köszönet illeti Timit a szervezésért, Gömbit a hang- és fénytechnikáért, de legfőképpen Mátét és Gabrielt ezért a parádés fellépésért! Hatalmas puszi mindegyiküknek! Köszönjük! :)
