Cilivel a KöKin találkoztunk 18 órakor – a metróval gyorsan eljutottunk a Ruttkai Éva Színházhoz. Az előtérben várakozók között, majd helyünket elfoglalva körülöttünk a sorokban is több kedves és ismerős arcot fedeztünk fel. Rajongókon kívül ismert művészek is megnézték az előadást – pl. az általunk is nagyon kedvelt Náray Erika, aki a mögöttünk lévő sorban ült, de láttuk még Farkas Gábor „Gábriel”-t és Puskás Petit is. :)
A minap sétálgatva az egyik könyvesboltban, a mesekönyveknél rábukkantunk egy …hol nem volt! című könyvre, amelyet kíváncsian lapoztam fel – netán, ennek „felnőttesített” változatát fogjuk látni ma este?! Nos, az előadás kb. egy-két perce után már pontosan tudtam a választ, hogy nem. :)
Ahogy a legtöbb színházi darab, itt is két felvonásból állt az előadás, de érdekes és újszerű módon a második felvonás történése nem folytatása volt az elsőnek, hanem egy különálló történet. Mindkét felvonásnak két-két (fő)szereplője volt, de nem ugyanazok, míg maga a történet mindkét részben a nő és a férfi kapcsolatáról szólt. Az első felvonás két nagyszerű szereplője Siménfalvy Ágota és Nagy Sanyi, a második felvonásé Janza Kata és Egyházi Géza. Az első részben egy újonnan induló, kialakuló kapcsolat „felgyorsított” mozzanatait, néhol humoros, néhol megrendítő párharcát kísérhetjük figyelemmel az elhidegülésig és szakításig; míg a második részben egy már több éve működő (művész)házaspár hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást nem mindennapi módon. Leírva ezeket a gondolatokat, úgy érzem, mégiscsak van valamiféle kapcsolat a két felvonás között, még ha az nem is magában a cselekmény folyamataiban van jelen.
A darab műfaji megjelölése „zenés prózai előadás”, ami azt jelentette, hogy a történetet tartalmilag odaillő dalok színesítették, melyek legtöbbje jól ismert! Utólag a november 23-i Napkelte műsorából megtudtam, hogy Kata és Géza előadása a ’20-as, ’30-as évek dalaival, kupléival van megtűzdelve, Ágó és Sanyi versekből, illetve színdarabok szerelmes jeleneteiből összeálló történetét népszerű előadók (Hernádi Judit, Katona Klári, Udvaros Dorottya) érzelmes dalai fűszerezik…
Ágota tündéri volt, Sanyi pedig, aranyos. Nem győzöm elégszer leírni, mennyire örülök, hogy Ágotát felfedeztük magunknak – tehetséges színésznő csodás hanggal! J Sanyival kapcsolatban is már többször leírtam, hogy kiváló színész, de énekhangjával még nem sikerült lenyűgöznie. Mentségemre legyen mondva, Sanyi is azt nyilatkozta egyszer, hogy a prózai színészet közelebb áll hozzá, mint a zenés műfaj. Prózai színészként azonban teljesen levett/levesz a lábamról. Már majdnem leírtam volna, hogy leginkább a vidám és humoros jelenetek az erősségei, de rögtön eszembe jutott, mennyire meggyőző volt a Volt egyszer egy csapat John-jaként a drámai helyzetekben is! A ma esti darabban inkább a vicces és humoros jelenetek voltak többségben, de olykor-olykor komoly párkapcsolati kérdések kerültek terítékre, melyeket nagyon helyesen adták elő mindketten. Nézve őket és megragadó játékukat, gyakran merült fel bennem a kérdés, ki(k)nek köszönhető ez a csodás előadás?! Nos, a Napkelte riportban erre is megkaptam a választ Sanyitól, miszerint anno Zahovay Zoli barátjával (Adagio menedzsere) találták ki ezt az egészet, amely tulajdonképpen egy olvasóestből nőtte ki magát. A partnert illetően elsőként Ágota neve merült fel Sanyiban, akivel bár, nem egy színházban dolgoznak, de több musicalműsorban léptek fel együtt nagy sikerrel. Ágota azonnal igent mondott Sanyi megkeresésére, akivel ide s tova negyedik alkalommal alakítják és „gyúrják át” a maguk kis storyját. Önmaguk rendezése is rájuk volt/van bízva, amiből adódóan a folyamatos improvizáció lehetősége is jelen volt/van!
A szünetben még nem tudtuk, de az előadás második részében volt csak igazán színjátszás – az tuti, hogy szem nem maradt szárazon a sok nevetéstől. Kata és Géza, ahogyan azt pár sorral feljebb említettem, egy több éve együtt élő házaspárt alakítottak. Katával kapcsolatban semmi meglepő nincs abban, hogy csodásan alakította a szerepét, hisz’ fantasztikus színésznő, aki ezúttal is tündéri aranyos volt! Ám, hogy Géza, a világot jelentő deszkákra kilépett ex-vendéglátós (istenem, hogy utálhatja már ezt „a legkisebb fiú szerencséje” történetet :)) a maga kis szerénységével kezdetben a hangjával, majd az „amatőr” színészi képességeivel kenderbe vágja némely tanult pályatársát, no, kérem, ezt nevezik őstehetségnek! Hihetetlen párost alkottak Katával ma este! Meg vagyok róla győződve, hogy a színfalakon kívül is szoros barátság van kettejük között, ha nem is feltétlenül mindennapi. Ezt az előadás azon jelenete is megerősítette számomra, amikor Géza azt a kettejük között gyakran felmerülő témát említi Katának, hogy az előadóművészi élet nem éppen hoz sokat a konyhára. Mellesleg nagyon tetszett kettejük jelenetében, hogy saját nevükön szerepeltek (Kata és Géza) – ettől számomra nagyon közvetlenné vált az egész. Kettejük jelenetének volt egy mindent elsöprő, humoros kezdete és befejezése, amikor is Kata, mint Sziszi, Géza pedig, mint Krolock jelent meg a színen. Az pedig csak az előadás végén vált világossá, hogy az idős napjaikat egy otthonban töltő színművészek a legszívesebben „elisabetheset” és „vámpírosat” játszanak, meg-megtoldva egy-egy általuk kedvelt szerep vagy dal előadásával. Amúgy, Katáról tudtam, hogy nagyon kedveli Gézát – legalábbis az egyik Vámpírok bálja előadásvégi felpattanást, tapsot és huhogást Kata részéről én ennek tulajdonítottam, de jó volt látni, hogy Géza is „elkötelezett híve” Katának, és közös játékuk egy már jól összeszokott páros játékát tükrözték. Azt is nagyon jó érzés volt látni, hogy ők is élvezték az előadás minden pillanatát! :)
Nagyon örülök, hogy részesei lehettünk ennek az előadásnak, mert nagyszerű élményt nyújtott! :)
