Bot Gabi szavaival élve, a csodás „vidámvasárnap délután” befejeztével elbuszoztunk az Apacuka Kávézóba, ahova Bné K. Andrea jóvoltából, Bot Gabi közönségtalálkozóra mentünk. Az előzetes informálódásnak köszönhetően hamar rátaláltunk a kávézóra, de ekkor már szép kis létszámú érdeklődő gyűlt össze. Cilivel a hosszú asztal végén találtunk üres helyekre, ahonnan tökéletes rálátásunk volt Gáborra…
Nagyon örülök, hogy Gabit egy kicsit jobban és közelebbről megismerhettük, mert sajnáltam volna, ha ez a kedves és szimpatikus ember művészete „kimarad az életemből”! :)
Gábor mesélt az iskoláséveiről; a különböző utakról, amelyekkel eljutott egyik szereptől a másikig – különösen kiemelve a most aktuális Krolock gróf szerepét a Vámpírok báljában; a színészkollegákkal való munkaviszonyáról, -kapcsolatáról; s nem utolsó sorban a nézőket örökösen érdeklő színházi kulisszatitkokról.
Gábor 6 évesen elkezdett furulyázni, majd a furulyát fényes trombitára cserélte, később pedig bekerült a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Amíg mutált a hangja, nem énekelhetett, de hogy ne szakadjon el teljesen a zenétől, orgonaépítőnek tanult a középiskolában. Ezt követően leérettségizett, majd lediplomázott. Színházi pályafutása a konzi évek alatt kezdődött, amikor is a zenekari árokban vokálozott a Godspell* c. musicalben több mint 150 előadáson át, majd egyik statisztálásból a másik darabbeli szerepig vitte az útja, mígnem végérvényesen elkötelezettjévé vált a színpadi művészetnek: ének, próza, tánc…
Legtöbbünket természetesen az érdekelte, Gábor miért csak a nyári válogatás óta kapta meg Krolock szerepét, hogyhogy azelőtt egy illetékesben sem merült fel a gondolat, hogy esetleg képes lenne rá, s meg kéne próbálnia?! Nos, amit már egy-két cikkben olvashattunk, annak idején a válogatás úgy történt, hogy meghallgatták a jelentkező művészt, majd megmondták neki, mely szerepek meghallgatására jöjjön vissza. Azaz, nem hangzott el a „melyik szerepre kíván jelentkezni” kérdés; szemben az idei tavaszi meghallgatás menetével, amikor is ez a lehetőség megadatott a darabba bekerülni kívánó művészeknek. Így történt meg, hogy Gábor gondolt egy nagyot és merészet és jelentkezett, mert úgy érezte, hogy mind színészileg, de főleg hangilag képes ennek a szerepnek az eljátszására! A végeredményt – mindannyiunk nagy-nagy örömére – tudjuk, akik láttuk vele a darabot, szintén tudjuk, hogy óriási hiba lett volna nem lehetőséget adni neki; mégis óhatatlanul merül(t) fel többünkben a kérdés, amikor első alkalommal ültünk be olyan előadásra, ahol Gábor volt Krolock, vajon lesz-e olyan jó, lesz-e olyan hatással ránk, mint Géza?! Ilyen helyzetben szinte elkerülhetetlen, hogy ez az összehasonlítás kezdetben ne kísértse az újonnan beállt művészt, de én már most meg vagyok róla győződve, hogy a téli szériában (ja, merthogy az előzetes hírekkel ellentétben mégiscsak lesz télen is előadás – de erről majd kicsit később! :)) lesznek, akik elsősorban Gáborral szeretnék látni a darabot! :) Ennek kapcsán Gábor elmesélte, hogy tisztában volt azzal, hogy mindenki Gézával hasonlítja majd össze, de miután tisztában volt a képességeivel, hozzáértő emberek áldásukat adták az ő szereplésére, mindössze annyi volt a dolga, hogy az adott figurához hozzátegye a saját tudását és tehetségét – a gesztusait, a mimikáját, no és a hangját – egyszóval, hogy „botgabis” legyen az alakítás! Ismét csak azt tudom mondani, hogy ez maximálisan sikerült! Az előadások végi állótaps önmagukért beszélnek! :) Azt is elmondta Gábor, hogy Gézával is nagyon jó a kapcsolata, semmiféle rivalizálás vagy féltékenység nincs közöttük. Géza nagyon sokat segített neki a felkészülésben. (Nem) mellesleg nagyon jó barátok is, hiszen régóta járnak együtt különböző fellépésekre! :)
Sok érdekes és nézőt foglalkoztató kérdésre választ kaptunk a Vámpírok báljával kapcsolatban. Gábor elmesélte, hogy
(a többiekhez hasonlóan) neki is meg kellett szoknia a vámpírfogakban történő beszédet és éneklést;
a vérpatron egy íztelen, a mézhez hasonló állagú anyagot tartalmaz; a foghoz van erősítve, amelyet Krolock gróf a bál megnyitója előtt helyez be a „szószék rejtekében”; „eltüntetése” a szájból a harapás után nem éppen egyszerű művelet, ráadásul úgy kell tovább beszélni és énekelni, hogy némi anyag akárhogyan is, de visszamarad a szájban;
ahogyan Géza sem, Gábor sem a megemelkedő temetőből történő lefutást tartja a leginkább „veszélyesnek”, hanem a szerelmi duett alatt a lépcsőről történő lejövetelt;
az új hírek szerint, mégiscsak lesz télen előadás, azt azonban nem tudtuk meg, hogy ezt miként oldja majd meg a Produkció; pontosabban én azt nem értem, ha Editék meg tudják oldani, hogy a külföldi szereplés mellett mégiscsak legyenek januárban itthon is előadások, akkor miért nem lehetett szó róla kezdettől fogva?! Talán, így próbálták elérni, hogy a nyári előadások teltházasak legyenek?! Nos, a lényeg, hogy nem kell egy évig nélkülöznünk kedvenc vámpírjainkat, s akárhogyan is, de ez a legfontosabb! :)
Magánéletét illetően megtudtuk, hogy Gábor nős, felesége is a zalaegerszegi színház művésze, s ez év márciusában született egy kislányuk, Jázmin. :)
Köszönet illeti Gábort a kedvességéért és szeretetéért, amivel vállalkozott, és amivel teljes mértékben eleget tett jó néhány lelkes és kíváncsi rajongói szemnek és fülnek; köszönet illeti Andreát, hogy megszervezte és lehetőséget teremtett erre a találkozóra; köszönet illeti a bátor érdeklődőket, akik sok-sok érdekes kérdést tettek fel Gábornak; és nem utolsó sorban köszönet illeti az Apacuka Kávézót is, akik készségesek voltak velünk és rugalmasan kezelték a kissé elhúzódó összejövetelt… :)
Nagyon jó hangulatban telt a találkozó, amelynek befejezéseképpen aláírást és közös fotót lehetett kérni Gábortól, aki e tekintetben is szívesen és örömmel állt rendelkezésünkre. Én ugyan nem tettem fel kérdést Gábornak, de egy közös fotóra megkértem… :)
*A Máté evangéliumára épülő művet 1971-ben mutatták be először New York-ban. A God Istent, a spell betűzést, írást, igét, de bűvöletet is jelent. Vagyis a cím tulajdonképpen egy szójáték, az evangélium angol alakjára - gospel, isten igéje - játszik rá. A darab a tanításokat, példabeszédeket tréfásan, gyakran eredeti értelméből kiforgatva, profán módon láttatja.
<!--[if gte mso 9]>
