Kb. 2 hónappal ezelőtt értesültem Rákász Gergely Karácsonyi Orgonakoncertjéről, amelyre természetesen, nem volt kérdés, hogy elmegyünk. Mikor írtam ezt a kis beszámolót, utánanéztem, hogy 2017 júliusában élveztük először Gergő orgonajátékát.
E koncert helyszínéül a Pozsonyi úti Református templom szolgált, amelyet ügyesen és hamar megtaláltunk. A koncertkezdéshez képest kb. 1 órával hamarabb értünk a helyszínre, ekkor még csak néhányan várakoztak a bejáratnál. Tettünk egy kört a Pozsonyi út–Gogol utca–Dunapart–Garam utca által körülhatárolt templom körül, visszaérve pedig, épp láttuk Gergőt megérkezni, majd pár perc múlva be is ülhettünk a templom padsoraiba. A korai érkezésnek köszönhetően bőven válogathattunk az ülőhelyekben (tekintve, hogy a helyfoglalás érkezési sorrendben történt), így mi a baloldalon a 2. sor jobb szélén (minél közelebb rálátással az orgonára) foglaltunk helyet. Tökéletesen láttunk mindent, amelyhez a dobogón lévő színpad, illetve a kivetítő is nagyban hozzájárult.
Amint azt a 2017-es koncerten megtapasztaltuk, Gergő is az a művész, aki szívesen osztja meg gondolatait, és segít elkalauzolni történelmileg, zeneileg és művészileg is a műsorban elhangzó zeneművek kapcsán.
A műsorismertetőből megtudtuk, hogy Gergő 30 éve van színpadon. Az adventi és karácsonyi koncertek műsorát olyan alkotók remekműveiből állította össze, akik nagy hatással voltak rá, és formálták a játékát, az előadói attitűdjét, a világnézetét.
Ma este velünk volt Charles-Marie Widor, akitől az erős barátságról, az okos és kemény munkáról és a minden körülmények között megtartott emberségről tanulhatunk. V. szimfónia (Toccata)
Antonio Vivalditól Gergő azt tanulta meg, hogy milyen a jó kapcsolat Közönség és Alkotó között. Vivaldi mindent megtett, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, a hallgatósággal. Nemcsak jó zenéket írt, hanem azokat jegyzetekkel/magyarázatokkal látta el, hogy ne csak élvezzük, hanem értsük is, amit hallunk. Gergő is ezért mesél/beszél az előadott művek kapcsán. Ősz 3 tételben
Edvard Grieg naplóját Gergő fiatalon olvasta, amelyből kiderült, hogy a norvég zeneszerző és zongoraművész hasonlóan állt hozzá az intézményes oktatáshoz, merthogy tanulóéveiről nemes egyszerűséggel csak úgy nyilatkozott, hogy „pontosan olyan bután jöttem haza az iskolából, amilyen bután odamentem”. Zenei próbálkozásaiban elsősorban kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét. A kulturális élet számos vezetőjével találkozott, köztük Liszt Ferenccel és Henrik Ibsennel. Ibsen levelében felkérte Grieget Peer Gynt című drámájának megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra. Ebből a műből ma este Solvejg dalát hallgattuk meg. Gergő mellett harmonikán közreműködött a Rákász Gergely Alapítvány ifjú tehetsége, Kiss Péter. Péter harmonikajátékát még egy mű erejéig élvezhettük - nevezetesen, egy ukrán zeneszerző Merülés című darabja kapcsán, amely a plátói szerelemről szól.
Louis-Claude Daquin a barokk legtehetségesebb francia zeneszerzője, aki 6 évesen a Napkirálynak (XVI. Lajos) játszott, 8 évesen saját kórusművét vezényelte, és akit 12 évesen templomi orgonistává neveztek ki. Írt egy karácsonyi dalokból álló sorozatot, amelynek Noël étranger (Idegen karácsony) című dalát játszotta el nekünk Gergő, amely dal minden bizonnyal nem karácsonyi dal, hanem egy spanyol vagy olasz tánc.
Liszt Ferenc, Jacob Arcadelt németalföldi zeneszerző egyik madrigáljának átiratával, az Ave Mariaval egyszerre utaztunk a romantika közepébe és a Cinquecento reneszánsz világába.
No, és persze, ha orgona, akkor Bach kihagyhatatlan. A barokk kori német zeneszerzőről Gergő így ír a koncertismertetőben: Bach olyan teljes képet mutat nekünk, amilyen a muzsikája. Életvidám, életigenlő, bátor, mindenekfelett precíz ember, aki érti a teremtést, és ismeri benne a helyét. Gergő egyik kedvenc műve, az A-moll prelúdium és fúga került be a koncert programjába. A mű elhangzása előtt Gergő rövid szakmai ismertetőjéből megtudtuk, hogy a prelúdium előjátékot jelent, amely felkészít az attrakcióra, az attrakció pedig, maga a fúga, amely mindig egy témát dolgoz fel. E kapcsán az aranymetszés fogalmával is megismerkedtünk, amely azt mondja ki, hogy két részből a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbik részhez, mint a nagyobbik rész a teljes egészhez.
Ráadásként és a koncert befejezéseként két mű hangzott el. Az előbbiről sajnos, nem tudok információval szolgálni; a másik azonban, Xavertól már jól ismert és kedvelt Antalffy-Zsiross Dezső: Karácsonyi harangok című szerzeménye.
Gergő több évi kísérletező munkájával született meg a látványkoncert műfaja, ami alatt azt kell érteni, hogy az elhangzó műveknek - ügyelve az arányokra, amolyan magyarázó, segítő jelleggel - Papp Norbert festőművész munkája adja a képi illusztrációt.
A legvégére egy személyes megállapítás. Jacob Arcadelt kapcsán Gergő elmondta, hogy a németalföldi zeneszerző olyan népszerű volt a maga korában, mint napjainkban … itt pár másodperc szünetet tartott … Azahriah, majd hozzátette: ezt még kimondani is szörnyű. Gergő hangjából némi gúnyt/lenézést véltem kiérezni, amit nem igazán tudok értelmezni. Úgy gondolom, aki létrehoz vagy alkot valamit, és az a mű, az a produktum tetszést vált ki másokból, sőt, örömöt szerez, az alkotója ugyanolyan értékekkel bíró művész, mint aki hangszeren játszik, képet fest, házat tervez, tortát készít, szobrot farag stb…