Kimondhatatlanul vártam a mai előadást – Mozart!-ot és MÁZS-t! Cilivel korán megérkeztünk a színházba, de miután új „területre” szólt a jegyünk (az emeletre), körbejártuk és megnézegettük a kifüggesztett képeket, amelyek a színház nagyjait mutatta be!...
Megnyugodva láttuk, hogy az emeleti oldalülésekből is kitűnő rálátásunk lesz a színpadra! Igaz, néha-néha a nyakunkat kissé nyújtogatni kellett, illetve a színpad nagyon szélén lévő történéseit nem láttuk, de összességében, abszolút bevállalhatók ezek a helyek, és élvezhető az előadás is!...
Ami pedig magát az előadást illeti – úgy hiszem, nehéz szavakat találni, és talán, nem is lehet, arra a parádés és fantasztikus estére, amit átéltünk! Tökéletes volt, ami így önmagában semmitmondó és üres, mégis, ez a legpontosabb kifejezés! A színészektől kezdve, a táncosokon át, egészen a technikáig – óramű pontossággal történt minden! MÁZS hihetetlen erővel és energiával adta bele magát Mozart szerepébe – úgy színészileg, mint hangilag! Most minden rendben volt – a hangok a helyükön, a kitartások kifulladásig szóltak! Most is közelről meg tudtam figyelni a gesztusait, a mimikáját, a mozdulatait – lenyűgöz, elvarázsol, és rabul ejt! : ) Sorolhatnám tovább a még hangzatosabb jelzőket (bár, kétlem, hogy lennének), áradozhatnék több soron keresztül, és szuperlatívuszokban írhatnék MÁZS személyéről, játékáról és jelenlétéről a színpadon, akkor sem tudnám visszaadni azt a felemelő és eufórikus katarzis élményt, amelyben általa részünk volt!... Csodálatos ember!...
Rajta kívül a többi szereplő is a maximumon (ha nem jóval a fölött) teljesített! Szilveszter egyre szimpatikusabb, akár már a nagy kedvencek közé is sorolhatnám – miért is nem tettem eddig?!... Egyszerűn, mert nem ismertem őt, illetve nem láttam még egy darabban sem! A múltkor (május 9-én) Tybaltként a R&J-ban, majd 13-án és most Colloredo, salzburgi hercegérsekként a Mozart!-ban abszolút meggyőzött arról, hogy figyelemmel kell kísérni őt és a pályafutását!... :)
BeZo önmagában egy szeretetre méltó ember – el sem tudom képzelni, hogy lenne, aki nem szimpatizálna vele!? Földes Tamás megnyugtató hangját mindig jó érzés hallgatni – legyen Lőrinc pap a R&J-ban, Vitay tábornok az Abigélben, vagy Leopold a Mozart!-ban! Náray Erikával ugyanígy vagyok – kristálytiszta, csilingelő hangja számomra összeforrt Waldstätten bárónő (Mozart!) szerepével!... :)