2025 januárjában figyeltem fel Szabó P. Szilveszter SzPSz 50+ című zenekaros koncertjére. Mivel nagyon kedveljük őt, hiszen számos ikonikus szerep kötődik a nevéhez az Operettszínház sikerdarabjaiból (Elisabeth, Rómeó és Júlia, Mozart, Szentivánéji álom, Elfújta a szél), és tudjuk róla, hogy színházi előadásokon kívül ritkán lép fel, örömmel váltottunk jegyet az eseményre. A 2008. decemberi zenés pódiumbeszélgetés is nagyon kellemes élmény volt, így bizakodva vártuk ezt az alkalmat.
Utólag, a koncertajánló elolvasása után szembesültem vele, hogy Szilveszter ezen az estén inkább a saját zenei ízlését mutatta be, olyan műveket előadva, amelyeket még nem, vagy csak nagyon ritkán hallhattunk tőle. A címben szereplő 50+ szám számomra félrevezető volt, mert azt gondoltam, hogy a koncert Szilveszter életútját mutatja be, és ennek keretében hallunk majd néhány emblematikus dalt a fent említett musicalekből. Bár néhány musicalsláger felcsendült (Elisabeth – Útvesztő minden út, Mozart – A győzedelmes zeneszó, Nyomorultak – Csillagok, Rebecca – Jégmosoly; Menyasszonytánc – Ég a tűz; Isten pénze – Marley dala az elhibázott életről; Abigél – Tiszta jellem), a műsor gerincét más előadók dalai alkották (Berki Tamás - Legyen egy dal; Sárosi Katalin – Különös éjszaka volt; Apostol – Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Akkor is fénylenek majd csillagok; Kovács Kati – Túl hamar; Zorán – Gyémánt és arany, Az ünnep; Kulka János – Ne menj el; Fonográf – Az első villamos; Korál – Ez a csönd éve volt; Kern András – Annyira mégse rossz; Cserháti Zsuzsa – Különös szilveszter).
A koncertajánló Szilveszter fanyar humorára is kitért, ami azonban számomra kevésbé volt szimpatikus – pedig korábbi benyomásaim alapján úgy él(t) bennem, mint kifejezetten jó humorú ember. A zenekar – zongora, gitár, ütős és fúvós hangszerek kíséretében – kedves és szimpatikus volt, Szilveszter többször is hangsúlyozta a velük való barátságot és a hatékony közös munkát, mégis olykor nyersnek és udvariatlannak hatott a zenészekkel való kommunikációja.
A háttérben a koncert során különböző előadásain készült fotókat láthattunk, amelyekhez szívesen hallottam volna néhány gondolatot vagy emlékezetes történetet – esetleg időrendi sorrendben bemutatva őket. Volt olyan rész, amit nem is értettünk, mert híján voltunk az információknak, és így nem tudtuk, mire utal Szilveszter. Számomra összeszedettebb lett volna az este, ha az elhangzó dalokat részletesebben felvezeti, és megosztja, miért esett a választása ezekre a művekre, hogyan kötődik hozzájuk.
Összességében Szabó P. Szilveszter SzPSz 50+ koncertje egy különleges és egyedi estét kínált, amelyben valóban egy új oldalát mutatta meg, és bár a műsor felépítése és hangulata eltért a várakozásaimtól, érdekes és ritkán hallott dalokkal gazdagodhattunk.
