Délután Cilivel a már jól megszokott helyen találkoztam ½ 7-kor. A színházba lépve átvettük a jegyünket, majd lassan be is ülhettünk a helyünkre…
A szélen ülve beláttunk a baloldali takarásba, ahol egymás után szaladtak be a srácok a helyükre, majd 7 óra után valamivel el is kezdődött a musical koncert!...
A közelség szempontjából jó helyen ültünk, de néha-néha egyik szereplő takarta a másikat, így annak arcát és gesztusait nem láttuk, ellenben előfordult, hogy megtörtént a szemkontaktus egy-egy szereplővel! Persze, az is lehet, hogy mindebből a srácok (főleg MÁZS és Dávid) semmit sem érzékeltek, mert csak „néztek a szemükkel, de nem láttak”, mégis jó érzés volt (relatív) közvetlen közelről a szemükbe nézni!...
A legnagyobb izgalmam, a színpadra történő felhívást illetően „megúsztam”, és egy arra érdemesebb, nagyon aranyos, helyes (kis)lányt választott ki magának Attila – nagyon ideges volt a leányzó, alaposan zavarban is volt, de hát, ez érthető – ennyi jó pasival körülvéve!...
MÁZS olyan volt, amilyennek ismerjük és szeretjük - huncut, vicces és szexi! : ))) Hanem azonban, aki ha lehet, még nagyobb hatással volt ránk, az Száraz Tamás! Hihetetlen hangja van a srácnak – nem is értem, miért nem figyeltünk fel rá jóval előbb, mint ahogy!? Ugyebár, első alkalommal az Elisabeth Luigi Luchenijeként, majd másnap a Rómeó és Júlia Rómeójaként láthattuk őt színpadon. Már első alkalommal érdemes volt nevét és személyét feljegyeznünk a kedvenc hangúak közé, Rómeóként alaposan meg is erősítette ezt a véleményünket, de a mai este után mindketten úgy éreztük Cilivel, hogy alaposan figyelemmel kell kísérnünk ennek a srácnak a munkásságát! : )))
Ami a darab összességét illeti, úgy gondolom, nem lesz a „többször megnézendők” közé sorolva, de talán, egyszer még Serbivel megnézzük majd…