Nagyon szépen és kényelmesen 7 órakor már a pénztárban kiváltott jegyekkel a színház előterében vártam Andreát, aki pontosan nem tudom mikor, de megérkezett. Látogatást tettünk a mosdóban, majd elfoglaltuk helyünket a 3. sor kellős közepén! Mondanom sem kell, a színpadra történő „rálátás” pazarnak ígérkezett!...
Nem is tudom, hol és hogyan kezdjem a beszámolót?! Ilyen közelségből talán, még színesebb, még vidámabb és még látványosabb volt! Kentaur nagyon ügyesen és ötletesen kitalálta, hogy valami spéci tükrökkel egyrészt megnagyobbítja a teret, másrészt olyan jeleneteket mutat meg vele (gondolok itt Putifárné ágyjelenetére, amikor Józsefet készül elcsábítani), amely például, a földszinti nézőtérről nem teljesen látható!
A gyerekkórus nagyon helyes – van köztük egy-két tündéri aranyos (főleg) kisfiú! :)
Be kellett látnom, hogy Polyák Lilla, mint Narrátor, valóban tökéletes, ebből következően az általam nagyon kedvelt Gallusz Nikinél is jobb, akinek a hangja a fórumozók szerint hagy kívánnivalót maga után e szerepben, és amit én is tapasztaltam múlt szombaton…
Barát Attilára ma már egész más szemmel néztem! Eddig is kedveltem őt, de miután olvastam, hogy 1,5 nap próba után olyan fergeteges Fáraót alakított kedden, hogy csak na, szerettem volna minden arckifejezésemmel tudtára adni, hogy örülök a sikerének és le a kalappal előtte! :) Többen látnák őt szívese(bbe)n Fáraó szerepében (is), amit én is csak szorgalmazni tudok! :)
Ma esti Fáraónk, Gesztesi Károly, még ha hangyányival jobb is volt, mint a bemutatón, sajnos, még mindig nagyon gyenge ahhoz, és ég-föld távolságban van attól az alakítástól, amit Victor produkált – Victor egyszerűen tökéletes! :)
A színpadi közelség arra is rádöbbentett, hogy a testvéreket alakító színészek-táncosok mi melót visznek véghez az egész előadás alatt – hihetetlen koreográfiák sorát táncolják folyamatosan, és villámgyors jelmezváltások történnek akár egyetlen jeleneten belül! :)
És a végére hagytam a legkisebbet, a legkedvesebbet, a legaranyosabbat, aki most már kitörölhetetlenül helyet kapott a szívemben! Az áprilisi MusicalPlusz-on még csak megnyílt előtte szívem kapuja, amelyen május 31-én a Börtöndal csodálatos előadásával bebocsátást is nyert, majd szombaton ismét látva és hallva őt saját „csücsköt” kapott benne, és ma este… …a legszívesebben bezárnám őt a szívem azon csücskébe, hogy egyfolytában csak nekem énekeljen! Persze, ilyen gonosz nem vagyok, ezért néha-néha el kell engednem őt, hogy más is részesüljön ebből a tehetségből, de jóleső érzés arra gondolni, hogy csak be kell ülni a színházba, és máris miénk lehet az élmény! : ) A hangján kívül a kedvessége és az aranyos mosolya azonnal magával ragadja az embert, amiből, még ha esetleg csak én láttam és érzem úgy, de részesültem! Általában a színészek kerülik a szemkontaktust a nézőkkel a darab során, illetve, ha a néző úgy érzi, hogy a színész ránéz, bele a szemébe, az nem feltétlenül biztos, hogy valóban úgy is van, merthogy elképzelhető, hogy a színész néz, de nem lát. Nos, nekem most volt egy eset, amikor Serbi a dal eléneklésének végeztével kedvesen rám pillantott (én így láttam és éreztem), majd amikor önkéntelenül rámosolyogtam, továbbra is rám nézve visszamosolygott (ezt szintén így láttam és éreztem)! :) Végül is, miért ne hihetném, hogy mindez valóban így történt (bár, szerintem, most tényleg megtörtént!!!); ki tiltja meg, és venné el tőlem ezt a jóleső érzést!? Serbi, kedves, teljes szívemből köszönöm Neked ezt az estét! :)))
Nagyon szépen és kényelmesen 7 órakor már a pénztárban kiváltott jegyekkel a színház előterében vártam Andreát, aki pontosan nem tudom mikor, de megérkezett. Látogatást tettünk a mosdóban, majd elfoglaltuk helyünket a 3. sor kellős közepén! Mondanom sem kell, a színpadra történő „rálátás” pazarnak ígérkezett!...
Nem is tudom, hol és hogyan kezdjem a beszámolót?! Ilyen közelségből talán, még színesebb, még vidámabb és még látványosabb volt! Kentaur nagyon ügyesen és ötletesen kitalálta, hogy valami spéci tükrökkel egyrészt megnagyobbítja a teret, másrészt olyan jeleneteket mutat meg vele (gondolok itt Putifárné ágyjelenetére, amikor Józsefet készül elcsábítani), amely például, a földszinti nézőtérről nem teljesen látható!
A gyerekkórus nagyon helyes – van köztük egy-két tündéri aranyos (főleg) kisfiú! :)
Be kellett látnom, hogy Polyák Lilla, mint Narrátor, valóban tökéletes, ebből következően az általam nagyon kedvelt Gallusz Nikinél is jobb, akinek a hangja a fórumozók szerint hagy kívánnivalót maga után e szerepben, és amit én is tapasztaltam múlt szombaton…
Barát Attilára ma már egész más szemmel néztem! Eddig is kedveltem őt, de miután olvastam, hogy 1,5 nap próba után olyan fergeteges Fáraót alakított kedden, hogy csak na, szerettem volna minden arckifejezésemmel tudtára adni, hogy örülök a sikerének és le a kalappal előtte! :) Többen látnák őt szívese(bbe)n Fáraó szerepében (is), amit én is csak szorgalmazni tudok! :)
Ma esti Fáraónk, Gesztesi Károly, még ha hangyányival jobb is volt, mint a bemutatón, sajnos, még mindig nagyon gyenge ahhoz, és ég-föld távolságban van attól az alakítástól, amit Victor produkált – Victor egyszerűen tökéletes! :)
A színpadi közelség arra is rádöbbentett, hogy a testvéreket alakító színészek-táncosok mi melót visznek véghez az egész előadás alatt – hihetetlen koreográfiák sorát táncolják folyamatosan, és villámgyors jelmezváltások történnek akár egyetlen jeleneten belül! :)
És a végére hagytam a legkisebbet, a legkedvesebbet, a legaranyosabbat, aki most már kitörölhetetlenül helyet kapott a szívemben! Az áprilisi MusicalPlusz-on még csak megnyílt előtte szívem kapuja, amelyen május 31-én a Börtöndal csodálatos előadásával bebocsátást is nyert, majd szombaton ismét látva és hallva őt saját „csücsköt” kapott benne, és ma este… …a legszívesebben bezárnám őt a szívem azon csücskébe, hogy egyfolytában csak nekem énekeljen! Persze, ilyen gonosz nem vagyok, ezért néha-néha el kell engednem őt, hogy más is részesüljön ebből a tehetségből, de jóleső érzés arra gondolni, hogy csak be kell ülni a színházba, és máris miénk lehet az élmény! : ) A hangján kívül a kedvessége és az aranyos mosolya azonnal magával ragadja az embert, amiből, még ha esetleg csak én láttam és érzem úgy, de részesültem! Általában a színészek kerülik a szemkontaktust a nézőkkel a darab során, illetve, ha a néző úgy érzi, hogy a színész ránéz, bele a szemébe, az nem feltétlenül biztos, hogy valóban úgy is van, merthogy elképzelhető, hogy a színész néz, de nem lát. Nos, nekem most volt egy eset, amikor Serbi a dal eléneklésének végeztével kedvesen rám pillantott (én így láttam és éreztem), majd amikor önkéntelenül rámosolyogtam, továbbra is rám nézve visszamosolygott (ezt szintén így láttam és éreztem)! :) Végül is, miért ne hihetném, hogy mindez valóban így történt (bár, szerintem, most tényleg megtörtént!!!); ki tiltja meg, és venné el tőlem ezt a jóleső érzést!? Serbi, kedves, teljes szívemből köszönöm Neked ezt az estét! :)))
